Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-108

294 108. országos ülés 1887. június 3-áu, csiitSrtököu. bíróság népszerűsítése és a sajtószabadság érdeke. Ezért reformálja az 1848 : XVIII. törvényczikk 17. §-át, mely szerint minden sajtóvétség fölött kivétel nélkül az esküdtbíróság ítél s veszi bele javaslatába ennek ép ellenkezőjét. A sajtószabadság igazi szeretete elsősorban azt igényli szerinte, hogy lehetőleg biztos legyen az elítéltetés. Ha nem hallottuk volna, lehetetlennek kellene tartanuk, hogy ily elv hangozzék épen az igazságögyminiszteri székből. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Eddig úgy hittük, hogy inkább meneküljön tíz bűnös, mintsem egy ártatlan szenvedjen. Meglehet, hogy a miniszter úr ez elvet is azon ósdi nézetek közé sorozza, melyeket majd a haladó kor nevében és a szabadság megmentése érdekében reformálni, vagyis tönkre tenni kell. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. igazságügyminiszter úr kiemelte reformja támogatására azt is, a mire már reflektált és pedig nagyon behatóan t. képviselőtársam Hódossy Imre, hogy a kik a közigazgatásban részt nem vesznek és a kik közvetlenül alkotmányos jogot nem gyakorolnak, azok cselekményei az alkotmány és közszabadság érdekében nem támadhatók, és így a miniszter úr szerint ez a javaslat csak a köztisztviselők elleni becsületsértést és rágalmazást oda is utalja az esküdtszék elé: a magánbecsületére vonatkozó támadás azonban meggyőződése szerint nem sérti az alkotmányt és közszabadságot. Azokhoz, a mik már erre vonatkozólag felhozattak, még csak azt teszem hozzá, t. képviselőház, hogy én nem tudom, hogy ha valamely választó megvesztegettetek és ezt leleplezi valamely sajtóczikk, valamely sajtóközlemény, vagy ha például valamely jótékony intézetnek a vezetője visszaél azzal és kárára őselekszik valamit polgártársaínak, ezt a t. miniszter úr szintén azon 262. §. alá tartozónak fogja-e tekinteni, hogy ez közfimkczióban történt, vagy nem? De ha még ő annak tekintené is, jótállhat-e a t. miniszter úr arról, hogy a bíróság is annak fogja-e tekinteni, a minek ő mondotta; jótáll-e arról, hogy épen az a tág és helytelen meghatározás nem lesz-e azon hátsó ajtó, a nielylyel a sajtószabadság minden garancziáját ki lehet forgatni, és a melyen beférkőzhetik minden arra veszélyes elem ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy azonban, t. ház, e véleményben mindenesetre feltűnő. Mert úgy látszik, hogy a t. igazságügyminiszter úr az alkotmány megtestesülését csak a köztisztviselőkben látja, holott pedig mi más az az alkotmány, mint a jognak, a haladásnak és ezek előmozdítására, szóval minden szabadságnak biztosítékára alkotott szervezet. A ki tehát bármely biztosítékát a jognak vagy szabadságnak csorbítja, az az alkotmányt és a közszabadságot egyaránt megtámadja. És midőn ezt teszi a miniszter nr, a midőn erre vállalkozik, akkor ne emlegesse azt, hogy az alkotmányt tiszteli és a közszabadságot szereti. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) De a t. igazságügyminiszter úr mindezzel elérte azt, hogy nemcsak Emmer Kornél t. képviselőtársam üdvözölte őt most és ezt a javaslatot, hanem már korábban Zsigárdy Gyula t. képviselőtársam is örömmel üdvözölte, (Felkiáltások a szélső baloldalon: A stomfai magyar !) mint a szellemi erőnek és a valódi szabadságnak fényes megnyilatkozását. Azt mondja Zsigárdy Gyula t. képviselőtársam, hogy ő keresi az igazságot a nagy természetnek nem csupán óriási alkotásaiban, hanem legkisebb atomjaiban is. És ime, megtalálta- ebben a javaslatban azt az igazságot, a melyet keresett, megtalálta azt az egyenlőséget, a szellemi erők és a valódi szabadság ezen fényes megnyilatkozását és azt teljes lelkesedésével fel is karolja. De azért igen érdekes, hogy t. képviselőtársam szerint is van ennek a javaslatnak egy Achilles-sarka. Erre azonban azt mondja ő, hogy kár volt arra annyi nyomdafestéket pazarolni. Azokat a nehézségeket, azokat a kételyeket, a melyek ezen Achilles-saroknál felmerülnek, igen könnyű egy kis jóakarattal eloszlatni. 0 azután ezt a középutat keresve, fel is találta ennek a javaslatnak abban az intézkedésében, a mely szerint a törvénynek azon intézkedése, a mely minden sajtóvétségre esküdtszéki bíráskodást rendel, az igazság, az egyenlőség, a haladó kor kivánalmaiuak megfelelően akkép reformáltassék, hogy az esküdtbíróság a sajtóügyek egy részére eltöröltessék. Ebből kiindulva, t. képviselőtársam kifejti, hogy az állam érdekében nagy reform és igen üdvös az 1848 : XVIII. tcz. 17. §-ának eltörlése. Mert azt mondja, hogy nem kell-e nekünk a haladó korral haladni, mindig maradiak legyünk ? Nekünk, szabadelvűeknek a tudományt, haladást, műveltséget itt és a külföldön folytonosan figyelemmel kísérőnek kell lennünk. Igaza van, de ő ezen szép és nagyszabású beszédében azt is mondja : hogy »akkor, mikor 1848-ban a sajtó megnyerte a szabadságot, más idők jártak. Akkor még gyermekkorában volt, meg kellett még mindenképen védeni és a közlelkiismeret oltalma alá helyezni és — így szól tovább — akkor igazságügyünk rossz volt. íme, itt van Köprisz főszolgabírói esküdt esete, a ki azon híres cserép-ügyben a cserepek földhözvágása által olyan jeles ítéletet mondott, hogy méltán kereste szerinte benne a pozsonyi közvélemény a jövendő igazságminiszterét, mert legbölcsebben tudott a hibákra ráduplázni és saját nézetéhez makacson ragaszkodni. Akkor még nem volt a szabadsajtó olyan, hogy — mint mondja — rá lehe-