Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-108
108. országos ülés 1897. június S-án, csütörtökön. 289 petencziáját sajtóügyekben teljes mértékben fenn fogja tartani, títg-y a mint az eddig volt s csak most egyszerre fedezték fel? (Közbekiáltásokbaloldalon : Botlás volt l) Győry Elek! Vakulj magyar volt az, nem botlás! Hódossy Imre: T. képviselőház! Ha ezen érveknek gyöngítését látjuk, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy az igazi okot elénk nem terjesztik, (Zajos helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) másutt kell keresnünk az okot. Olay Lajos: Bécsben! Hódossy Imre: A sajtó szabadsága bizonyos hatalmi köröknek felette alkalmatlan, (Helyeslés a baloldalon.) mert a szabadsajtó a hatalom túlkapásainak és visszaéléseinek feszélyezésére, korlátozására és meggátlására sokkal alkalmasabb intézmény a népképviseletnél. De a hatalmi körök hamar rájöttek arra, hogy a sajtó szabadságával, a szabadsajtóval nem lehet olyan könnyen-elbánni, mint a népképviselettel, (Helyeslés a baloldalon.) hogy azt nem oly könnyű kijátszani, nem oly könnyű erőszakkal összetörni. Hamar jöttek rá arra is, hogy a sajtó szabadságának egyik leghatalmasabb sarkköve és alapja az esküdtszéki bíráskodás és ezért van, hogy már mindenféle formákban régibb idő óta látunk bizonyos törekvést az esküdtszékek kompetencziája ellen sajtóügyekben. Már a nyolczvanas években történt ebben az irányban tapogatódzás, akkor azonban még a nemzet energiája nem volt anynyira megtörve, és akkor még a közszellenmek felzúdulása elégséges volt arra, hogy azok a tapogatódzások visszavonuljanak és dezavnáltassanak. Azután következett egy kisériet az úgynevezett sajtókihágások czíme alatt. Statuáltak sajtókihágásokat mindenféle rendelettel és azokra nézve törekedtek járásbíróságoknak és rendőri közegeknek ítélkezését megállapítani s így egyes sajtó-deliktumokat az esküdtszék hatásköréből elvonni. Azután jött a hires 35. §., a melynek következménye az lett volna, hogy a kormányhatalom, a mikor akarta volna, az esküdtszékeknek sajtóügyekben való kompetencziáját határozatlan időben megszüntetheti. De ezen két kísérlet, a kihágásokkal történt próbálkozás és a 35. §. nagyon is erős, sokkal durvább volt, semhogy ez az egész közvéleményt igen erős lüktetésbe ne hozta volna és semhogy azután az ez ellen történt visszahatásokkal szemben a kormány ne lett volna kénytelen visszavonulni. Ezután jött a 16. §. és itt azután már megköti magát a kormányhatalom. Azt mondja, csak egy rést törjünk a sajtószabadság ezen garancziáján, (Igaz! Ügy van! balfelöl.) a többi magától fog jönni. Előbb a judikatura fogja majd előbbre vinni a dolgot, mindinkább fogja majd tágítani azon kört, a melyre a szakbíróság kompetencziáját KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VI. KÖTET. kiterjesztjük, és ha a judikatura a magáét megtette, a sajtó szabad működését és ezzel a közvéleményt elenyésztette, megjöhet az ideje, a mikor magára a fára is rátehetik a fejszét. (Igaz! Úgy van ! a a bal- és szélső baloldalon.) Mivel a sajtószabadságnak az esküdtszék a legnagyobb garancziáj át képezi, azért van, hogy annyira gyűlölik ama hatalmi körök. (Helyeslés balfelől.) Feuerbach idézi egy államférfionak az esküdtszékre vonatkozó nézetét, mely különösen a sajtóügyekre vonatkozólag találó. Azt mondja (olvassa.) : »Az esküdtszék régiségénél fogva tiszteteletreméltó, elméletében bölcs, az életben hathatós, formájára nézve egyszerű, a gonoszokra rettenetes, az ártatlanokra nézve reményt nyújtó intézmény, melyet a szabadság barátjaiimádnak, ellenben a szabadság ellenségei gyűlölnek, mert rettegik.« (Hosszantartó, zajos tetszés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon) Ily viszonyok között a szabadság barátainak résen kell lenniök, ily viszonyok között a népképviselet kötelessége, hogy ha a kormányhatalom részéről ily kísérlet bármily alakban megtétetik, hogy azt a leghatározottabban és már a limine el- és visszautasítsa. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Nem tárgyalhatunk olyan javaslatot, a mely ide vezethetne (Úgy van! á bal- és szélső baloldalon.) és azért én a magam, valamint a nemzeti párt nevében ezennel kijelentem, hogy ezen javaslatot az említett indokoknál fogva még általánosságban sem fogadom el. (Hosszantartó, zajos tetszés, éljenzés és taps a bál- és szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Molnár Antal jegyző: Emmer Kornél! (Meg-megújuló zajos félkiáltások a bál- és szélső baloldalon: Éljen Hódossy! Elnök csenget.) Emmer Kornél: T. ház ! (Halljuk! Halljuk! Felkiáhások a szélső baloldalon: Mellette beszél?) Ha, miként essaykuél és röpiratoknál néha látjuk, szokásban volna parlamenti beszédeket mottókkal kezdeni, (Halljuk!) úgy én mai felszólalásom jeligéjéül Solonnak egyik nyilatkozatát választanám, a melyet Plutarchból ismerünk. Szalay Károly: De nem a miniszterelnök fordításában! (Élénk derültség.) Emmer Kornél: Megkérdeztetvén a nagy állambölcs, hogy milyen társadalmat tart legjobbnak, azt felelte: A legegészségesebb az a társadalom, a hol sértések esetén mindazok, a kik meg nem sértettek, ugyanazzal a nyomatékkal, ugyanazzal az erélylyel követelik a sértés megtorlását, mint maga a sértett fél. És én azt hiszem, hogy ebben igaza volt. Mert van-e a társadalomnak szilárdabb alapja, mint az állampolgárok becsületérzése és szolidaritása a becsület dolgában? (Tetszés.) Hisz a becsület, az angol felfogás szerint, egy óriási vagyon, egy ember 37
