Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-110

344 110. országos ülés 1897. június 9-éu, szerdán. sajtónak némely része csakugyan ezen gyűlésről olyanformán referál, mintha ez az ellentüntetés megtörtént volna és oly mérvű zavargások fordultak volna elő, hogy a gyűlés rendes lefolyású nem is lehetett. Én mint szem- és fültanu megnyugtathatom az igen tisztelt képviselőházat, hogy ott senkisem zavarta meg a rendet, a járási főszolgabírón, Draskóczy László úron kivíü. Mikor odaérkeztünk, pártunkhoz tartozó egyének figyelmeztettek arra, hogy nincs kizárva a tettleges bántalmazás sem, és így elkerülendő a kellemetlenségeket, jó lesz talán a gyűlést meg sem tartani. Mi azonban hárman, mindannyian a törvényhozás tagjai, elhatároztuk, hogy minden körülmények között élni fogunk a gyülekezés és szólásszabadság jogával. Kimentünk tehát a nép közé, a melyet lelkesedettnek találtunk, de egyszersmind fegyelmezettnek, a mely a legnagyobb figyelemmel hallgatta a szónokokat. A gzónokok is, figyelemmel a helyzetre, nagy óvatosságot fejtettek ki beszédeikben, nehogy a legkisebb okot szolgáltassák, hogy esetleg ott zavargások történjenek. Nem is történt senki részéről semmi rendetlenség.Pedig voltak — mint hallottuk — a kik épen azért jöttek oda, hogy esetleg a szónokok egyes kifej ezézéseibe belekapaszkodva, zavart idézzenek elő és esetleg a gyűlés megtartását lehetetlenné tegyék; de még azok sem találtak gáncsolni valót a szónoklatokban. Csupán csak a rend fentartására odarendelt főszolgabíró akadt meg a szónoklatokban és különösen engem tüntetett ki azzal, hogy beszédemben háromszor is megakadályozott és a szónak megvonásával is megfenyegetett. T. ház! Annak bebizonyítására és igazolására, hogy ott mi, és különösen én miként vétettänk a törvény ellen, miként túloztunk, miként lázítottunk, izgattunk a kormány és hatalom tekintélye ellen, arra nézve azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy egészen kifogásnélküli tanura hivatkozhatom. A »Pesti Hirlap« kétségkívül liberális lap, az igen tisztelt kormánynak és kormánypártnak orgánuma, legalább úgy tapasztaltam, hogy azokkal mindig teljes egyetértésben van. Mit mond a tudósító épen az én szerény előadásomról, lazításomról, törvénytelenségemről (olvassa): »Közben Mócsy Antal képviselő tartott hosszú beszédet.« (Élénk derültség.) »Ez volt a gyűlés legviharosabb része, mely a hatóság képviselőjének, Draskóczy László főszolgabírónak beavatkozását provokálta. A katholikusok kötelességeiről szólt: Három kötelességet hangsúlyozott: Isten, király, haza, A eirályra vonatkozó részletnél így szólt: A ki Isten iránt teljesíti kötelességét, az a király iránt és teljesíti, hiszen az írásban van: adjátok meg a császárnak, a mi a császáré. Kötelesség a hatalomnak és törvénynek engedelmeskedni, ezt hirdetjük az egész országban. A nekünk nem tetsző és terhes törvényeknek is engedelmeskednünk kell, míg törvény. A kik a hatalom és törvény ellen vétenek, Isten ellen is vétenek. Szabadságunk és kötelességünk azonban, hogy a nekünk nem tetsző törvények megváltoztatására törekedjünk, de nem erőszakos, törvénytelen eszközökkelj hanem a törvényszabta korlátok között.« Ebben a tudósító, bevallom, egészen hűen kivonatozta, foglalta össze azokat a kötelességeket, a melyeket iparkodtam a hallgatóságnak szivére kötni, Isten, király és a hatalom iránt. (Olvassa): »A haza iránti kötelességek fejtegetése után kezdte szidni a kormányt, melynek szintén lennének kötelességei velünk szemben, azonban ezeket nem teljesíti.« T. ház! E tekintetben egy kis rektifikáczióval kell élnem, mert a tudósító urat a most felolvasott mondatnál, úgy látszik, cserben Nagyta emlékezete; vagy esetleg félreértett, vagy a főszolgabírónak akarta azt a szolgálatot megtenni, hogy beleavatkozását némileg igazoltnak tüntette fel. A haza iránti kötelességekről szólva, a következőket mondtam: — a miből kitűnik, mennyire török a hatalom tekintélye ellen — »A kormánynak, az uralkodó pártnak szintén vannak kötelességei a haza, és a polgárok iránt. Kötelessége előmozdítani az egyeseknek, úgy miut a köznek erkölcsi és anyagi jólétét. Hazánkban 30 éve a liberális párt és az abból kikerült kormányok intézik az ország ügyeit. Megengedem, sőt hiszem, hogy iparkodtak az ország és a polgárok javát előmozdítani.* Felvetettem azonban a kérdést, hogy: sikerűlt-e ez a t. liberális pártnak és a kormánynak? Természetesen a közönség azt mondta, hogy bizony nem sikerűit. Mert, nézetem szerint a kormány és pártja letért azon alapokról, melyekre Szent István az országot fektette, tudniillik a keresztény szellem alapjairól. Ennek bizonyítására felhoztam, hogy í 868-ban behozták a közös iskolákat, a minek az lett a következménye, hogy azokból a keresztet és szentképeket eltávolították. Ezzel a kijelentéssel, melylyel csak egy köztudomású tényre mutattam, kiérdemeltem a t. főszolgabíró úr első figyelmeztetését, hogy: ne túlozzak, mérsékeljem magam. (Derültség.) Azután felemlítettem, hogy behozták a szabad ipart és a szabad uzsorát. Még ennél is hozzátettem: Megengedem, hogy jó szándékkal, (Derültség.) azon hiszemben, hogy az országnak használni fognak. Tényleg azonban az lett az eredménye, hogy egyes tőkepénzesek és uzsorások meggazdagodtak, a munkásemberek ezrei pedig elszegényedtek. Ezzel érdemeltem ki