Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

314 109. országos ülés 1897. kormányt ezen javaslat benyújtásánál. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Ez legyen neki szubjektív mentsége, de ez legyen nekünk indítóok arra, hogy e század nagy reformmunkájának ragyogó napját ily konfúziók köde által elhomályosítani ne engedjük. (Élénk éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A lerombolt erősségek mögött még csak egy sánezot, egy érvet találok, a melylyel a ház ezen oldaláról felszólalt t. barátaim nem foglalkoztak és ez az érv annyira tanulságos, hogy a t. ház engedelmével azzal némileg bővebben óhajtok foglalkozni. (Halljuk l Malijuk !) Ezl az egy érvet Zsigárdy Gyula t. képviselőtársam beszédében találom, (Derültség a baloldalon.) a ki a judikatura egyenlőségének, az illetékességi kiváltságok megszüntetésének szükségességére fektette ép annak a törvényjavaslatnak a megvédését, mely a magánembernek és a köztisztviselőnek becsülete között oly éles határvonalat akar húzni. De ő a tárgyi egyenlőséget állította fel mint főkövetelményt, azt mondván, hogy az elköyetett cselekményeknek minősége szerint kell a bírói illetékességeket megállapítani; ha tehát valamely bűncselekmény, teszem azt a rágalmazás, teszem azt a becsületsértés, saját természeténél fogva nem alkalmas arra, hogy esküdtbírósági ítélkezésnek tárgya legyen, akkor nem váiik alkalmassá erre azáltal, hogy véletlenül irónnal, tollal vagy nyomdafestékkel küvetietett el. Azt hiszem, helyesen idéztem t. képviselőtársam érvelését. T. képviselőház! Ebben az érvelésben és abban a helyeslésben, melylyel ez az érvelés a t. túloldalon találkozott, megvallom, nem minden megdöbbenés nélkül a sajtó természetének, a sajtó hivatásának majdnem naiv félreismerését kellett felfedeznem. Talán mégis van különbség a között, ha valaki becsületsértést vagy rágalmazást magánkörben, az illetőt sértő szándékkal vagy felhevülésében követ el, vagy ha ugyanezek a tények a nyilvánosságra szánt iratban, tehát az állított és bevádolt tényeknek a nyilvánosság ítélőszéke eléállítása szándékával történnek. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A sajtónak szabadsága nemcsak az egyéni gondolat szabadságának és az egyéni gondolatnyilvánításnak kérdése. Az a technikai lehetőség, a melyet a nyomtatásnak feltalálása a gondolatok terjesztése számára teremtett, a sajtóban vagyis a gondolatoknak terjesztésére irányuló rendszeres tevékenységben, valóságos közszankczióját teremtette a közéletnek, mely habár nem bir hatósági organizmussal, nem bir társulati és állami szervezettel, de egyik, talán minden egyébnél fontosabb, vagy legalább semmivel sem kevesebb fontosságú orgánuma, szerve lett a modern közéletnek. (Élénk tetszés és helyeslés a . jttnius é-én, pénteken. bal- és szélső baloldalon.) És azért minden vétség, minden cselekmény megváltoztatja természetét azáltal, hogy sajtó útján követtetik el, mert ez által belevonatik abba a nagy eszmeáramlatba, a melyet a sajtó közvetíteni hivatva van, ezáltal egyik megnyilvánulásává válik ama nagy közfunkeziónak — lehet rossz, lehet hibás, lehet helyes, lehet üdvös, lehet kárhozatos megnyilvánulásává, ezt az esetnek minemüsége szerint kell megítélni — de bele van dobva a nagy tengerbe, és annak a tengernek s nem az izolált vízcseppeknek törvényei szerint kell azt megítélni. (Zajos tetszés, taps és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az embernek társadalmi természetéből, az embernek a társulásra vonatkozó legyőzhetetlen és üdvös, istenadta ösztönéből származik a sajtó is. Az ember e társulási ösztön legmagasabb nyilvánulásaként nemcsak a végből keresi fel embertársát, hogy tulajdon érdekeinek hathatós előmozdítása vagy megvédése végett vele szövetkezzék ; de arra is érez vágyat, hogy a mi gondolatot, a mi igazságot önmagában megérlelt, azt mással közölje, másnak elméjét felvilágosítsa, másokat saját érzelmeinek, saját aspiráczióinak közösségébe belevonjon. És én merem állítani, hogy az ember társulási ösztönének ez a legnemesebb, mert legaltruisztikusabb megnyilvánulása, (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) nem a maga hasznát keresi embertársai segítségében, hanem saját szelleme vívmányainak részeseivé akarja őket tenni. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) így keletkezett a sajtó útján az eszméknek, a szellemeknek egy nagy, egy láthatatlan, de hatalmas társasága. Ennek a társaságnak nincs külső szervezete, hatalma folyton fluktuál, mert a befolyásra kerülő eszméknek váltakozásától függ; de ez a társadalom törvényeket hoz, mert meggyőződéseket alkot, melyek közmeggyőződésekké válnak; ez a társadalom adminisztrál, mert ezeknek a törvényeknek, ezeknek a meggyőződéseknek az életbe való átmeneteiéről gondoskodik; ez a társadalom törvényszéket állít, mert megítéli az egyesek eszméit és végrehajtja ítéleteit, nem a kényszer eszközeivel, de az érveknek erejével; megítéli egyeseknek, közhivatalnokoknak épúgy, mint magánosokuak dicsőségre vagy gyalázatra, polgártársainak becsülésére, közömbösségére vagy megvetésére méltó voltát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A szellemek ezen nagy országának más szervezési törvénye nincs, mint a szabadság. Ezzel én korántsem állítom azt, hogy e szabadságnak korlátai nincsenek, hogy erkölcsi törvényei nincsenek, hogy nem kell magát alávetnie bizonyos szempontoknak, melyek megtartása annál fontosabbá válik, minél nagyobb hatalmat gyakorol valaki. A szel-