Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

109. országos ülés 1897. jnnius 4-éu, pénteken. 319 kormány, ezen párt támogatásával hozták. És látnak-e abban kellő értelmet, látnak-e abban konzequencziát, bir-e valaki erre vonatkozólag magyarázatot adni, hogy ugyan miért akarná ez a kormány és ez a párt a szabadság ügyét veszély ba dönteni, mikor rövid idővel ezelőtt a szabadelvfíség követelte a legmesszebbmenő intézkedéseket és intézményeket honosította meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Kötelezve volt-e ez a párt és a kormány előző nyilatkozató : alapján arra, hogy máris behozza, máris törvénynyé emelje az esküdtszéki intézményt? Nem voltak-e országszerte nemcsak a többség soraiban, hanem az ellenzék soraiban helyet foglaló férfiak közül igen számosan, a kik nagyon komoly aggodalmakkal néztek azon álláspontra, a midőn az esküdtszéki törvényt megalkottuk, igen komoly aggodalmakat tápláltak nem az esküdtszéki intézmény elve irányában, általánosságban, hanem életbeléptetése anuak következményei tekintetében hazánkban. És vájjon a kormány nem egy bátor, nem egy határozott lépést és kezdeményezést-tett-e, a midőn ezen törvényt a ház elé terjesztette és a midőn követelte, hogy e törvény megszavaztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Mi értelme volna tehát annak, hogy azt a kétségkívül igen jelentékeny haladást a ^zabadelvííség terén megtegye, ha más terén a szabadelvfíség garancziájának, a szabadságnak alapfeltételeit meg akarta volna semmisíteni, vagy veszélyeztetni. Ez kétségtelen és épen azért azt hiszem, hogy az a kormány és az a párt, a mely a büntető perrendtartást, a mely az esküdtszéki intézményt a legközelebbi múltban keresztül vitte, törvényerőre emelte, a mely e tekintetben még azon felszólalások elől sem zárkózott el, melyek egyes alárendelt kérdések tekintetében a t. túloldalról emeltettek, — mert történtek ilyen változtatások a büntető perrendtartás javaslatában épen a túloldal felszólalásainak következtében, — hogy ez a kormány, hogy ez a párt most e javaslatban a szabadság garancziáit meg akarná bármiképen támadni és azt hiszem, hogy több figyelemre és higgadtabb objektív megiatolásra érdemesek azok az érvek, a melyek bárminemű igénytelenül, de határozottan a törvényjavaslat indokolásában, az igazságügyi bizottság jelentésében, a t. miniszter úr és államtitkár úr és más szónokok részéről az illető intézkedések védelmére felhozattak. De lássuk azon érveket egész egyszerűségükben. Miről van itt tulajdonképen szó? (Felkiáltások a szélső baloldalon; Meakcdóról!) Endrey Gyula: Nem is liberalizmusról! Elnök (csenget): Kérem Endrey Gyula képviselő urat, ne szóljon közbe. Pulszky Ágost: A reakczió igen könnyű kifejezés, de a reakczióhoz, úgy tudom, különböző fogalmak fűződnek hozzá. Volt idő, és nem régen, midőn a képviselő urak, a kik most a reakczió jelszavát másokkal együtt hangoztatják, azt egész jogosultan hangoztatták azoknak egy része ellenében, a kik most leginkább tapsolnak előadásaiknak és szavaiknak. (Tetszés jobbfelöl.) Itt egyszerűen arról van szó, hogy tapasztaltuk a múltban, hogy az esküdtszék intézménye a sajtó terén általában helyesnek és jónak vált be, de bizonyos korlátozások és feltételezések közt; és hogy épen ott, a hol e korlátozások és feltételezések meg nem állapíthatók, az esküdtszékek működése nemcsak a magánegyén érdekei, a magánegyén jogai biztosítása szempontjából lehet hiányos, hanem veszélyeztetheti egyszersmind azon bizalmat, melyet az esküdtszéki intézmény irányában más tekintetbea táplálunk és táplálni kívánunk, és reméljük, hegy a jövő nagyobb mértékben is táplálni fog. Az esküdtszéki intézmény Európa minden államában, Anglián kivűl, igen számos megtámadásnak, próbának volt kitéve, mondhatjuk, hogy Angliában magában is gyakran theoretikus álláspontról kritika tárgyává tétetett. Hanem ott, azon megszorítás annál kevésbbé vétethetett igénybe, mert ott az esküdtszéki intézmény évezredes tradiczió alapján nemcsak a büntető, htnem a magánper terén is általában divatban van, a mi által eléretett az, hogy nagy költségekkel a perlekedő felekre és nagy veszélyeztetésével gyakran jogaiknak, de mégis megalakult egy állandó szigorú tradiczió magában az esküdtszé'íi ítélkezésben is, a mely az esküdtszékekre nagy korlátozással, nagy irányadó befolyással szolgált, úgy, hogy ott az esküdtszéknek, — bátran mondhatjuk — a bírósággal szemben eszébe sem jut azon követelményeket emelni, — annál kevésbbé a törvény interpretácziójával szemben, — a melyet itt gyakran azok részéről hangoztatni hallunk, a kik magukat az esküdtszék legmelegebb védői gyanánt szeretik feltüntetni, a kiknek szelleme, a kiknek érvei azonban ha az esküdtszéki gyakorlatot áthatnák, jobban megingatnák a jogrendet s az esküdtszékek tekintélyét, mint bárminemű más törvény, bárminemű más intézkedés. (Helyeslés jobbról.) De az egész kontinensen szükségképen az esküdtszék elé elég korlátok szabattak; korlátok szabattak azért, mert a kontinentális jogrendszer általában meg a kontinentális bíráskodási rendszer az esküdtszék olyan funkezionálását, mint a minő Angliában igen nagy hátrányok mellett, de a mely hátrányok tranzakczionálisak és ennek következtében azokat a közönség többé nem érzi, még mindig lehetségessé teszi, a kontinensen teljesen lehetet-