Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

109. országos ülés 1897. június 4-én, pénteken. 317 Ilyen ítélet mellett nem lehet a fogságbünte­tésnek keservességeit a mártiromság dicsőségével kompenzálni; egy ilyen ítélet helyreállítja az erkölcsi rendet, helyrepótolja a megcsorbított erkölcsi vagyont. Tehát, t. ház, nem az idő rövidsége, nem a saját intencziójuk iránti konfúzió volt mi miatt az 1848-iki törvényhozók kifelejtették alkotásukból ezt a 16. §-t, hanem az volt, hogy ők a sajtószabadságnak nemcsak fontosságát, hanem annak minden vonatkozását felismerték, az volt, hogy ők át voltak attól hatva, hogy egy élő organizmust szétbontani nem lehet mechanikai műtétekkel a nélkül, hogy az élet princzipiumát benne találva ne sebezzük, és az volt, t. ház, hogy ők a sajtószabadság magasabb eszményi tartalmától át voltak hatva és nem legisticus casuisticával, hanem annak a nagy elvnek organikus megvalósításával törekedtek a kérdést megoldani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső haloldalon.) Hivatkoznak visszásságokra, a melyek az esküdtszéki judikatura terén előfordulnak. Ezzel a bizonyítási anyaggal is tulajdonkép adós maradt a t. kormány . . . Erdély Sándor igazságügy miniszter: Tegnap is hoztak egyet! Gr. Apponyi Albert: ... Jó, de méltóz­tassanak megemlékezni arról, hogy valahányszor a közszabadságnak sérelméről, a választási jog elnyomásáról, az adminisztráczió terén elkövetett részrehajlásokról panaszkodunk, ha általánosság­ban mondjuk, azt felelik, hogy ez csak frázis, ha egyes eseteket hozunk fel, azt mondják, hogy ezek csak kivételek. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az általános mondás és a kivételes eset általánosításának kontroverziójából csak egy menekülés van, ha a kormány, az esküdtszéki ítélkezésnek egy oly statisztikáját terjeszti élőnkbe, mint a minőt BaitaÖdó'n t. képviselőtársam határozati javaslata kíván, azért én azt el is fogadom, hadd lássuk tisztán a helyzetet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De hát, t. ház, én erről nem vitatkozom, szó nélkül megengedem a t. miniszter urnak, hogy az esküdtszéki ítélkezés terén merültek fel visszaélések, oly verdiktek, a melyek csak­ugyan nem tekinthetők a közlelkiismeret igaz kifejezéseinek, merültek fel ilyenek, sajnos, talán sokkal gyakrabban akkor, a mikor a kormány­hoz közel álló egyének politikai érdekei voltak megvédelmezendők, mint midőn tisztán a magán­becsületről volt szó. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igenis, t. ház, nem tagadom, hogy az az egész eszmeáramlat, a közszellemnek az az egész irányzata, az az egész fejlődési iránya, a melyet az utolsó években tapasztalunk, nagyon alkalmas arra, hogy összes intézményeinkre sorvasztólag, szabadsági garancziáinkra hamisítókig, azok műkö­désére meghénítólag hasson, sőt azokat olykor ellenkező irányba fordítsa. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De el kell tekintenünk mindenkor, ha intézményeinket meg akarjuk védeni ezeknek az intézményeknek mai elfajulásától. Mert hisz, ha ezt tekinteném, — nem akarok keserű lenni — de melyik volna Magyarországnak az az intéz­ménye, melynek megvédésére ma csak egy szót is érdemes volua mondani? (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az erkölcsi betegségek által előidézett ezen tünetek megszüntetésének azon­ban n m az a módja, hogy tehát ejtsük el a garancziákat, a melyeket nagy idők reánk Nagy­tak, azért, mert ezen garancziák a közszellemnek ilyen elfajulása mellett üdvösen nem működnek; ez annyi volna, mint a tünetet a nemzeti élet egye.-í nyilvánulásaiból átvinni magának a nem • zetnek szivébe; annyi volna, mint a beteget, a helyett, hogy meggyógyítsuk, megölni; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) annyi volna, mint a jelen mizériái miatt a jövő reményeiről is jórészt lemondani, (Élénk, hosszas helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ellenkezőleg minden lépés, melylyel a közszellemnek elfajulását követ­jük intézményeink megrontásával is — pedig bizonyára nem tudva is nem akarva — ez az, a mi ezen törvényjavaslatban nyilvánul; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) minden lépés, melylyel a közszelíemnek megromlását, intéz­ményeink parallel megrontásával kisérjük: minden ilyen lépés nehezebben gyógyíthatóvá teszi a bajt, sötétebbé és bizonytalanabbá a nemzeti fejlődést. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) Azért engem azok a visszaélések, azok a ferdeségek, a melyek néha csakugyan azt a lát­szatot idézik elő, hogy misem biztosíték többé mindabból, a miben őseink biztosítékot kerestek, engem nem arra indítanak, hogy ezen biztosíték teljességén csorbát ejtetni engedjek; hanem ellen­kezőleg, legalább annak álljam útját, hogy a mai közszellem intézményekben tudjon megtestesülni, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ha megakadályozni, megfordítani nem tudjuk annak működését, de kőbe, márványba és bronzba vésve ne adjuk át azt az utókornak, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ne csináljunk 1897-iki törvényhozást, hanem tartsuk fenn az 1848-iki törvényhozást; ezért nem fogadom el a törvény­javaslatot. (Perczekig tartó, meg-megújuló élénk éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon. Szóno­kot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem.

Next

/
Thumbnails
Contents