Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

310 109. országos ülés 1897. június 4-éii, pénteken. hogy ezen intencziókat, a melyeknek megvalósítására az akkor ideiglenesen kijelölt út elégtelennek bizonyult, megvalósítsa. T. ház! A javaslat alapgondolata annak szövegéből határozottan és kétségbevonhatatlanul kitűnik. Á büntetőtörvénykönyv 262. és 461. §-ában meg vannak jelölve azok a személyek, a kik mint a közhatalom gyakorlásának tényezői szerepelnek. Az ezek ellen elkövetett becsületsértés és rágalmazás mindenesetre az esküdtszékek elé tartozik. Itt megóvjuk mindenáron, még az esetleges túlkapások árán is, a sajtónak teljes függetlenségének látszatát is. (Mozgás balfelől) Ha valami bizonytalanság van a javaslatnak ezen meghatározása mellett, az mindenesetre nem a közszabadság határán innen, hanem azon túl fekszik, ott, hol a közszabadság már nem jön tekintetbe. De igenis maradt volna, t. ház, e tekintetben egy kétely 'és bizonytalanság, a mely a gyakorlatban ingadozásra vezethetett volna, mely lehetővé tette volna, hogy a törvény intencziója a gyakorlatban ne valósuljon meg. Fenmaradt volna a kétely, a bizonytalanság akkor, ha a javaslat csak annyit mond, hogy a büatetőtörvénykönyv 262. és 461. §-aiban felsorolt személyek ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés a királyi törvényszékek elé tartozik; vagy ha pláne azt mondja, hogy e személyek ellenében elkövetett becsületsértés és rágalmazás annyiban tartozik a törvényszékhez, a mennyiben ily minőségükben támadtatnak meg. Hogy melyek azon kételyek és bizonytalanságok, és hol merülnek fel azok, a melyek ily intézkedést maguk után vontak volna, azt az igazságügyi bizottság jelentése a 16. §-nál elég kimerítően kifejtette és itt én csak annak konstatálására szorítkozhatom, hogy a javaslat teljes határozottsággal kizár minden oly értelmezést, a mely szerint a közfunkczionánusok magánbecsülete az esküdtszékek alól ki volna vonva. Megengedem, t. ház, hogy ez hibája és egy megtámadható pontja a javaslatnak, de e pont egyszersmind az, a mely a kormány és a szabadelvű párt teljes őszinteségét dokumentálja. Horánszky Nándor: Mert nem lehetett rajta segíteni! Olay Lajos: Rossz ügyet véd! Plósz Sándor államtitkár: A javaslat ezen hibáját az igazságügyi bizottság sem tudta elhárítani, de a törvényhozó sokszor jő abba a helyzetbe, hogy valamely szabályt kénytelen kimondani, mert az az esetek túlnyomó többségében helyes, daczára annak, hogy jól tudja, hogy az egyes esetekben nem helyes. Hogy egy nagyon közönséges példával éljek, ilyen a birtokvédelem. A birtokvédelem be van hozva azért, hogy a tulajdonjogot megvédje. E védelem 900 esetben a tulajdonosnak használ, száz esetben ezer közfíl a tulajdonos ellen van, de azért a törvényhozó mégis megvédi a birtokost, mivel sokkal czélszerűbb, hogy 900 esetben a tulajdonost ilyen könnyű módon megvédje, mintha tőle probatio diabolicát követel. T. ház! Épen abban, hogy a javaslat a bifurkácziót nem ismeri, tér el a franczia törvényhozástól. Az a hasonlat tehát, a melyet Emmer Kornél t. barátom a franczia törvénynyel tett, nem megfelelő és ebből kifolyólag a javaslat ellen felhozott vád sem talál. Szabadjon, t. ház, ezen alkalommal arra is rátérnem, hogy csakugyan igaz-e az, hogy ez a javaslat csak ürügy, hogy rést törjön a sajtószabadságon, a mely rés azután Jágítatatni fog. (Felkiáltások balfelöl: Ez igaz!) Összehasonlították a javaslatot a trójai lóval, beszéltek az átfúrt töltésről és a közmondásról, hogy gutta cavat lapidem stb. T. ház! Az a világos, határozott alapgondolat, a mely a javaslatban le van fektetve, már magában véve kizárja, hogy itt tágításokról lehetne szó. Hiszen elvnek az az elv, mely ezen javaslatban le van rakva, ép olyan elv, mint a sajtószabadság. Ha abból indulunk ki, hogy valamely elven tágítani nem fognak, akkor épen úgy fel lehet tételezni azt, hogy az egyiken, mint azt, hogy a másikon nem fognak tágítani. Az ilyen feltevések, minőket a javaslat alkalmából a kormánynak imputálnak, igen könnyen megtehetők, de gyakran furcsa eredményekre vezethetnek. Például ha a kereskedelmi miniszter úr törvényjavaslatot nyiíjt be a Dunaszabályozásról, akkor azt lehetne mondani, hogy íme már megkezdik, be fogják temetni a Dunát, vagy ha egy csatornát nyit meg, akkor azt mondhatják, hogy le akarják vezetni az egész folyót. Tudjuk, ha a léghajó nagyon magasra megy, akkor kifeszül és akkor az ügyes léghajós a szelepet megnyitja. Nagyon helyes, ha ezt kellő időben nyitja meg, mert különben ki van téve annak a veszélynek, hogy a léghajó szétpattan. Győry Elek: A sajtószabadság szétpattan?! Plósz Sándor államtitkár: T. ház! A javaslat ellenzői, a mennyire felszólalásukból kivettem, nem voltak tisztában a javaslat alapgondolatával (Zajos ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) és innen származik számos tévedés. A leghatározottabban nyilvánul ez a tévedés Emmer Kornél t. képviselő úr felszólalásában, a ki azt mondja, hogy a javaslat két dogmán nyugszik; az egyik dogma az, hogy a közérdek biztosítéka csak az esküdtszék lehet, a másik dogma az, hogy a magánérdek biztosítéka csak a szakbíróság. A javaslat szerinte arra a kérdésre, hogy mi a definicziója a közérdek és magánérdek közti határnak, a 262. és 461. §-ok-