Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

316 109. országos ülés 1897. juniiis 4-én, pénteken. lelkiismeretükből, a közmeggyőződésből, a közlelkiismeretből veszik inspiráczióikat. Ez, t. ház, a gondolatnak önkormányzata, a mely a sajtószabadságnak tubrjdonképeni lényege. (Élénk éljenzés a bal- és szélső halóidalon.) Ha az állami életnek minden más terén az államhatalom, a mennyiben nem akarja a polgárok szabadságát elfojtani, a társadalomnak állami megbízást nem nyert tagjait segítségül hívja, ha a közigazgatási önkormányzatban nem csupán a helyi érdekek intézésére, de az állami érdekek megóvá sara, az állami törvények végrehajtására is igénybe veszi minden, a szabadságnak alapján felépült állam a laikus elemnek, az egyszerű polgároknak tevékenységét, ha zsűrinek egyáltalában az önkormányzat az alapgondolata, az tudniillik, hogy a bírói funkcziónak teljesítésében is részt vegyen a társadalom a maga laikus elemei által: hát akkor, t. ház, kétszeresen szükség van ezt a gondolatot bevinni akkor, mikor ép a szellemek országának polgárai és azoknak ebbe az országba tartozó cselekményei fölött kell ítélnünk, a mely országnak köztevékenysége, hogy úgy mondjam, inkommenzurabilis távolságban áll azon külső organizmusnak, azon formáknak törvényeitől, a mely formák uralkodnak az államhatalom közegeinek tevékenységében. Nincsen szabadság önkormányzat nélkül, úgy nincs sajtószabadság a gondolatnak ilyen önkormányzata nélkül, (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) a mely nyilvánul abban, hogy a büntetendő cselekménynek ismérveit elvileg megállapítja a jogrend megvalósítására hivatott állam és a büntetést ismét kiméri a törvények ben jártas bíró, de a bűnösségnek vagy nem bűnösségnek a kérdésére választ ad, az államtól missziót nem nyert, független és önálló állásban levő polgároknak száján keresztül a közlelkiismeret. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, ha téves a kormánynak intézkedése és veszélyes a sajtószabadságnak szempontjából, mert a sajtónak felelősségét olyan módon állapítja meg. a mely nem képes követni mindazokat a finom árnyalatait az egyes eseteknek, melyeknek tekintetbevétele nélkfíl a bűnössel együtt az ártatlan, a kinövéssel együtt az egészséges hajtás is szenved, nagy tévedés volna azt hinni, hogy ezért kompenzáczióképen az a felelősségrevonás, az a represszió hatályosabbá válik. Pedig ez a t. kormány gondolata; saját alapgondolatának, saját törekvéseinek, saját kitűzött czéljának terén is az én legmélyebb meggyőződésem szerint hibás úton jár el és miért ? (Halljuk! Halljuk.') Az a gondolat, az az érv, a melyet sajnálom hogy hallottunk, sőt talán az igazságügyi bizottság jelentésében is olvastunk, a miben ha tévedek bocsánatot kérek a t. igazságügyi bizottságtól de halb ttuk ezen ügy fejlődési stádiumában többször, — talán a t. igazságügyi miniszter úrtól magától is — hogy óvatossá kell tenni a sajtót, hogy jobban vigyázzon magára. . . Erdély Sándor igazságügyminiszter: Magánszemélyekkel szemben. Gr. Apponyi Albert: Igen, magánszemélyekkel szemben: ez, t. ház, büntetőjogilag az elreltentési elmélet proklamálása a maga legnagyobb nyerseségében, hogy ne mondjam brutalitásában; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) egy a modern büntetőjogtan által dezavuált és elhngyott, az erkölcsi magaslat létrájának legalsóbb fokán álló elmélet szuverenitásának proklamálása. T. ház! Ez nem úgy van. A megzavart erkölcsi rendnek helyreállítása, a szenvedett erkölcsi károsodásnak pótlása: ez elsősorban a büntetésnek, a megtorlásnak czélja. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) És hogyan állunk, t. ház, a törvényjavaslat eseteiben ezzel a megtorlással, ezzel a czéllal. (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki, legyen az magánember, vagy köztisztviselő, becsületében méltatlanul sértetett és bírói úton keres elégtételt, vájjon az ő szemponjából abban áll-e az elégtétel, hogy a ki a sértést elkövette bezárassák, öt hónapra vagy két hónapra, vagy pénzbüntetésre ítéltessék ? Nem; a mennyiben egyáltalában a becsületben szenvedett erkölcsi kár ítélet által pótolható, az erkölcsi elégtétel, az erkölcsi kárnak helyrehozása, a bűnösség kimondásában áll, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Már most micsoda súlylyal bir a bűnösség kimondásának ténye e két rendszer szerint ? A javaslat szerint a bűnösséget kimondja a rendes bíró; a rendes bírónak tekintélye, felteszem, hála Istennek úgy is van, hazánkban magasan áll és érintetlenül. Senkisem kételkedhetik, hogy ő bírói lelkiismerete szerint, tehát a törvény betűje szerint ítél, de aztán ennyiből áll az egész. A közönség egy ilyen elítélő verdiktről azt mondja, hogy a szegény bíró a törvény betűjéhez volt kötve, mint szakbíró nem tehetett egyebet, minthogy a bűnösséget kimondja, de azért annak az elítélt írónak mégis csak igaza van. (Zajos tetszés a bal- és szélsőbalon.) Egészen másképen áll a dolog, hogy ha a bűnösségi verdiktet nem a törvénynek betűjéhez ragaszkodó, ahhoz a magasabb erkölcsi igazság ellenére is kötött bíró mondja ki, hanem hogy ha kimondja azt, a közlelkiismeret, a mely nyilvánul olyan esküdtek verdiktjében, a kik csupán a törvénynek a közlelkiismeret szerinti alkalmazásához vannak kötve s e szerint ítélnek. (Élénk helyeslés, tetszés és taps balfclől.) Egy ilyen verdikt elégtétel a jogtalanul megtámadottnak és ép. úgy megbélyegzése az ilyen elítélést szenvedettnek.