Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-108

108. országos ülés 1897. június 3-án, csütörtökön. 297 káros veszélyeket fog előidézni, úgy nem minket, hanem önöket illeti a felelősség. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Erdély Sándor i gazságügy miniszter: Elvállalom! Győry Elek: A reakcziónak az is mindig a természete volt, hogy nagy mosolyogva fogadta el és vállalta el a felelősséget az ilyenekért. Bárki kérdezte meg az említett Thugut-okat és Szedlnitzky urakat, azok mindig büszkén verték a mellöket, hogy ők a kultúra, a felvilágosodás és a nép javának valódi előmozdítói, s mikor azután mégis vér folyt ezen veszedelmes dicsekedések nyomában, akkor ismét azt mondták, mint Pontius Pilátus, hogy nem tehetünk róla; megfeszítettük az igazságot, de nem tehetünk róla. Nem irigylem senkitől sem a felelősségnek ezt a formáját. (Élénk helyeslés és tetszésnyilvánítások a bal- és szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van!) Ez a javaslat, t. ház, mely előttünk fekszik, valóban — mondhatom — szomorú helyzetet teremt reánk, erre az oldalra nézve is. Mert lehetetlen nem akarnunk, hogy az a törvény, a mely a bűnvádi perrendtartásról szól, életbe ne léptettessék; de lehetetlen nekünk arra a konzequeneziára jutnunk, a mire Emmer Kornél t. képviselőtársam jutott, hogy midőn ily veszedelmes mag van ebben elvetve, midőn azt így kell életbeléptetni, akkor is elfogadjuk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lehetetlen azt így, a hogy megalkotva van, elfogadni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Lehetetlen annyival inkább, mert ha nézzük az előzményeket is, ezek világosan mutatják, hogy ez a javaslat a reakczió előnyomulásának egyik mértföldmutatója. Reámutatott t. képviselőtársam Hódossy Imre is ezekre a veszedelmes előzményekre, de nem említette a választási jog kérdését, hol a nép akaratának igazságos és valódi megnyilatkozásáról van szó. Bizonyára nem azért, mintha fontosságot nem helyezne rá, hanem talán hogy rövidebben végezhessen, elégnek vélte másokra szorítkozni. T. ház! Ennél a kérdésnél is már megnyilatkozott az a szellem, melyet jellemeztem. Első megnyilatkozása az volt, hogy nemhogy kiterjesztette volna csakugyan a haladó kor igényeihez képest a választási jogot, hanem megnyirbálta, adófizetéshez kötötte, csökkentette a választók számát, lehetővé tette, hogy a hivatalnok mind benmaradjon biztosan, a] nem-hivatalnok pedig kimaradjon, lehetőleg biztosan. Eltűrte továbbá a választási elnököknek minden visszaélését, (Úgy van! a szélsőbalon.) eltűrte a korteseknek, a kortes választóknak minden visszaéléseit, és soha sehol nem mutathatni reá példát, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VL KÖTET. hogy a ki a kormány érdekében a választásoknál bármiféle visszaélést elkövetett, csak egyetlenegyszer is megbüntettetett volna. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi ez egyéb, mint a rekczió előnyomulása ? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon ) Azután itt van a gyülekezési jog, a vélemény szabad nyilvánításának joga, a melyek, t. ház, a legfontosabb jogaink, legfontosabb közszabadságaink közé tartoznak. Hát nem akarok erre részletesen kiterjeszkedni, (Halljuk! Halljuk!) hozhatnék még itt fel ebben az irányban sokat. (Halljuk! Halljuk!) Itt még a felfogásban is a legutóbbi időben Magyarország egész történetének, jogi felfogásának megtagadása nyilatkozik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebben az országban, ebben a hazában, t. ház, a népnek jogai közé és pedig előbb azokéi közé, kik a politikai jogokat gyakorolták s a midőn a többiek is felvétettek az alkotmány sánezába, valamennyié közé, ezek mindig beletartoztak, ősi szabadságait képezték. Itt Magyarországon nem valami hatalmas hódító ajándékából vagy kegyelméből kaptuk a szabadságainkat, itt tehát Magyarországon ilyen szabadsági jognak engedélyezéséről soha szó sem lehetett és valahányszor ezt megkisérlették, valahányszor ezt feltételekhez akarták kötni, ez mindig magának az alkotmánynak legsúlyosabb megsértése volt. Innen van az, t. ház, hogy végre, post tot discrimina rerurm annyi sok küzdelem után mégis csak sikerűit azt az elvet megmenteni, hogy ilyen gyülekezéseknél csakis a »tudomásúlvétel«-nek van helye. És mégis mit látunk? A »tudomásúlvétel«-t fogantyúnak használta ki az a rendőri reakczió arra, hogy feltételhez köti akkor is, mikor törvényes czélra van a gyülekezés; feltételhez köti a végre, hogy mikor ugraszsza szét a gyűlést, vagy hogy mikor engedje meg annak megtartását. Sőt az illető jelenlevő rendőrtisztviselő, a kinek épen a rendre volna kötelessége felügyelni, beleavatkozik abba is, hogy ki milyen véleményt nyilvánít. Hogyha ott valaki a a büntetőtörvénybe ütköző véleményt nyilvánít, ám vonják felelősségre a büntető bíróság előtt, de ne kössék meg előre a véleményszabadságot. És mi lett ezen eljárás szerint a gyülekezési jognak tudomásulvételéből? Következett belőle az engedélyezés és a véleményszabadságra nézve behozatott a rendőri czenzura, holott még az előadó úr szerint is el van törülve a sajtó-czenzura is. (Igás! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ez nem a reakczió szelleme, akkor, azt hiszem, semmisem az. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Van egy másik, t. ház, ebben a szerencsétlen törvényben, a mit, azt hiszem, a főváros 38