Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-109
312 IÓ9. országos Ülés 1897. jnnius 4-én, pénteken. tevésből indul ki,, hogy itt az a hírlap a közérdeket tartotta szem előtt a jóhiszetnűleg járt el. (Ellenmondások a bál- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, azt hiszem, hogy ezt r.em lehet érvül elfogadni az esküdtszék mellett, hanem ellenkezőleg, egy hatalmas érv volna ez az esküdtszék ellen. Az 1848. törvényhozás bizonyára nem így képzelte magának a dolgot, midőn az esküdtszékre bízta a sajtóügyek elbírálását. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Barta Ödön t. képviselő úr azt mondja, hogy az esküdtszék meggyőződése szerint határoz; szerinte csakis az volna döntő arra nézve, hogy az esküdtszék alaptalanul mentett fel egyeseket, ha kimutatnák azt, hogy az esküdtszék meggyőződése ellenére mentett fel. Bocsánatot kérek, nem így áll a dolog: helytelenül mentett fel az esküdtszék, mihelyt nem a törvény értelmében mentett fel. A leghatározottabban kitűnik különben e felfogás Hódossy Imre t. képviselő úr beszédéből, a ki szerint az volna döntő, hogy mi vezeti a közleményt: magánboszú, magánérdek stb. vagy a közérdek magas szempontja? Szabadjon erre a törvényt ráolvasnom (olvassa): a büntetőtörvény 263. §-a szerint: »a rágalmazás és becsületsértés esetében az állított tény, illetőleg kifejezés valódiságának bizonyítása meg van engedve, ha: 5. a vádlott igazolja, hogy állításának czélja közérdek, vagy jogos magánérdek megóvása vagy előmozdítása volt.« Az állítás vagy kifejezés valódiságának bizonyítása a vádlott büntetlenségét eredményezi. Ebben először is ki van mondva az, hogy a jogos magánérdek a közérdekkel equiparál; másodszor pedig ki van mondva az, hogy nem elég a közérdeknek, vagy jogos magánérdeknek fenforgását bizonyítani, hanem bizonyítani kell azt is, hogy az állított tény való. T ház! Nem a sajtő megrendszabályozásáról, nem is a közszabadság megcsonkításáról van e javaslatban szó, hanem szó van a magánbecsületnek hathatósabb megvédéséről. Azon magánbecsületnek megvédéséről, a melyről bizonyára a javaslat tisztelt ellenzői is elismerik, hogy az a társadalom leghatalmasabb támasza; annak a magánbecsületnek megvédéséről, a mely kiváló gondoskodása tárgyát képezte a 48-iki törvényhozásnak is a politikai lelkesedés és sikereknek közepette. Én nem hiszem, hogy a 16. §. a sajtószabadságot érinti. Én nem hiszem azt, hogy a Í6. §. a tisztességes sajtót feszélyezni fogja; én nem hiszem azt, t. ház, hogy a közszabadságot oly cselekmények által lehet fentartani, a melyeket kilencz bíró, legalább kilencz bíró három instanczián becsületsértésnek vagy rágalmazásnak deklarál. Azért én, t. ház, a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Kérünk öt percsnyi szünetet!) Lakatos Miklós jegyző: Gróf Apponyi Albert! (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Kérünk öt perez szünetet!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem csekély várakozással jöttem a képviselőháznak mai ülésére és a várakozás oka a következő volt. Nagyszabású, nagyfontosságú és — gondolom, örömmel ismerjük el mindnyájan — magas színvonalon álló vita folyik e házban több nap óta a büntető perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat körűi. És e vitának majdnem kizárólagos anyaga a törvényjavaslatnak 16. §-a, melyben a háznak egy igen nagy része a sajtószabadság biztosítékainak csökkentését látja. (Úgy van! ügy van/ a bal- és szélső baloldalon.) A tegnapi napon elmondott beszédek, úgy Hódossy Imre t. barátomé, mint Emmer Kornél és Győry Elek t. képviselőtársaimé, az én véleményem szerint, az eme szakasz védelmére felhozott összes érveket megdöntötték, (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) összetört az a sajátságos, majdnem hihetetlen állítás, melyet a javaslat védelmezőinek egy része felhozott, hogy a sajtószabadságnak szempontjából csak az a fontos, hogy a preventiv ezenzura el legyen törülve, a judikatura tekintetében megállapítandó illetékességi és eljárási szabályok nem lényegesek, ha egyáltalában biztosíték van bennük, ez mindenesetre csak mellékbiztosíték. Összetört annak a megkülönböztetésnek, mely a törvényjavaslat alapboltozata, a magánemberek és köztisztviselők között való megkülönböztetésnek technikai keresztűlvihetősége Emmer Kornél t. képviselőtársam érvelése alatt; összetört ennek a megkülönböztetésnek elvi jogosultsága Hódossy Imre és Győry Elek t. kép viselőtársaim fejtegetései által. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem maradt mindazokból a mesterkélt okoskodásokból, melyekkel ezen intézkedés jogosultságát védeni akarták, semmi. Ezért nagy várakozással jöttem a mai ülésbe, nagy várakozással azért, mert a szónokok sorában Plósz Sándor igen tisztelt képviselőtársamat, egyszersmind igazságügyi államtitkárt láttam, (Éljenzés a jobboldalon.) azzal a — gondolom — jogos várakozással, hogy ő úgy állásának és egyéniségének követelményei szerint és szaktudományának erejével az összetört várat újból felépíti s az elfoglalt sánezok helyébe újakat emel. Megvallom, egész tisztelettel iránta, ebben a várakozásban nemcsak én, hanem talán más is csalódott. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)
