Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-108

288 108. országos ülés 1897. június 3-&E, csütörtökön. a dolognak következménye volna. Ha ezt egészen egyenesen, világosan ki akarjuk fejezni, a czélja nem lehet más és bizonyára azt a czélt érné el, hogy a sajtó megfélemlíttetnék. (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Úgy van! Úgy van! Terrorizmus!) Megféiemlíttetnék, működésében me^béníttatnék, feladatának teljesítésére alkalmatlanná tétetnék. (Úgy van! Úgy aan! a bal- és szélső baloldalon.) Mert a sajtónak feladata: a közérdeket teljes szabadsággal, minden téren, bárkivel szemben egyenlően megvédeni. (Élénk helyeslés, tetszésnyilatkozatok és taps a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát nem járulhatok hozzá oly intézkedéshez, a melynek azok volnának következményei ; nem járulhatok hozzá oly szubdisztinkczióhoz, mely a magánegyének és a közfunkezionárinsok s a közhivatalnokok között akar különbséget termi és a szerint megállapítani a kompetenezát, mert ez a megkülönböztetés nincs a dolog természetéből merítve, a kérdésnek egész hibás felfogásából van véve, és mert egyenesen a sajtószabadságnak megrontására és sajtó működésének megbénítására vezetne. (Ügy van! Úgy van a bal- és szélső baloldalon.) A többi indokok, melyeket a t. kormány és igazságügyi bizottság többsége erre nézve felhoz, valóban igen röviden intézhetők el. Ismételten hallottunk és olvastunk hivatkozást arra, hogy kérem, nagy visszaélések történnek a magánbecsület megsértése terén, azokat tehát meg kell torolni és azokat meg kell akadályozni. De hát a közfunkczionáriusok, a köztisztviselők ellen intézett sajtóközlemények, a mennyiben azok nem közérdekből történnek, hanem magánboszúból, vagy magánérdekből, azok nem képeznek visszaélést? Es ezeket mégis itt akarjuk hagyni az esküdtszéknél, amazokat pedig onnan elvenni? Hiszen ha visszaélések nem volnának, akkor büntetőtörvénykönyvre, esküdtszékekre sem volna szükség. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Hiszen épen arra való a bíróság, hogy a konkolyt a búzától elválaszsza és a gonoszt stVjtsa. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Épen ez a kérdés, hogy ezen visszaélések megtorlására melyik bíróság alkalmasabb ; s épen azt igyekeztem kimutatni, hogy ezen visszaélések megtorlására csakis az esküdtszék alkalmas, akként, hogy azzal egyúttal az egész sajtószabadság megölve ne legyen. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt az indokot is hallottuk, hogy tehermentesíteni kell az esküdtszékeket, mert nagyon sok volna a teendő, melyeket rájuk hárítanánk, ha a magánegyenek elleni becsületsértéseket és rágalmakat is hozzájuk utasítanék. T. ház! Én azt gondolom, hogy ha a t. igazságügyminiszter úr, vagy az igazságügyi bizottság oly nagyon aggódik a miatt, hogy az esküdtszékek túl lesznek terhelve, akkor sokkal czólszerűbb volna, hogy akkor azokból az imént említett deliktumukból néhányat az ő vállaikról leemelne. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassanak elrendelni és nem odautalni az esküdtszéki bíróságokhoz a közegészség elleni bűntetteket, sőt a súlyos testi sértést is, a mely minden paraszfcverekedésnél a faluban elő szokott fordulni, a vízáradás eseténi való bűntettet stb., méltóztassanak akármelyiket elvenni, csak nem a sajtóügyeket, a melyek 1848-ban oda lettek utalva. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a hal- és szélső baloldalon.) T. ház! A magyar törvényhozásban már a negyvenes évek elején is erős volt azon nagy szellemeknek a törekvése, a kik az esküdtszéket általában, minden bűntettre stb. nézve akarták behozni, azok kezeiben volt az ügy 1848-ban, de midőn látták azt, hogy czéljukat a maga egészében, akkor egyszerre megvalósítani nem képesek, mit tettek? Kiválasztották azt, a mi a legfontosabb; kiválasztották a sajtóügyeket és azokra nézve mondották ki, hogy az esküdtszékekhez utasíttatnak, a többit pedig elhagyták. A többi e szempontból távolról sem oly fontos, mint a sajtóügyek. Biztosítom a t. miniszter urat, hogy akármelyik szakbíróság igazságosan, pártatlanul/ mindnyájunk, az egész ország megnyugvására fog mindig ítélni, ha nem is hozzák be az esküdtszékeket, például gyilkosság esetében, vízáradás és testi sértés esetében stb. Ezekre nézve nincs is panasz. Ne terjeszszék ki annyi sok új deliktumra az esküdtbíróság hatáskörét, de hagyják érintetlenül az esküdtek kompetencziáját sajtóügyekben és akkor nem lehet szó túlterhéltetésről. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De lehet más módozatot is alkalmazni, tessék több esküdtbíróságot felruházni azon kompetencziával, hogy ítélhessen becsületsértési és rágalmazás!-ügyekben. Az ellen semmi észrevétel sem volna tehető, hanem túlterhelés czímen és ürügye alatt sajtóügyeket kivenni az esküdtek kompetenczi aj a a lói indokoltnak el nem fogadható. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondja még az igazságügyminiszter úr és az igazságügyi bizottság, hogy már évek óta közóhajtást képez, hogy ezek az ügyek elvétessenek az esküdtbíróságoktóí. És ezt 1895. májusában még nem tudta az igazságügyi kormány, a midőn előterjesztette a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényt, és a midőn ott nemcsak a törvény szövegében, hanem az indokolásban is azt mondja, hogy az esküdtek kon-