Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-110

110. országos ülés 1897. Julius 9-én, szerdán. 339 a magyar nemzet, mintha két szívvel volna, egy szívvel, a mely a szabadgágért lelkesül, a mely szív a múltba visszanéz, a múlt nagy példáit becsülni tudja és egy másik hivatalos szíve van a nemzetnek, a mely a múltat nem ismeri és nemzeti ünnepélyeken részt nem vesz; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) tehát ha ilyen a helyzetünk és azt tudjuk, hogy az a tizenhatmillió is, a ki a magyar nemzet tagjaként szerepel, nem mind magyarul beszél, hanem nemzetiségekre töredezik ; ha mindezeket tudjuk: akkor tisztában vagyunk azzal, hogy minálunk a magyar sajtó nemcsak a tudományosságnak, az előre* haladottságnak a fáklyája, hanem kell hogy az legyen és mindig is az: a hazaszeretetnek harsonája. (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Ha valahol, t. ház, bizonyára nálunk kell ezt az elvet fentartani a maga érintetlenségében, mert hiszen vannak gondolatok, vannak nagy eszmék, a melyeknek az érintetlenség adja meg a fenséget. Ott van a magyar szent korona; az érintetlenségét az adja, hogy hozzányúlnunk és mást hozzányúlni nem engedünk. Magának a szűziesség fogalmának az érintetlenség adja meg a zománczoí. Egy ölelés: száz és ezer ölelés. A t. igazságügy miniszter úr nem egyenesen állott mielénk, hogy mint egy új Sámson őszintén bevallja, hogy az alkotmánynak ezt az oszlopát meg akarja rázni; kerülő úton jött, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) az életbeléptetési törvénynél akar egy nagy elvet megdönteni; azt nézte, például azt fogadta el, hogy miként működik a szú a szemöldökfában. T. képviselőház! Sokat eltűrt e nemzet, eltűrt e nemzet sok megaláztatást, eltűrte, hogy elvegyék önálló hadseregét, eltűrte, hogy meggyalázzák magyar nyelvét, eltűrte a magyar nemzet, hogy itt az országházban az ő lobogóját három összerakott rongynak nevezzék; de azt, hogy magyar és szabad, független sajtóját elvegyék, azt a nemzet eltűrni nem fogja. (Hosszantartó zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen még az a biztosíték is, melyet békében a hármas szövetségben bírunk, bizonyos borulatot, bizonyos sötétséget áraszt a magyar viszonyokra. Abban a pohárköszöntőben, a mely Oroszországban megcsendült, a magyar királyi név nem hangzott fel és mi biztosítékot egyedül csak a most uralkodó magyar királynak alkotmányos érzésében találunk ! (Igaz! Úgy! van! a szélső baloldalon.) De hát a jövő beláthatatlan. Ki tudja azt megmondani, mi lesz a jövendő? Ki tudja megmondani, minő borulat fog Magyarországra jönni, mi fogja veszélyeztetni szabadságát. Ha minden elveszett, legyen ott a szabadsajtó, a szabadság örök lámpája. A javaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó, élénk tetszés és zés a bal- és siélsö^balóldalon. Szónokot számosan zlih.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Lázár Árpád jegyző: Marsovszky Endre! Marsovszky Endre: T. ház! Már több oldalról konstatáltatott az a tény, hogy ez a nagy mederben megindult és magas nivóu mozgó vita majdnem kizárólag a javaslat 16. §. 2. pontja körűi mozog. A t. túloldal egyik szónoka ebből vádat kovácsolt ellenünk, azt mondván, hogy mi ezáltal ezt az egész javaslatot az alapjául szolgáló már szentesített törvénynyel együtt limbuszba akarjuk dobni. Hát, t. ház, igaz, hogy mi a javaslatnak ezt a szakaszát tartjuk annak a kritériumnak, a melyből megítéljük az egész javaslatot; de viszont én hallatlan merényiétet látok abban, hogy az országnak egyik legfontosabb alaptörvényét, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a sajtószabadságról szóló 1848 : XVIII. törvényezikket egy harmadrendű törvénynek egy mellékszakaszában foglalt, intézkedésével akarjuk kijátszani. (Úgy van! Úgy van! a báloldalon.) Hát azt hiszi a t. képviselő úr, — úgyhiszem, Pulszky Ágost képviselő úr volt — hogy az ellenzéknek csak az lehet a szerepe ebben az esetben, hogy az illető szakasznál egy módosítást adjon be, a melyet azután a t. túloldal a legnagyobb kényelemmel leszavazzon ? Én azt hiszem, t. ház, hogy a mi feladatunk egy ilyen mellékes dolognál sokkal tovább terjed; hogy nekünk igenis kötelességünk ezt a javaslatot ezen sérelmes szakaszának szempontjából mérlegelni és annak folytán az egész javaslatot elvetni. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Én a magam részéről is tisztán és kizárólag ezen 16. §. 2. pontjának szempontjából akarok a törvényjavaslattal foglalkozni (Halljuk! Halljuk!) és pedig két szempontból kívánok hozzászólni, az egyik az igazságszolgáltatási, a másik pedig az általános politikai szempont. (Halljuk! Halljuk!) A mi az első, az igazságszolgáltatási szempontot illeti, itt csak az lehet a kérdés, hogy a magánszemélyek ellen a sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés melyik fórum elé utasíttassák. Mielőtt e kérdésbe belemennek és a választ erre megadnám, bocsánatott kell kérnem, hogy hosszasabban leszek kénytelen ezen elvekkei foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) már csak azért is, mert a múlt ízben, midőn az esküdtszékekről szóló törvén) javaslatnál volt szerencsém felszólalni, a t. igazságügyminiszter 43*