Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-110

110. országos ülés 1897. június 9-én, szerdán. ggg a sajtótörvény sebtiben való munka; hogy azokon bizonyos elhamarkodottság látszik. Én a magam részéről 1848-at a történelemben olyan gyöngyfüzérnek tartom, a mely örök ékességül fog függeni ezen az évszázadon, századokon át. (Tetszés a szélső baloldalon.) Az 1848-iki törvények alkotását pedig tekintettel arra az időre, a mely nagyon rövid volt, a siető lángész munkájának tekintem (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ezzel szemben bizonyos, hogy mi most már fenséges nyugalommal dolgozhatunk, a mint látszik is abból, hogy 30 év óta még a magyar magánjogot nem csináltuk meg. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) De ne vegye rossz néven a t. államtitkár úr, ha mi egy meglevő törvényt, a mely nagyon jó, jobban becsülünk, mint egy remekmunkát, a mely még niucs meg. (Egy hang a szélső baloldalon: Meglesz, de németből fordítva!) Egy basonlattal is élt a t. államtitkár úr, midőn a sajtószabadságot léghajóhoz hasonlítja. Elismerem, hogy e hasonlat legalább is merész; azonban elmés része nem abban van, a mi mondva lett, hanem abban, a mit elhallgatott. Mert azt mondta, hogy a bölcs léghajós megvigyázza a léghajónak felszállását; ez azt jelenti, hogy ő és a t. igazságügyminiszter úr benne ülnek abban a léghajóban és mennek a csillagok felé. És az is van a hasonlatban, hogy megnyitják a szeléntyííket, tehát kormányozni akarják a léghajót. T. igazságügyminiszter úr és t. államtitkár úr! A milyen üdvös lesz az emberiségre, ha a léghajó kormányzását feltalálják, ép oly kevéssé lenne jó, ha a szabad sajtónak a kormány által való kormányozhatását fedeznék fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én azonban, azt hiszem, hogy ez a javaslat a léghajó és bizony féltem azon bátor léghajósokat, mert ha a léghajó szétpattan, nem tudom, hogy mi lesz sorsuk. (Derültség a szélső baloldalon.) Molnár Béla képviselő úr szavaira egy-két szóval válaszolok. (Halljuk! Halljuk!) Azon hitben vagyok, hogy gróf Apponyi Albert és Győry Elek t. képviselő urak azt a kritikát, melyet felettök gyakorolt, ki fogják birni. (Derültség a szélső baloldalon.) 0 azonban beszédének naivitásában mondott egy nagy igazságot, midőn a 16. §. 2. pontját oly kitűnően jellemezte, oly élethű képét adta. Ezért bizony köszönettel tartozom neki, mert így legalább megtudtuk, hogy a 16, §-ban a szabad gondolat előtt ott áll elrettentésül az akasztófa. (Derültség a szélső baloldalon.) Áttérve már most beszédemre, egy kérdést intézek mindjárt a t. igazságügyminiszter úrhoz. Elismeri-e azon feltevésnek jogosultságát, hogy a nemzeteknek épúgy, mint egyes embereknek megvan az ő határozott, kidomborodott jellemvonásuk ? Egyes nemzeteknek épen úgy megvan a lélektana, mint egyes embereknek, ennélfogva a jó törvényhozásnak, ha jó törvényeket akar hozni, ismernie kell a nemzetnek jellemvonását, a nemzetnek lélektanát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ezt veszem kiindulási pontúi, akkor a t. igazságügyminiszter úr bizonyos kidomborodó jellemvonásait ezen nemzetnek sem vette figyelembe akkor, midőn javaslatát benyújtotta. Kidomborodó jellemvonása a magyarnak a királyhűség, a korona iránti szeretet. Ezt félre lehetne magyarázni talán a szolgaság érzésével is. De a ki ismeri a magyarnak ezt a jellemvonását, tudja, hogy mi a szent koronában egy összekötő kapcsot találunk, hogy ez a férfiasság érzése és nagy politikai bölcseaég. Az is jellemvonása e nemzetnek, hogy lassan érlelődik meg a nagy eszmékre, bizonyos tekintetben konzervatív, lassan nő, mint az erdők tölgye és évtizedekre, félszázadokra meg lehet ismerni gyűrűiben, mikor szerzett meg egy-egy nagy jogot. Hisz köztudomású, hogy száz év előtt végigzúgott Európán a franczia forradalom és abban a népfelség eszméje és mégis ötven évnek kellett elmúlni, míg a nemzet azokat 1848-ban elfogadta. De e mellett van a magyar embernek egy másik érzése, melylyel mindig számolni kell: és ez az, hogy bizonyos nagy eszméket és jogokat ha megszerzett, azokat magától elvenni nem engedi. (Igaz! Ügy van! a szélső haloldalon.) Behelyezi a magyar nemzet az ő jogait, mint a gyöngyöket a koronába és azokat onnan kitépni nem lehet. De nemcsak a nemzetnek, hanem a kormánynak is megvan az ő kidomborított jellemvonásuk, az ő lélektanuk. Tudjuk jól, hogy a mostani kormánynak kidomborodott jellemvonása Bécscsel szemben a hajthatatlan daczosság. (Derültség a szélső baloldalon.) Minden magyar ember nyugodtan hajthatja le fejét vánkosára a quóta miatt, mert tudja, hogy felettünk az Isten és Bánffy Dezső. (Derültség a szélső baloldalon.) Egy jellemvonása ennek a kormánynak, hogy a politikai és egyesülési szabadságot yédi és törvénynyel fogja szabályozni. De hogy áttérjek a t. igazságügyi kormány kidomborodó jellemvonására: itt van a most szőnyegen levő törvényjavaslat. Köztudomású, hogy midőn a büntetőtörvénykönyv be lett hozva, kimondatott, hogy sajtó útján elkövetett bűntettek és vétségek felett az esküdtszékek fognak bíráskodni. Kimaradt akkor, de nem szándékosan, hanem csak a törvényhozás feledékenységéből, hogy kihágások felett is, és mit látunk? Azt, hogy bíróságaink egy része a törvényben lefektetett ama nagy jogelven, hogy a sajtó útján elkövetett mindennemű bűncselek-