Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-110

110. országos Ülés 189". jnnins 9-én, szerdán. 345 a második figyelmeztetést, ekkor már erélyesebb hangon, faogy mérsékeljem magamat, mert különben kénytelen lesz a szót tőlem megvonni. Röviden megemlítettem aztán, hogy mikép rendezték a vasárnapi munkaszünetet és végre, hogy behozták az úgynevezett egyházpolitikai törvényeket, a polgári házasságot, a vallástalanság szabadságát. No, ezzel betelt a főszolgabíró úr türelmének pohara és akkor itt a tudósító úr már egész helyesen adja vissza, midőn ezt írja (olvassa): »De már ekkor teljes erélylyel fellépett Draskóczy, mire Mócsy a hívek óriás, zajos lármája közben befejezte beszédét azzal, hogy majd a jövő választáskor olyan embert válaszszanak, a ki iparkodik a törvényhozást ismét visszavinni keresztény alapjaira. így lázítottam én ott ezen hiteles tanú szerint. (Zaj.) Nagyon jól tudtam, hogy a főszolgabíró úr, midőn engem minduntalan akadályozott szólásszabadságomban, helytelenül cselekszik és hogy nekem talán nem is kellett volna engednem, hanem várnom, míg utoljára csakugyan megvonja tőlem a szót. AzoDban láttam a hallgatóságnak folyton fokozódó izgatottságát a főszolgabíró úr ezen erőszakossága folytán; hallottam mindsíírííbben, hogy: miért avatkozik bele a főszolgabíró és miért nem engedi Mócsyt beszélni: azonnal megvillant elmémben, hogy ha tovább folytatom, esetleg csakugyan meg fog a rend zavartatni és a nép, mely ott figyelmesen hallgatott és feltétlenül józan volt, mert még csak feleselés sem fordult elő, esetleg ki lesz a főszolgabírói önkénynek és a bőven készenlétben lévő zsandárok támadásainak szolgáltatva. Hogy ennek elejét vegyem, inkább engedtem s nem juttattam a dolgot odáig, hogy a főszolgabíró jogtalanul, a gyíílés elnöke jogának megsértésével, tőlem a szót megvonja és a gyűlést feloszlassa. Azért tartom, t. ház, szükségesnek ezeket felhozni, mert nem, hiszem, hogy legyen a házban szabadságszerető ember, olyan, a ki valóban barátja az alkotmányos jogok egyik főbiztosítékának: a gyülekezési jognak és a szólásszabadságnak, a ki a szólásszabadság megsértését ne látná a főszolgabíró akadékoskodásában. Éu a sok mindenféle keserű tapasztalat daczára is, még mindig azon nézetben vagyok, hogy a t. belügyminiszter úr (Mozgás a szélső baloldalon.) egyrészt iparkodik ugyan a törvényes rendet fentartani, a mint az kötelessége is, (Mozgás és zaj a balés szélső baloldalon.) wksrészt azonban nem akarja a gyűlési és szabadszólási jogot korlátozni, azért jelen interpelláeziómmal alkalmat kívánok adui arra nézve, (Mozgás a szélső baloldalon.) hogy e tekintetben nézeteit majd fejtse ki. Interpelláczióm így szól (olvassa): KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. VI. KÖTET. »Interpelláczió a t. belügyminiszter úrhoz a gyűlési jog tárgyában. Tekintettel arra, hogy alkotmányos országban, mint a szabadság feltétele és biztosítéka, a polgárjogok közé tartozik a gyűlési és szólásszabadság, melylyel minden polgár élhet a törvények korlátain belől, kérdem: 1. Hajlandó-e a t. belügyminiszter úr felelősségre vonni Draskóczy László főszolgabírót, azon eljárásért, melylyel június 7-én Várgedéa (Grömörmegyében) tartott népgyűlésen egyik szónokot beszédében minden törvényes alap nélkül közbeszólásaival, sőt a szó megvonásának kilátásba helyezésével, s így a gyűléselnök jogának is a sérelmével háborgatta és azzal szólásszabadságában korlátozta? 2. Hajlandó-e a t. miniszter úr olyan intézkedéseket tenni, hogy az országszerte mindinkább lábrakapó, a rend álareza alatt a polgárjogokat iipró, a törvény és hivatali közegek tekintélyét is sértő, alkotmányunkat pedig veszélyeztető rendőri túlkapásoknak eleje vétessék főként azzal, hogy a rend fentartására hivatott közegek a gyűlési és szólási jognak mibenléte s mikénti biztosítása iránt kioktatva és utasítva legyenek.« T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Annál inkább óhajtanám, hogy az igen tisztelt belügyminiszter úr e tekintetben a rend fentartására hivatott közegeit kioktassa, hogy országszerte egyforma, egyenlő legyen az eljárás, mert mi ezután is szándékozunk gyűléseket tartani és működésünket a nagy nyilvánosság ellenőrzése alá helyezni. Meszlény Lajos : Menjetek kormánypárti kerületekbe ! (Derültség.) Mócsy Antal: Hiszen az volt a baj, hogy a ki ott kormánypárti jelölt volt abban a kerületben, Draskóczy, féltette azt a kerületet. Mi tehát ezentúl is a legnagyobb nyilvánosság ellenőrzése alá akarjuk működésünket helyezni; dehogy ha ily túlkapások történnek, akkor kénytelenek leszünk a nyilvánosság kizárásával terjeszteni eszménket. Ez ugyan nem volna baj, sem reánk, sem a közérdekre nézve, mert titkon sem tudnánk mást, mint a mint nyíltan teszünk; de ez kompromittálná az alkotmányunkat, rossz színben tűntetné fel azt. Mi nyíltak akarunk dolgo&ni, tartottunk is már vagy száz gyűlést- és soha rendetlenség nem volt, mert tiszteljük a törvényt és a szabadságot. A ki így jár el, az nyíltan is gyűlésezhetik. Akkor, midőn itt Budapesten a várgedei gyűléssel egyidö'ben a szoczialisták gyűlést tartottak, más jelszavakat hallattak, mint: Isten, király, haza és más szókat használtak a kormány és az uralkodópárt viselt dolgainak jellemzésére és a szónokok mégis szabadon elmondhatták itt beszédeiket és senkisem korlátozta őket abban. Hát mi módon jutok én, a ki 44