Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-108

296 108. országos ülés 1897. június 3-án, csütörtökön. szóló törvényjavaslat életbeléptetésénél is a függetlenség és elfogulatlanság biztosítása helyett oda törekedtek, hogy azt alkalmassá tegyék a pártszenvedélynek a bíráskodásba bevitelére. Midőn pedig ez a második javaslat megjelenik előttünk, hirdetik, hogy az esküdtbíróság alkalmazását a bűnvádi eljárás terén kiterjesztik, a kiterjesztés örve alatt aztán elvonják tőle ép azokat az ügyeket, melyek természete leginkább teszi szükségessé, hogy azokban esküdtbíróság ítélkezzék, sőt azt, a mi már oda van utalva, a sajtóügyeket is elvonják tőle és felhasználják alkalmul arra, hogy a sajtószabadságnak, a közszabadságok egyik legfontosabbikának megtámadását kíséreljék meg és ezzel egyszersmind az alkotmány egyik garancziáját támadják meg. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz, t. ház, hogy sebeket ejtett ezen az esküdtbírósági garanezián már az a törvény is, a melyet előbb jellemeztem, de azért nem vehette el mindazt a garancziát, a mi természetében rejlik; azért nekünk legalább ahhoz kell ragaszkodnunk, hogy a mi megmaradt, az se vonassék el a sajtószabadságtól és legalább még a mit annak természete megőrzött számunkra daczára hiányos megalkotásának, az biztosítva legyen a jövő kor és sajtószabadság részére, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A most szőnyegen levő törvényjavaslat pedig most tulajdonképen mit akar elkövetni? Alkotmányunk s a sajtószabadság már meggyengített oszlopaiból új köveket akar kiszedni, a miből aztán igen könnyen bekövetkezhetik az, a mire t. barátom, Hódossy Imre t. képviselőtársam utalt, hogy ha ezt azt oszlopot folyton gyengítjük és majd itt, majd ott szedünk ki belőle egy-egy téglát, majd bekövetkezhetik, hogy az egész épület összeroskad. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagyis ma csak kikezdetik, de később egészen megsemmisíttetik a sajtószabadság (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és ime midőn ezt teszi, ismét megjelenik előttünk, uraim, az a szellem, a melyre annyiszor kénytelen vagyunk már erről az oldalról rámutatni, a mely minden fogalmat helyes értelméből kiforgat és a mely az elvet az alkalmazással folyton ellentétbe helyezi. (Elénk helyeslés, a szélső baloldalon.) Érvényesülni törekszik ezen javaslatnál is az, a mi például érvényesül hazánk függetlenségének kérdésénél. Erre is azt mondják, hogy akarják elvben a függetlenséget, de előre rámondják, hogy ki nem vihető és igyekeznek azt vissza nem szerezni, sőt annak megsemmisítését még továbbra is fentartani. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megújul itt is, t. ház, az az eljárás, a mit már többször voltunk kénytelenek jelezni; megújul és folytatódik az, mikor a rend nevében akarják a szabadságot megtámadni; midőn hirdetik azt, hogy a jogállam mindennek ideálja, de dolgoznak egy rendőri állam megalkotásán. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És a mikor a szabadelvűség fényes mezében jelenik meg előttünk folyton és mindennap a reakczió előrenyomulása. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hát uraim, ennek a javaslatnak a homlokára is nagyon szép jelszavak vannak rátűzve, így azonkivííl, a mit itt az igazságügyminiszter úr oly nagyon hangoztatott, hogy mennyire szereti ő a sajtószabadságot; azonkivííl, a mit annyira kiemelt, hogy mennyire csak egyedül a sajtószabadságnak igaz érdeke vitte őt erre a törvényjavaslatra; ezen nagyszerű jelszavakon kivul az mondatik, hogy a népbíráskodás, ime, most kiterjesztetett nemcsak a sajtóra, hanem még más ügyekre is behozatik; ez tehát egy nagy vívmány ; másodszor meg akarjuk kímélni, ime, midőn behozzuk is az esküdtbíróságot, hazánk népét a túiterheltetéstől; végre azt mondják: (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) »Látjuk, tudjuk, szomorúan szemléljük a sajtónak borzasztó visszaéléseit, tehát mi ezzel a közerkölesiséget akarjuk megmenteni, a skandalumhajhászat ellen akarunk erős védbástyát emelni. Mindez jelszónak szép! De hát, t. ház, azt hiszem, önök közt nincs egy sem, a ki nekem igazat nem adna abban a kérdésben, hogy konfiskáltak-e szabadságot valaha máskép, mint a rend nevében; (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) konfiskálták-e valaha máskép a polgárok jogát, mint a legszentebb jelszavak: a polgárok nyugalma, a tekintélytisztelet, a közerkölcsiség nevében. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Az a reakczió, mely annyira szereti rejtegetni arczát, mindig ezeket az álarczokat használta (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) s az atyáskodó gondoskodás ezen álarcza alatt semmisítette meg a jogot, semmisítette meg a szabadságot. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) De ha ez sikerűit is neki, t. ház, ideigóráig, mivel a rend kedvéárt a szabadságról, mivel a nyugalom kedvéért az élet mozgalmairól, a szabad eszmecseréről, mivel a közélet, a kulturális érdekek fejlesztéséről lemondani nem lehet, és mivel a tekintély tisztelete miatt nem szünhetik meg a törekvés, hogy valaki elnyomatásától és bilincseitől szabadulni akarjon, mindig ilyen szép szólamokkal vitték a nemzetet azokba a szerencsétlen megrázkódtatásokba, a miktől az Isten mentse meg hazánkat. (Zajos tetszés a balés szélső baloldalon.) És ime most, midőn a javaslat előttünk van, megint az a helyzet áll előttünk. Ha önök keresztül akarják erőszakolni felelősségük alatt a javaslatot azért, hogy ismét új utat egyengessenek a reakczió számára hazánkban, hogy ha ez