Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

109. országos ülés 1897. jnnins 4-én, pénteken. 3.11 kai felel, a mi önkényes felosztási kulcs és öt hibában szenved. Azután arra az eredményre jut, hogy a javaslatban felállított kulcs teljesen alkalmatlan a hatáskörök elkülönítésére. T. ház! Ez a kritika elveszti erejét, mihelyt premisszái helyteleneknek bizonyulnak. Már pedig kétségtelen, t. ház, hogy a t. képviselő úr premisszái helytelenek.* Hasonló konfúzió van a javaslat többi ellenzőinél is a javaslat alapgondolatára nézve. Többé-kevésbbé ugyanarra megy ki a javaslat ellenzőinek nézete, hogy a javaslat a közérdeket akarja megvédeni, de rosszul vonja meg a határt. A javaslat ellenzői politikai érdek helyett a közérdeket subsituálják, pedig a »közérdek« nem alkalmas a hatáskör elkülönítésére. Itt a házban, a bizottságban és másutt ismételve mondották, hogy nem egyedül a közfunkcziónáriusok működése képez közérdeket. Ez teljesen helyes is, ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a közérdeket kell megvédeni, a hatáskört az esküdtszék és a törvényszék között csak önkényesen lehet megosztani. A felsorolást mindig szaporítani lehet, míg végre az összes közérdeket magában foglalja. De, t. ház, ennek oka abban rejlik, mert elvileg a közérdek el nem határolható, mert a büntető igazságszolgáltatás minden közérdeket meg akar védeni. Hódossy Imre t. képviselő úr szemére vetette a javaslatnak, hogy az nem argumentum, hogy a törvényszék bírái tiszteletreméltó emberek, tehát rájuk lehet bízni a sajtóvétségek megítélését, mert — úgymond — ez annyira sokat bizonyít, hogy semmit sem bizonyít. Csudálatos, hogy Hódossy Imre t. képviselő úr mégis úgy érve], hogy a közérdek megvédésére esküdtszék szükséges, mert az esküdtek a közérdek megítélésére alkalmasabbak. Hisz ebből a gondolatmenetből kifolyólag az összes büntető cselekmények elbírálását esküdtszékre kellene bízni, (Felkiáltások a szélsőbalon: Természetes!) tehát helytelen volna a javaslat egész beosztása, mely az esküdtszékek, királyi törvényszékek, járásbíróságok és közigazgatási hatóságok közt osztja meg a büntetendő cselekményeket. (Felkiáltások balfelöl: Helytelen is!) T. ház ! A szakbíró is teljesen alkalmas annak a közérdeknek megvédésére, mely a magánszemélyek ellen elkövetett becsületsértések és rágalmazások esetében megvédendő. Az, t. ház, hogy a törvényszék függésben állana a kormánytól, el nem fogadható. Alkotmányunk elég biztosítékot nyújt arra, hogy minden becsületes bíró függetlennek érezhesse magát (Zaj és ellenmondás a szélső baloldalon. Elnök csenget.) és a bíróság tényleg függetlennek érzi magát. Megjegyzem, t. ház, hogy úgy a királyi törvényszékről, mint a királyi tábláról, valamint a királyi kúriáról van szó, mert magánszemélyek ellen elkövetett becsületsértések és rágalmazások esetében mind a három bíróság fog ítélni. Hogy a bíróság a közrendre súlyt fektet, ez helyes; a törvény szerint kell ítélni az esküdtszéknek is, nem pedig a pszichológia szerint, vagy pedig az egyéni vélekedés alapján felfogott közérdek, vagy a törvénynek gondolomformán felfogott szelleme szerint. (Mozgás a szélső baloldalon.) Az esküdtbíróság elnöke az esküdtszéknek, t. ház, megmagyarázza a törvényt és ha rosszul magyarázza meg, akkor ez semmiséget képez, bizonyára nem azért, hogy az esküdt azután egyéni vélekedés alapján túltehesse magát a törvényen. (Derültség a szélső baloldalon.) Egyébiránt, t. ház, a közérdeket mai nap is a bíróság ítéli meg; a bíróságra van bízva annak megítélése, hogy a bizonyításnak helyt enged-e közérdekből, vagy nem? S ezen határozatát a bíróság bizonyára nem azért hozza meg, hogy az esküdtszék magát ezen túltehesse, hanem azért, hogy az esküdt kötve legyen ezen határozathoz. Abban sincsen ellenmondás, t. ház, hogy az esküdtszék bizonyos büntetendő cselekményekre alkalmasabb, másokra kevésbbé alkalmas. Az angolok specziális esküdtszékeket is ismernek, jeléül annak, hogy nem tartanak minden esküdtszéket egyformán alkalmasnak minden cselekményre, s legkevésbbé lehet, t. ház, ellenünk felhozni azt a vádat, hogy hibázunk akkor, midőn a politikai érdekek védelmét az esküdtszékre bízzuk. Különben a javaslatnak ellenzői nem is annyira bizalmatlansággal viseltetnek a törvényszék irányában, mint inkább bizalommal az esküdtszék irányában, egy sajátságos bizalommal, azzal a bizalommal, t. ház, hogy az esküdtszék, melynek tagjai a törvény értelmében esküt tesznek arra, hogy a törvény szerint fognak ítélni, a melynek tagjainak a büntető perrendtartás szerint az elnök megmagyarázza a jogi kérdést, megmagyarázza a törvényeket és azoknak alkalmazási módját a fenforgó esetre, hogy ez az esküdtszék túl fogja magát tenni a törvényen s nem a törvény szerint, hanem úgynevezett egyéni meggyőződése szerint fog ítélni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Igen érdekes e részben egy példa, (Halljuk! Halljuk!) a mely az igazságügyi bizottságban felhozatott. Azt mondották, hogy például Qgy orvos kandidál egy bizonyos tiszti állásra; a sajtó egy része nem akarja őt, s ennélfogva elmondja róla, hogy ilyen és olyan ember és hogy egyebek közt lopott; azt mondják már most, hogy az esküdtszék felmentheti ilyenkor a vádlottat, habár nem is bizonyítja, hogy igaz, hogy az az ember lopott, mert az esküdtszék abból a fel-