Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

109. országos iUés 1897. junius 4-én, pénteken. 313 Emmer Kornél t. képviselőtársamnak egész okoskodását azzal vélte meggyöngíthetni az államtitkár ár, hogy annak premisszáit hibásaknak jelentette ki, a nélkül, hogy csak egy szóval is bizonyítani iparkodott volna, hogy ezek a premisszák csakugyan hibásak, a nélkül, hogy kimutatta volna azt, hogy miben hibásak. Ezzel a közönségnek a tekintélyimádásra való hajlandóságáról igen sokat tételez fel, többet, mint a mennyit tán még a mai magyar közönség is megérdemel. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A t, képviselő és államtitkár úr nem is annyira objektív érvekben és új védművek felépítésében kereste álláspontja erősségét, mint inkább egy igen csodálatos kísérletben: abban a kísérletben, hogy ezt a javaslatot, illetőleg annak ama rendelkezését, mely az 1848 iki tervényliozáson rést üt, az 1848 iki törvényhozás szellemének oltalma alá helyezze. (Úgy van! Úgy van! Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ugyanis azzal az állítással lép fel, hogy a mit a t. kormány itt tenni szándékozik, az voltaképen nem egyéb, mint az í 848-iki törvényhozás intenczióinak megvalósítása. (Derültség a bal- és szélső báloldalon.) Ennek bebizonyítására pedig a t. államtitkár úr ismét bizonyítás nélkül egy tételt állít oda, azt, hogy az 1848-iki törvényhozásnak, midőn sajtótörvényt alkotott, midőn a sajtóügyi esküdtbíróságokat létesítette, a közhatalom gyakorlásának ellenőrzése volt egyetlen vezérszempontja; nem a sajtószabadság megóvása az egész vonalon, hanem a sajtó ezen hivatása, a közhatalom ellenőrzésének hivatása. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt állította és bizonyítás nélkül tette oda ezt a tételt az igen tisztelt államtitkár úr. Bocsánatot kérek, tévedtem: ő ennek bizonyítását megkisérlette, de az a sajátságos szerencsétlenség esett meg rajta, hogy bizonyítékul azokat a szempontokat, azokat a mozzanatokat hozta fel, a melyekkel az ő álláspontját, ha az czáfolásra szorul, meg lehet czáfolni. (Igaz! Ügy van! bal felől.) Mert miben állanak a t. államtitkár úr bizonyítékai? Felolvas nekünk egy jelentést; felolvassa az 1848-iki törvények egy másik intézkedését. Ebből a másik intézkedésből kitűnik az, hogy sértő állítás bizonyítása csak közhivatalnokokkal szemben van megengedve, magánemberekkel szemben nem. A felolvasott okmányból kitűnik az, hogy magánügyeket — értsük meg jól — »magánügyeket«, nem »magánegyéneket« hivatalos állásban nem álló egyéneket, de magánügyeket, nem akart az 1848-iki törvényhozás kiszolgáltatni a sajtó bírálatának. Hát, t. ház, mi következik ezekből? Az, hogy az 1848-iki törvényhozás igenis figyelem- ( KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VI. KÖ'IET. inel volt a magánember ós a közhivatalnok állása közti különbségekre, ismerte azokat, nem kerülte ki ez a különbség az ő figyelmét és mégis nem vonta le azt a következtetést, a melyet az igen tisztelt kormány, hanem csak a bizonyítás megengedésében tette meg a megkülönböztetést, tehát az eljárás folyamán előforduló egyik mozzanat következtében. (Helyes lés a bal- és szélső baloldalon.) De daczára anmik, hogy erre a különbségre, az állásnak ezen eltérő természetére tekintettel volt, mégis az esküdí-széki bíráskodást a személyre való minden megkülönböztetés nélkül az egész vonalon megállapította. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. h az, i\ a nekem bizonyítanom kellene, hogy a t. kormánynak kezdeményezése az 1848-iki törvényhozásnak Nagyományaival ellentétben áll, akkor ép arra hivatkoznám, a mit a t. államtitkár úr hozott fel érvül. (Zajos tetszés, éljensés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Legyünk azzal a bizalommal az 1848-iki törvényhozás iránt, hogy volt annyi kodifikátori képességük . , . Olay Lajos : És hazafiságuk ! Gr. Apponyi Albert: ... a mennyi a mai igazságügyünk jelenlegi igen tisztelt vezetőinek; legyünk annyi bizalommal irántuk, hogy a mely intencziót ők törvénybe iktatni akartak, annak a törvény szövegében kifejezést tudtak adni. (Tetszés a baloldalon.) Az 1848-iki törvényalkotásnak rögtönzésszeríí természetére akkor tessék hivatkozni,mikor nagy kódexeknek elkészítéséi ől volt szó; de akármilyen gyorsan készültek az 1848 iki törvények, arra, hogy egy paragrafusnak egy pontját ebbe beiktassák, mégis ráértek volna az 1848-iki törvényhozók, ha ez egyáltalában inteneziójukban állott volna. Elismerem tehát a t. államtitkár úr kísérletének bátor, merész voltát, hogy az 1848-iki Nagyományokkal fedezze azt a törvényhozási akcziót, a mely az 1848-iki törvények intenczióin, az azok által létesített garancziákon rést akar törni, de — sajnos — e merészség elismerésén túl több elismeréssel kísérletének nem tudok adózni. (Zajos tetszés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Az igen tisztelt államtitkár úr ismét talán több bátorsággal, mint előrelátással járt el, midőn a javaslatnak ellenzőit a javaslat inteuezióira vonatkozó konfúzióval vádolta. Én azt hiszem, minthogy azt a jóhiszeműséget, a melyre ő többször hivatkozik, soha kétségbe nem vontam és most sem vonom kétségbe, inkább az 1848-iki törvényhozás intenczióira nézve fennálló konfúzió, tehát nem annak megdöntésére irányuló valami gonosz szándék, hanem a konfúzió — ezt a szót a t. államtitkár úr adta a számba — vezérelte a t. 40