Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-108

108. országos ülés 1897, június S-án, csütörtökön. 293 124 szavazatból 121-gyeiNyegre László, (Éljenzés a jobboldalon.) Következik a tárgyalásnak a folytatása, Lakatos Miklós jegyző: Győry Elek! (Halljuk ! Halljuk l) Győry Elek: T. ház! Az előttem felszólalt t. képviselőtársam valóban szépen . . . (FelMáltások a szélső báloldalon: Nincs miniszter!) Elnök: Kérem, ne zavarják a szónokot! (Felkiáltások a szélső baloldalon: De nincs egy miniszter se!) Kérem, a szó Győry Elek urat illeti, legyenek szívesek őt csendben meghallgatni ! Győry Elek: Ismét kénytelen vagyok elkezdeni azon, a mit ki akartam mindjárt beszédem elején emelni, hogy én igen szépnek, alaposnak és valóban megczáfolhatatlannak isinertem fel az előttem felszólalt Emmer Kornél t. képviselőtársam beszédének azt a részét, a melyben kimutatta, hogy az alaki jog a legfontosabb a szabadságok biztosítása tekintetében és azon rendkívül jeles beszédnek, melyet Hódossy t. képviselőtársam tartott, alapos érveit a maga részéről is több okkal megtoldotta s kimutatta egyszersmind azt, hogy valóban a képtelenségek közé tartozik, hogy az egyének, a személyek megjelölése szabja meg a bíróságok hatáskörét. Felhozta azután, hogy ily nehéz körülmények közt, hol a képtelenséggel határos, hogy azon szempontok szerint oszszuk be a hatáskört, vájjon magánegyén vagy tisztviselő ellen irányúl-e valamely sértés, jogászaink keresték a megoldási módot, de nem találták. Volt ennek a keresésnek egy igen nagy hibája. Benne volt már ebben a javaslatban a szabadság konfiskálása és ha valaki azt keresi, hogyan lehetne a szabadságot konfiskálni s meg is őrizni s ezen törik a fejőket azok a juristák, kik a priori ebből indulnak ki, nem pedig abból, hogy a sajtószabadság nélkülözhetetlen feltétele az esküdtbíróság, szintén csak erre az eredményre, erre a képtelenségre juthattak. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Emmer Kornél t. képviselőtársam üdvözölte a miniszter urat és ezt a javaslatot. A mi az egyéni üdvözlést illeti, nem lehet sekinek kifogása ellene; mi tisztelhetjük egymást személyileg és határozottan ellenezhetjük egymás politikai tényeit és cselekedeteit. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) De örömmel üdvözölni ezt a javaslatot és így támogatni meg a t. miniszter urat a 16. §. szempontjából, azt nem lehet irigyelni sem a javaslattól, sem a t. miniszter úrtól. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt mikor ennek a 16. §-nak rendkívüli fontosságát kiemeli, arra is utal, hogy Angliában másfél század küzdelmébe került az elveszett jognak visszaszerzése és ismét az esküdtbíróság elé utalása annak, a mi odatartozik és végre arra a konklúzióra jut csak okoskodásképen, hogy ezért a csekélységért nem érdemes a javaslatot elvetni. Ő tehát elfogadja általánosságban. Én nem akarok senkinek gondolkodásmódjáról sértőleg nyilatkozni, de a ki a logikai egymásután roppant fontosságát szintén kiemelte s ugyanakkor egy angol definicziót is idézett, nem hiszem, hogy megtalálja önmagában is, ha még egyszer átgondolja, hogy itt a következtetés az előzménynek megfelel, tehát hogy ez a logikával egyezik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egyébként én azt hiszem, hogy ha ezt a törvényjavaslatot közelebbről akarjuk megvizsgálni, lehetnek olyan dolgok, a melyek elmondása talán ismétlésnek fog feltunni. Mindamellett, látva azt, hogy a legvalódibb érvek is mennyiszer kell hogy ismételtessenek, hogy így végre meghallgatást találjanak: ez engem sem fog eltántorítani attól, hogy a javaslattal tüzetesebben foglalkozzam. (Halljuk!) Mielőtt ezt tenném, egyrészt a parlamenti gyakorlatnak hódolva, másrészt a javaslat részletesebb megismertetése czéljából is, röviden reflektálok az Emmer Kornél t. képviselő úron kivül felszólalt más szónokokra is. Például az előadó úr e javaslatot, mely a sajtóügyek nagyrészét elvonja az esküdtbíróságoktól, úgy mutatja be, mint fényes tanújelét annak a bizalomnak, melylyel a miniszter úr az esküdtszék iránt viseltetik. Szerinte e javaslat a sajtószabadságnak csorbítatlan és pánczélozott biztosítéka, mert ugyancsak szerinte a sajtószabadságnak csak egyetlen biztosítéka van: ez az előleges czenzura eltörlése. így hát addig, míg a kormány és pártja, mint sokszor hangsúlyozzák, a haladó kor igényeihez mérten a sajtó visszaéléseinek megzabolázására be nem hozzák az előleges czenzurát: addig tehetnek mindent, eltörülhetik az e^küdtszéki bíráskodást sajtóügyekben akár egészen is, még sem lehet jó hazafi, a ki ne látná bennük a szabadsághőseit, felkent bajnokait. Azt is nagy érdemnek mondja az előadó úr, hogy a javaslat eltörli a statáriális eljárást. Hát ez érdem, igen. Eltörli a régi alakjában a régi büntetésekkel. De nem törli el új alakjában, a mit példának okáért a magyar királyi államrendőrség már régen tíz Budapesten. Mert fentartja azt a mostani intézkedést, mely szerint a rendőrség vagy köztisztviselő ellen elkövetett bármely sértés esetében ugyanazon hatóság ítél és fenn van tartva az appelláta a belügyminiszterig. Az igazságiigyminiszter úr mindehhez hozzájárul. Azt mondja, hogy hozzájárul az előadó úrnak alapos, a törvényjavaslat elveit világosan feltüntető kijelentéseihez és azt állítja, hogy őt nem vezeti más, mint az esküdtszéki