Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-111

366 m* országos ülés 1897. mi kedvére van, és akkor nyilvánítsa tetszését vagy nemtetszését, a mikor akarja. Most áttérek néhány szóval Plósz Sándor államtitkár úr beszédére, a melynek néhány bevezető szakát akarom felolvasni (olvassa): »Politikai érdek bifurkaczió nélkül, ezzel jellemezhetem röviden azt az alapgondolatot, melyeti a javaslat 16. §-ának 2. pontja nyugszik. Ez az a gondolat, melynek alapján a javaslat szétválasztja az esküdtszék és a királyi törvényszék hatáskörét a sajtó útján elkövetett becsületsértés és rágalmazás esetében.« Tehát politikai érdek bifurkaczió nélkül. Ez tisztelettel mondva, irtózatos tévedése az államtitkár úrnak, mert épen a 16. §. mutatja, hogy itt politikai érdek igenis nagy szerepet játszik. Mert kérdem, magánegyén-e a képviselőjelölt? Bizonynyal igen. Tehát, a 16. §. értelmében a képviselőjelöltet, ha egy sort mer írni, három hónap alatt akár háromszor becsukathatják. A mint megszűnik a parlament és elkezdődik a legszenvedélyesebb idő, s midőn mint a t. miniszterelnök úr mondja, oly s-ok sérelem esik a magánbecsületen, akkor épen azok, a kik egy politikai elvet szolgálnak, ki vaunak annak téve, hogy hirtelen járásbíróság elé állítják őket és ügyüket akár egy hét alatt le és tárgyalják. Tovább megyek. Legutóbb vasárnap a rendőrség megengedte, hogy a szoczialisták gyűlést és körmenetet tartsanak, és egy hatalmas tömeg, 20—25.000 ember, teljes rendben és méltósággal hirdette politikai hitvallását. A kik még e parlamentben nem birtak pártot alakítani, de mégis új politikai mozgalmak élén állnak, tisztára magáuegyének. Már most a kormánynak egyedüli ezélja lehet, hogy a 16. §-t felhasználva, megtoroljon minden olyan szabad szót, a mely ily helyről jőve, támadja a kormányt. Nagy figyelemmel olvastam a t. miniszter úr beszédét. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Le vagyok kötelezve. Pichler GyÖZÖ: Felesleges a köszönés; mint törvényhozónak kötelességem elolvasni a beszédét, ha meghallgatni nem is kötelességem és itt az arány kellemetlenebb. Erdély miniszter úr beszédében azt mondja (olvassa) : »Az ügyvédet, az orvost, gazdát, kereskedőt, iparost a maga üzleti kenyérkereseti működésében elkövetett cselekményeért az alkotmány és közszabadság érdekében a sajtó kiváltságos ellenőrzése alá helyezni nem szükséges.« Továbbá azt mondja (olvassa): »Ha egy nyilvános számadásra kötelezett pénzintézet igazgatójáról azt írják, hogy a maga üzleti körében csalásokat követ cl, nem tagadom, t. ház, ez közérdekbe ütközik, de ez a cselekmény sem a inius 10-én, csütörtökön. közszabadság, sem az alkotmánynak a közérdekéből nem bírálható el.« T. ház! A mi 1 üntető-törvénykönyvünk számos kibúvót Nagy, és épeu a társadalmi élet fejlődésével, a különböző vállalatok keletkezésével számos oly bűneset van, a melyek a büntető-törvénykönyv szakaszai alá nem vehetők. Ezeknek ellenőrzésére és megakadályozására minden tisztességes sajtónak hivatása van. És bár erősen vádolják itt a házban a sajtót azzal, hogy a magánegyének becsületét és a házttízhely szentségét folyton bántalmazza, bárkit felhívok arra, sorolja fel, hogy az utóbbi években ez hányszor történt meg. Nagyon ritkák ez esetek és ezekben is nem nagy baj, akárhogy ítélték el azokat, a kik a házi tűzhely szentségét és az egyéui magánbecsületet bántották vagy sértették. De viszont felteszem a kérdést, tudja-e az igazságügyminiszter úr, hány szédelgő vállalatnak megerősödését és létesülését akadályozta meg a hazai sajtó. Egy egész csomót sorolhatnék fel ezek köztíl, a kik ma mind léteznének és zsarolnák a polgárságot, ha a 16. § már régebben életben volna. Csak röviden jellemezni akarom ez eseteket. Másfél évvel ezelőtt alakúit itt a fővárosban egy jelzálogkölcsön és hitelintézet. Alakulása után másfél hónappal nyíltan hirdette a sajtó, hogy itt egy irtóztató szédelgővel van dolgunk, a ki különösen Bácsmegyére vetette ki hálóját és óva intette az embereket, hogy hozzá ne menjenek. Először csak 5—10 forinttal, később magasabb összegekkel károsultak meg az illetők. De a szegény embernek nincsen ahhoz módja, hogy ügyvédet fogadjon és feljelentéseket tegyen, s így nem tettek ellene semmit. És minthogy a csalás csak magánvádra üldözendő, hónapokig grasszált itt ez az intézet és tönkretette az egész vidéket s a sajtó addig hangoztatta folyton e dolgokat, míg végre az ügyészség tényleg közbelépett. Ekkor a sajtó feladata megszűnt és ezzel visszautasítja a sajtó bármely tagja Erdély Sándor miniszter úrnak azt a vádját, hogy a sajtó dedektiv szolgálatot teljesít, s az illető igazgató hat évi börtönt kapott. Hogy ha az első közlemény után az illető közlemény íróját azon a czímen, hogy magánember ellen követett el becsületsértést, azonnal odaállítják a járásbíróság elé és lecsukták volna, mert becsületsértést követett el, az illető szédelgő tovább grasszált volna. így nyitja meg a 16. §. ebben az országban minden szédelgésre a tért és teremti meg ebben az országban a legnagyobb szédelgésnek az otthont. Nem elég, hogy a büntetőtörvénykönyv enyhe intézkedései folytán Osztrákországból ideszármazik a pénzügynökök egész serege, a kiket