Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

320 109. országos ülés 1897. június 4-éu, pénteken. lenné lesz. Nálunk, tudjuk, hogy 1848-ban a sajtóra és kizárólag a sajtóra lett az esküdt­szék alkalmazva és tanulságos az, hogy esak a sajtóra és nem a becsületsértések és rágal mázasok azon eseteire, a melyek élőszóval, vagy a melyek nem a sajtó útján, nem a nyil­vánosság útján, hanem egyszeiú'en írásban követ­tetnek el. Ennek megvolt természetesen a maga oka. Elismerem elsősorban azt, hogy a leg­élénkebben érzett érdek a ezenziira hosszú idő­szaka után az volt, hogy a sajtó lehetőleg szabaddá tétessék. AKOII rendszer után, a mi az előzetes ezenzurát ismerte; a mi a sajtót minden téren a legszélsőig korlátolta és üldözte, termé­szetes volt, hogy a törvényhozásnak első, hogy úgy mondjam fellélegzése a sajtószabadság lehető korlátlan érdekében történt; de ekkor is az 1848-ki törvényhozás egy meglehetősen szigorú, sőt sok tekintetben a mainál még szigorúbb anyagi jogrendszert létesített a sajtóvétségek megtorlására vonatkozólag ; egy oly anyagi jogot, melyet ha ma teljes szigorral és teljes követ­kezetességgel érvényesítenénk, (Mozgás a szélső baloldalon,) a sajtó volna az első, a mely panaszt emelne és a mely azt tűrhetetlennek deklarálná. (Igaz ! jobbról) Természetes volt, hogy addig, a míg általában a büntető perrendtartás terén nagyobb újítás, nagyobb reform nem létesült, mindenki óvakodott és tartott attól, hogy az 1848-iki sajtótörvény ne érintessék, mert termé­szetesen itt volt egy kodifikált eljárás; itt volt egy rendszeresen megállapított alaki jogunk. A többi téren az alaki jog úgyszólván, merőben a szokások alapján nyugodott; egy részben nem is miniszteri rendeletek, hanem a bíróság által, hogy úgy mondjam, saját kebelében megálla­podott szokás és s zámos egyéb alárendelt jog­források alapján. De azon pillanatban, a mint lehetővé vált — nem szükségessé, mert hiszen az szükséges volt már régóta — az alaki jogot is kodifikálni; azon pillanatban, a melyben a büntető perrendtartást meghoztuk: igen termé­szetes, hogy nem állapodhattunk meg az 1848-iki sajtótörvény határozmányai előtt, s épen úgy, mint a mikor az általános büntető törvénykönyv meghozatala alkalmával a sajtóra nézve részben eltérő intézkedések hozattak létre azoktól, a melyeket az anyagi büntetőjog terén 1848-iki törvény magában foglal, úgy szükségessé vált, mikor az alaki jog kodifikáltatik, hogy a sajtó terén az 1848 iki törvények alaki rendelkezései­től szintén eltérő rendelkezések hozassanak meg. (Helyeslés jobbfelől.) Ezen eltérő rendelkezéseknek egyrésze a t. túloldalról való minden kifogás nélkül az esküdtszéki intézményre vonatkozó törvényben van megállapítva. Más része ezen végrehajtási törvény keretébe tartozik és ennek keretében érvényesül. És ha, t. ház, ezen törvény kereté­ben, úgy látom, az egy Győry Elek képviselő úron kivűl, a ki más rendelkezéseket is kifogá­sol, nevezetesen az esküdtszéki intézményt na­gyobb keretre kívánta kiterjeszteni, mint a minőre a törvényben magában kiterjesztve van, illetőleg, ha jól értettem, hatalommal való vissza­élések egyes eseteit is az esküdtszók elé akarta állítani, a többi, a t. házban felszólaló képviselő urak csakis a sajtóra vonatkozó rendelkezések ellenében tesznek kifogást; ezeket azonban oly jelentékenyeknek, oly fontosaknak látják, hogy ezek szempontjából az egész törvényt vissza akarják utasítani: lássuk tehát, hogy mi van azon rendelkezésekben, a mi a sajtóra vonatko­zólag veszedelmessé válhatnék. Egyszerűen egy intézkedés, a mely tisztán a magánpauaszra ül­dözendő Saj tó vétségek egy részét, azokat, melyek a hivatalos és a közérdekkel egybefüggő állás­nál fogva szerves kapcsolatban nem levő egyé­nek ellen intéztetnek, hogy ezen sajtó vétségeket az esküdtszékek bíráskodása alól elvonja, és a rendes bírónak, a törvényszéknek kompetencziá­jához utalja. De, t. ház, tegnap és a mai napon is sokat hallottunk a közérdekről, sokat hallottunk a sajtónak azon funkcziójáról, hogy a közérdeket ellenőrizze; de arról, hogy a magánosok érdeke feltétlen korlátot képez, úgy mint a tulajdon, a melylyel való visszaélés esetén kivűl a magá­nosok ezen érdekét, a magánosok ezen becsületét érinteni semmi sziu és feltétel alatt nem szabad, hogy a magánosok érdeke as alkotmánynak ép­oly kiegészítő alkateleme, mint maga a közérdek és ennek megóvása épúgy feladatát képezi a közhatalomnak, mint a közérdek bármily moz­zanatának előmozdítása, erről a túloldalról vajmi keveset hallottunk. (Igaz! jobbról.) És ha vissza­tekintünk az elmúlt harminez év aunáleseibe és végignézzük azokat az eseteket, a melyekben a magánpanaszosok tisztán azon egyének, a kik ily esetekben a rendes bíró elé és nem az esküdtszék elé tartoznak, ha végigtekintjük ezen eseteket, vájjon hányat fogunk találni olyant, a melyben a sajtónak kiváló munkásai vagy kiváló orgánumai, vagy fontos közérdek lett volna részes vagy veszélyeztetve. Azt hiszem, hogy ha végigtekintjük a sajtópereket és elítéléseket, az elmúlt 30 éven át senkit sem fogunk találni a sajtó kiváló munkásai közül, a ki a magán­becsület megsértése miatt vonatott volna perbe és alig akad olyan kiváló egyén vagy bárminő párthoz tartozó azon hírlapok közt, alig akad egy is, a ki ily czímen elítéltetett volna. Es azt méltóztatik hinni, t. ház, hogy a bírói kar kevésbbé alkalmas arra, hogy ilyen esetet, a hol magánjogi és esetleg fontos közérdek és köz­érzület folyományaként jelentkező sérelmek meg-

Next

/
Thumbnails
Contents