Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

109. országos ülés 1897. június á-én, pénteken. g^H bírálása forog szóban, ő ítélkezzék; hogy e testület kivűl áll a szellemek azon reszpubliká­ján, a melyről gróf Apponyi Albert t. képviselő­társunk oly ékesen szóiott; hogy a bírói karon nem vonul végig a gondolat önkormányzatának tisztelete, a melyet mindnyájan el akarunk is­merni, a mely azonban csak akkor lehetséges, mint az önkormányzat a politikai és állami téren is, ha azon Önkormányzatnak határai pontosan meg vannak szabva és ha a föltételek azok tekintetében, hogy kik alkalmasok ezen önkor­mányzatot gyakorolni, és milyen tekintetben vannak alkalmazva ezen önkormányzat gyakor­lására, határozottan eleve megszahatott ? Mert, gondolom, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is el fogja ismerni, hogy az állami életben az önkormányzat nemcsak a sajtó terén létezik, hanem van törvényhatósági testületi és községi önkormányzat, a melylyel gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam pnrallelát vont; el fogja ismerni, hogy ez az önkormányzat nem lehet féktelen, nem terjedhet ki minden térre, nem terjedhet ki azon érdekekre, melyek fölebbvalók, mint a minő hivatása az illető önkormányzati testületnek az állami önkormányzat tekintetében a legalsó foktól a legfelsőbbig egy konzequens gyííríízete^ hálózata van a megalkotott törvényes testületnek s egyszersmind a megalkotott ille­tékességnek. És épen úgy kell, hogy ez a szer­vezet a szellem birodalmában is fennálljon; csak­hogy itt meg van fordítva azon tér, a melyre nem terjedhet ki feltétlenül ez az úgynevezett hatalmi úton alkotott önkormányzati hatáskör. Itt minél nagyobb, minél általánosabb, minél egyenesebb valamely érdek, annál nagyobb, an­nál korlátlanabb joga van a közlelkiismeretnek, a sajtónak annak tekintetében felszólalni. De minél inkább illeti a házi szentélyt, minél inkább illeti valamely egyén egyéni sérthetetlenségét, annál kevésbbé van épen a gondolatszabadság, épen a szellemi birodalom sérthetetlensége szempont­jából bárkinek is joga bárminő indokból ebbe betolakodni, és ott sérteni és ott torolni meg, a honnan támadás nem jött és nem jöhetett, és a hol a gondolat ás lelkiismeret belső sérthe­tetlenségét feltétlenül keli megóvni. (Igazi Úgy van ! a jobboldalon.) Madarász József: Dehogy van úgy! Pulszky Ágost: A t. képviselő úr, a ki azt mondja, hogy dehogy van úgy, feledi, hogy az inquiziezió a gondolatokban, a melyek még kifejezve nincsenek, az inquiziezió az intencziók­ban, melyek végrehajtva nincsenek és külső ki­fejezést nem nyertek, az inquiziezió a szivekben és vesékben egyaránt gyűlöletes, az inquizicziót akár az »instans Tyrannus«, akár a tömegek gyakorolják, sőt ez utóbbi esetben mindenki, a ki a szabadságot szereti, a kinek ügye a szivén KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1091. VI. KÖTET. fekszik, azt fogja találni, hogy veszedelmesebb és tűrhetetTenebb. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Madarász József: Hát a sajtó? Pulszky Ágost: A mi pedig a sajtót illeti, teljesen elismerem gróf Apponyi Albert t, kép­viselőtársam azon kijelentése helyességét, hogy »miiiden vétség megváltoztatja természetét, ha sajtó útján követtetik el«. (Ellenmondások balfelöl.) Igenis, megváltoztatja, mert nyilvánosságra jut, mert szélesebb körökbe hat ki, de épen ezért nem fogadhatom el azon konzequencziát, a melyet ebből levont, hogy azután azon vétségek nem a maguk természete szerint bírálandók meg, hanem a szerint, —- a rnint ő maga mondja —hogy minő hullámokat képeznek a közlelkiismeret tengerén. Igenis, a közlelkiismeretnek nagy és fontos funk­cziói vannak; legfontosabb az, a melyet itt a képviselőházban, az ország törvényhozásában tel­jesít. Ez a közlelkiismeretnek legmagasabb ki­fejezője, és ha megszűnnék az lenni, elvesztené az életben azon tekintélyt, a melylyel, hála istennek, minden ellenkező támadások cTaezára, még mindig bir. Hanem a közlelkiismeretet nem szabad összetéveszteni a pillanatnyi közlelkülettel (Helyeslés jobbfelöl.) és a t. képviselő úr egy nagy tévedésben van, mikor mindegyik individuális esküdtszékről azt mondotta, hogy az a közlelki­ismeretnek okvetlenül igazságos, helyes kifeje­zője. Mi magunk is elismerjük azt, hogy a bírónak az igazság eszményét kell megtestesíteni minden részrehajlás, minden szubjektivitás nél­kül. De azt gondolom, hogy még az igen tisztelt igazságügyminiszter úr, a ki természetesen hiva­tásánál fogva is, múltjánál fogva is a szakbíró­ságokat legjobban ismeri és azokat leginkább védeni van hivatva és jogosítva, nem állítaná, hogy azért minden egyes konkrét bírói ítéletben a tiszta igazságot látjuk jelképezve és kifejezve, épen így az egyes esküdtszéket soha a köz­lelkiismeret, teljes kifejezője gyanánt nem fogad­hatjuk el. Elfogadhatjuk, ha tetszik, a pillanatnyi áramlatok képviselőjének, ámbár, azt hiszem, hogy azon eskü, a melyet az esküdtszék tagjai tenni tartoznak, azon tisztelet, a melylyel leg> több esetben tisztüket végzik, azon bírói ellen­őrzés és magyarázás! jog, a mely a törvény szerint e tekintetben meg van adva, ezek hat­hatósan közreműködnek arra, hogy ne a pilla­natnyi áramlatoknak, hanem valóban a közlelki­ismeret mozzanatainak legyenek kifejezői. De minden egyes mozzanatra ezt kiterjesz­teni egyáltalában nem lehet és nem tudnék veszedelmesebbet, mint épen a magánbecsület, az egyéni becsület és lét érinthetetlenségét tel­jesen kiszolgáltatni olyan faktornak, a mely magát feltétlenül a közlelkiismeret képviselőjé­nek tekinti (Helyeslés^ jobb/elől.) és magának ezt a jogot arrogálná. Én azt hiszem, hogy minél 41

Next

/
Thumbnails
Contents