Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-108

108. országos Ülés 1897. június 3-án, csütörtök©*!!. 287 sértést, a közegészség elleni bűntetteket, a vízáradás okozását és a közveszélytí megrongálást stb. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ez nem argumentum. Azért nem czélszerfí a sajtóügyeket rábízni a királyi törvényszékekre, mert bármily tiszteletreméltók és megbízhatók is, mégsem bírnak azokkal a qualifikácziókkal, melyek szükségesek a sajtóügyi bíráskodáshoz oly mértékben, mint az esküdtszék. Mi a különbség, t. ház, a szakbíróság és az esküdtszék között? Én csak a lényeges, itt releváns különbségeket keresem. A rendes bíró, a király nevében a kormányhatalom által kinevezett igazságügyi közeg és az csak kétségtelen, hogy minden garancziális törvények daczára is sokkal inkább függ a kormánytól, mint az esküdtszék tagjai, a kik egyszer-kétszer odajönnek és ítélnek, azután pedig sem a bírósággal, sem a kormányhatalommal semmi érintkezésük nincs. Azt hiszem tehát, kétségtelen, hogy az esküdtszék tizenkét tagja nagyobb függetlenséggel bir, mint azon három-öt kinevezett bíró, kivált ha meggondoljuk, hogy a legtöbb ilyen bíró előmenetelét csak a kormányhatalom támogatásától várhatja, De ettől eltekintve, t. ház, a szakbíró állásánál, nevelésénél, tanulmányainál fogva bizonyos hajlammal bir arra, hogy a közérdek minden kérdései közt a közrendre fektessen fősúlyt. Az ő szemében a közszabadság, az alkotmány, a kultúra s egyéb szempontok mind nagyon fontosak, de mindezek fölé helyezik bürokratikus nevelésük következtében a közrend szempontját. Holott az esküdtek ilyen bürokratikus iskolázástól rendszerint menten és az életnek hullámaiban forogva, a közrendre ugyan bizonyára szintén kellő súlyt fektetnek, de azzal nagyon gyakran egyenragúnak, gyakran elsőbbrangúnak tekintik a közszabadságnak, vagy a közerkölcsnek stb. érdekeit. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már most, a midőn azt kell mérlegelni egy-egy sajtóvétségnél, hogy vájjon közérdekben iratott-e ez a közlemény: igen-e vagy nem, hogy mondhatjuk, hogy épen olyan nagy bizalommal bízhatjuk rá arra a szakbíróra a kérdés eldöntését, ki előtt a legfőbb szempont a rend, és nem bízható sokkal nagyobb megnyugvással arra az esküdtszékre, a mely a rend érdekeit kellő tekintetre méltatva, a mellett a közérdek minden más szempontjait is érvényre emelni sokkal hajlandóbb? (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A szakbírónak továbbá a maga ítéletét meg kell indokolnia és ezen kényszerűség mellett ő sokkal inkább hajlandó a törvény betűjét venni tekintetbe, a melyre ő hivatkozni kénytelen, mint annak szellemét; sokkal inkább hajlandó betű szerint ítélni, mint a pszichológia és a közérdek szempontjából. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csak az esküdt az, a kinek a törvény megmagyaráztatván, ő nemcsak annak betűjét veszi tekintetbe, hanem még inkább nézi annak szellemét, a pszichológiai momentumokat s a közérdek szempontjait. Ezért van, t. ház, hogy az igazságügyi bizottságnak és az igazságügyi kormánynak az az argumentácziója, hogy hiszen a szakbíróságokra nagyon rá lehet bízni bizonyos sajtóügyeket, és hogy nem szükséges a sajtóügynek minden terén az esküdtszékeknek bíráskodni, egészen téves, mert itt a bizottság a két bíróság közti benső különbségre nem fektet kellő súlyt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nézzük már most, hogy mi volna annak következménj'e, t. ház, ha a kormánynak, illetőleg az igazságügyi bizottságnak (Ralijuk! Halljuk!) ezen indítványát elfogadta a t. ház? (Halljuk!) Az volna a következménye, hogy a sajtó a maga működésében ott meg volna bénítva, a hol nem köztisztviselőnek vagy közfunkcziónárinsnak ténykedése volna szóban, (Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) a sajtó munkásainak minden egyes esetben, a hol nem ilyen közfunkczionáriusról vagy közhivalnokról volna szó, nagyon erősen kellene latolnia, hogy vájjon az illető egyén, a kinek ténykedését érinteni 'kívánja, nem áll-e a hatalomnak valami különös protekcziója alatt, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalán.) nem-e valami becses kortese a kormánynak, (Úgy van! Úgy vvn! a bal- és szélső baloldalon.) nem-e szerzett bizonyos választási campagne-ok alkalmával »elévülhetetlen érdemeket*, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) mert mindig szeme előtt kellene tartamok a sajtó munkásának, hogy ha ilyet érint és aztán az ügy egy szakbíróság elé kerül, akkor oly bíró előtt fog állani, a kinek függetlensége és egyéb sajátságai nem nyújtanak neki kellő garancziát arra nézve, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy ő büntetés nélkül meneküljön el, bármennyire tisztán a közérdek szempontjából járfc el. (Zajos helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Győry Elek: Ez a czél! Horánszky Nándor: Vogelfrei! Hódossy Imre: A t. miniszter úr erre nézve így fejezte ki magát a múltkor, (Halljuk! Halljuk !) hogy ennek az intézkedésnek a czélja az, hogy a' sajtó óvatosságra intessék. (Élénk derültség a bál- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Es az!) T. ház! Nekem úgy látszik, hogy ez a kifejezés nem felel meg egészen annak, a mi itt