Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-108
108. országos ülés 1897. június 3-án, csütörtökön. 295 tett volna bízni a bürokracziára, most azonban erről a vélekedésről le kell mondani, mert van már független szakbíróságunk, a sajtó pedig azóta nagyon megerősödött. Azt hiszem, hogy beszéde ezen részének tenorját meglehetősen jól adtam elő. De mi tűnik ki ebből? Először, hogy lelkesedő pártolója ezen javaslatnak, t. képviselőtársam úgy találja, hogy Köprisz Mihály uram idejében sokkal nagyobb volt a bürokratizmus, mint most. Hogy talál-e még valakit, a ki erre az igent rá merje mon dani, azt nagyon kétlem, mert ha ő sajnálta a sok nyomdafesték fogyasztást a 16. §. érdekében, most az adófizetők méltán sajnálhatják azt a, sok papir- és tintafogyasztást az ő ügyeik elintézésénél. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Másodszor kitűnik az is, hogy miután ő a javaslatot helyesnek tartja, sőt lelkesedéssel üdvözli azt, hogy a közlelkiismeret oltalma és mindenképen való védelme alá csak a köztisztviselők ellen elkövetett becsületsértés és rágalmazás esetei jöjjenek, akkor mindenesetre meggyőződést talált arra nézve, hogy igazuk van azoknak, a kik azt mondják, hogy a sajtószabadságnak az esküdtszéki bíráskodás s így a közlelkiismeret oltalma alá helyezése mindenesetre nagy védelme, garancziája. Hát akkor miért akarja t. képviselőtársam ettől a garancziától megfosztani a nem köztisztviselők becsületét és miért nem méltó akkor ez a közlelkiismeret oltalmára? Egyiket a közlelkiismeret garancziájára méltónak találja, a másikat nem? (Helyeslés és tetszés balfelöl.) Mi ez egyéb, mint konfiskálása, elrablása, csonkítása a saját maga által szükségesnek vallott védelem garancziájának ? Ennélfogva meríthette t. képviselőtársam a lelkesedést bárhonnan, de bajos volna azután elhinni komolyan, hogy azt ezen javaslatnak szabadságszeretetébei és az esküdtszék iránt való előszeretetből merítette. (Úgy van! balfelőt.) Nagyon különös dolog örömmel üdvözölni a javaslatot, lelkesedni érte és kimutatni, hogy a sajíó részére az esküdtszéki intézményben rejlik a közlelkiismeret oltalma, mégis azután oda lyukadni ki és azt mondani, hogy a köztisztviselőre nézve ennek fentartása helyes s e szerint erre nézve ma is kiskorú és gyermek a sajtó, de a magánsértésre nézve már elég erős és nagykorú. T. képviselőtársam! Tehát azzal a logikával, azzal az okoskodással pártolja a javaslatot, hogy a mi sajtónk ma félig gyermek, félig nem gyermek és a szerint osztja meg a hatáskört. Abban úgy az igazságügyminiszter úr, mint az előadó úr, valamint Zsigárdy t. Gyula képviselő úr megegyeznek, hogy itt a legeslegelső kötelesség a sajtószabadsággal való visszaélésnek, a sajtó kinövéseinek megakadályozása, a magánbecsületnek védelme és annak nevében akarják mindhárman magát a sajtószabadságot agyonütni. Mi ez egyéb, t. ház, mint megnyilatkozása, de nem fényes megnyilatkozása és nem annak a szellemnek, melyet keresett Zsigárdy Gyula képviselőtársam, hanem annak a szellemnek, mely a népek java felett őrködni akaró atyai gondoskodás nevében folytonosan arra igyekezett, hogy a szabadság visszaéléseitől, a felvilágosodás mételyétől megóvja a népeket és arra vezetett a Thugutok és Szedlniczkiek korában, de később is, hogy az e visszaélések ellen való védelem nevében a szabadságot nyomták el és a czenzurát tartották a szabadság megvédésére a legszebb eszköznek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Prottmann!) Protmann csak epigon volt. Nem új tünemény az, t. ház, hogy a reakczió ismerve a maga arczát, mindig tiltakozott az ellen, hogy felismertessék. Tiltakozik most is, de azért ha behatóan foglalkozunk e javaslattal, ha csak azt tekintjük is, a mit Hódossy Imre t. képviselőtársam elmondott, lehetetlen a legveszélyesebb irányzat kárhozatos szellemét fel nem ismerni. (Igás! Ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Mert nézzük csak az előzményeket és a környezetet, melyben e javaslat megjelent. Nézetem szerint helyesen akkor lehet megbírálni egy intézkedést, kimutatni annak rendeltetését és czélját, ha nézzük azt a talajt, melyből kinőtt, a levegőt, mely körűiveszi. Ha aztán látjuk, hogy rossz levegőben, rossz talajból csak mérges növény keletkezhetik, akkor hiába fogja valaki mondani: ime a legillatosabb virág, fogadjuk el örömmel. Igen nagy dolog, t. ház, hogy törvényben legyen szabályozva a büntető perrendtartás és ötven évnél több időnek kellett lefolynia,mire az első javaslat után végre megjelent a múlt évben törvényerőre emelkedett javaslat. Az a párt, melyhez tartozni szerenesés vagyok, tudván, mily biztosítékát rejti magában a polgári szabadságnak az, ha a bűnvádi perrendtartás törvénynyel szabályoztatik, mert az a polgári és politikai jogok biztosítékait tartalmazhatja, sürgettük az ily szabályozást és sürgettük az esküdtszék meghonosítását ott, melynél a jog Szigora méltányossággal érintkezik, s a hol tehát a közlelkiismeret a büntető igazságszolgáltatásba bevihető. De mi történik, mikor arra kerül a sor, midőn előterjesztetnek a javaslatok, melyek a bűnvádi perrendtartást életbeléptetni hivatvák? Az a szomorú kép tárul elénk, hogy a mire az a reakczionárius szellem, a mely a szabadelvüség czégére alatt árúi tátik, ráteszi kezét, az elhervad gyökerében. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert az esküdtbíróságokról
