Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-110
336 í l0 « országos ülés 181 meny fölött esküdtszék ítél, rést akart ütni. És midőn a t. igazságügyminiszter űr az igazságügyi bizottság tárgyalásain erre figyelmeztetve lett, akkor sem azt mondta, hogy ezen gyorsan, novelláris úton fog segíteni. Hiszen benyújtotta most a t. miniszter úr a büntetőtörvénykönyvnek a bélyeghamisításra vonatkozó intézkedéseinek javítását czélzó indítványát és a sajtószabadság csak ér annyit, mint ez. Igenis, azt mondta a t. miniszter az igazságügyi bizottság tárgyalásain, hogy várjuk be, míg ez agyakorlat kifejlődik és csak azután szabályozzuk a kérdést törvényben. De a t. igazságügyminiszter úrnak az esküdtszékekről szóló javaslatában ott volt a hírhedt 35. §. is, a melyben azt a jogot akarta fentartani magának, hogy miniszteri rendelettel egész Magyarországon, ha kell, a sajtóesküdtszéki eljárást felfüggeszti. (Mozgás a szélső haloldalon.) T. igazságügyminiszter úr! Ha ilyen nyilatkozatokat és tényeket látunk, nem veheti rossz néven, hogy ha az ellenzék nem veszi komolyan azokat az Ígéreteket, hogy itt nem kívántatik rés üttetni a sajtószabadságon. (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha a t. túloldal elhatározta, hogy ezt a törvényjavaslatot minden körülmények között és minden erővel törvényerőre emeli, nem veheti rossz néven, ha viszont az ellenzék elhatározza, hogy minden erővel és minden parlamenti fegyverrel azért küzd, hogy ez csak törvényjavaslat maradjon és törvénynyé sohase legyen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Meszlény Lajos: Vegyék tudomásul! Rátkay László: Pulszky Ágost t. képviselőtársam rossz néven vette az ellenzéktől, hogy mi mindig csak a 16. §-t látjuk s a törvényjavaslat egyéb hibáira nem terjeszkedünk ki. Előre is bocsánatot kérek a t. háztól, ha talán jogászi érvekkel fogom untatni, hanem ki fogom mutatni, eltekintve a 16. §-tól, a törvényjavaslatnak egyéb nagy hibáit is. (Halljuk! Ralijuk!) Az első mindjárt, hogy a külsőséget is nézzem, a törvényjavaslat szövege. Nálunk jogelv az, hogy a törvény nemtudásával senkisem védekezhetik. Ebből a jogelvből az következik, hogy törvényeinket akként szerkeszszük meg magyarul, hogy azt minden magyarul tudó ember meg is érthesse. De nemcsak ez a hibája, hogy a t. törvényelőkészítő urak az ő fejeikkel fenjártak a csillagok közt, lent azonban elmulasztották és nem vetettek kellő figyelmet arra, hogy mik, pedig ezeket a Vigyázó Lacziknak is kellene tudniok, az alany, állítmány és igeragozás szabályai ? (Derültség a szélső báloldalon.) Mondom, nemcsak ez a hibája, hanem a felületesség is. Ám lássuk ezeket. (Halljuk! Halljuk!) Nem 7. junius 9-én, szerdán. fogom untatni a t. házat, csak a czímet veszem és az első két szakaszt. A czím azt mondja: ^Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről.* Nálunk 1865—1868-tól kezdve törvényeinknek nincsenek elnevezései, hanem igenis van a törvénynek év- és folyószáma. Ez az igazi, ez a szabatos megjelölés. Tehát maga a törvényjavaslat czímesem jó, már pedig a törvényalkotásánál egészen tetjes szabatosságot kívánhatunk meg. Teljesen szabatosan kifejezetten ez nem »Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésérök, hanem: » Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896 : XXXIII. törvényczikknek életbeléptetéséről.« (Mozgás jobbfélől. Egy hang: Meg van mentve a haza!) Itt van az 1. §. (Zaj. Elnök csenget.) Azt mondja: »A bűnvádi perrendtartás életbeléptetésének napját az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.« Ebben is hiba van, mert ez jól megszövegezve, miután itt jövőben való tényekről van szó: »A bűnvádi perrendtartás életbeléptetésének napját az igazságügyminiszter«, — az orosz? nem, a magyar — tehát »a magyar igazságügyminiszter rendelettel fogja megállapítani«. De itt van a 2. §., a melyben már közjogi botlások is vannak. Már pedig épen az igazságügyminiszteri törvényjavaslatoknál elvárhatjuk, ho^zy a törvényjavaslatok közjogi szempontból szabatosan szerkesztessenek. Ez a 2. §. azt mondja: »A bűnvádi perrendtartásnak az esküdtbíróságokról rendelkező törvénynek és ezen törvénynek hatálya a magyar állam egész területére kitérj ed.« Ez az »ezen« szó mire mutat? így olvasva az esküdtbíróságokra, pedig az igazában nem ezt akarja mondani, hanem azt, hogy a bűnvádi perrendtartásról és az esküdtbíróságokról rendelkező törvénynek és ezen két törvényt életbeléptető jelen törvénynek hatálya a magyar állam egész területére kiterjed. Itt hozzáteszi a javaslat: »Horvát-Szlavonorazágok kivételével«. A magyar törvények értelmében azonban mi Horvát-Szlavonországot nem ismerünk, hanem ismerünk az 1868 : XXX. törvényczikk szerint Horvát-Sziavon-Dalmátországot. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát ha a t. igazságügyminiszter úr a törvényjavaslatot megcsinálja, úgy azt szabatosan és közjogi botlásoktól menten csinálja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De nemcsak ebben nem szabatos a törvényjavaslat, hanem nem szabatos abban a felosztásában sem, a melyben részletezi, hogy mely bíróság lesz illetékes a vétségekre, bűntettekre és kihágásokra. Büntetőtörvénykönyvünk 486 szakaszból áll. Ebben a 486 szakaszban vannak bekezdések, a bekezdésekben ismét vannak, mint a törvényjavaslat jelenti, esetek. Ha már hozzáveszszük,
