Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-108
286 108. országos ülés 1897. jnnins 3-án, csütörtökén. szolgabíró, vagy más közhivatalnok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én itt csak oly férfiaknak neveit említettem fel, a kik hazájuk alkotmányára és közszabadságára üdvös hatással voltak, mint írók és publiczisták; de ki van-e zárva az az eset és nincsenek-e példák, nem volnának olyanok is idézhetők, a kik époly kárhozatosan, époly károsan hatottak hazájuk közviszonyaira, mint írók, publiezisták és népszónokok, mint a mily üdvösen hatottak azon nagy férfiak, a kiknek neveit felemlíteni bátor voltam. Hogy lehet tehát ily viszonyok közt azt mondani, hogy csak közhivatalnok és közfunkczionárms ténykedése oly természetű, bogy az arra vonatkozó közlemény az alkotmánynak és a közszabadságnak érdekeit érintheti ? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azért mondottam, hogy ez már magában véve is téves állítás, a mely pedig mint legérdemlegesebb argumentum van felhozva a kormány javaslata mellett. De, t. képviselőház, emez argumentumnak maga a kiindulási pontja is egészen téves. Miért akar maga a javaslat is azoknak a közleményeknek nagyobb garancziát nyújtani, a mely közlemények az alkotmányt vagy annak érdekkörét közelről érinthetik? Bizonyára azért, mert az alkotmány és a közszabadság az egész nemzetnek közös javát képezik, tehát közérdeket képeznek, s azt hiszem, ez az oka, hogy azoknak a javaslat is kiváló garancziát nyújtani hajlandó az esküdtszék kompetencziájában; de, t. képviselőház, az alkotmány és közszabadság, a milyen magasztos és nagy érdeke azok a nemzetnek, kimerítik-e mindazt, a mi a nemzetnek nagy érdekét és közérdekét képezi? Hát a nemzetnek gazdasági érdekei, a nemzetnek kulturális érdekei, a nemzetnek erkölcsi érdekei nem képeznek-e közérdeket? (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) És vájjon ezen gazdasági, kulturális és erkölcsi szempontokat és érdekekét csak a közfunkczionáriusok, a közhivatalnokok ténykedése érintheti-e ? Vájjon az uzsorások, szédelgő pénzemberek, kerítők és nem tudom mi mindenféle népség ténykedése, különösen szövetkezés esetében nem veszélyeztetheti-e a nemzet gazdasági, kulturális és erkölcsi érdekeit a legmélyebben és így nem veszélyeztetheti-e a nemzetnek szintén eminens közérdekét ? Miért volnának a nemzetnek például közerkölcsi érdekei kevesebb figyelemre és oltalomra méltók, mint a közszabadságé? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, ha az alkotmány és közszabadság bizonyos kedvezőtlen viszonyok között időlegesen el is vész, de a nemzetnek erkölcse ép marad, a nemzet gazdaságilag nem megy tönkre, kultúrájában a kellő magaslaton marad, visszaszerezheti őket, holott az erkölcseiben megromlott vagy gazdaságilag tönkrement nemzet alkotmányát és közszabadságát is elvesztheti. (Zajos helyeslés, tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon.) És önök a nemzetnek erkölcsi, gazdasági és kulturális érdekeit kevesebb oltalomban akarják részesíteni, mint emezeket? Ez tehát egészen téves szempont. Nem az a kérdés, t. ház, ezen ügy elbírálásánál, hogy ki ellen van irányozva a sajtóközlemény, hanem az a kérdés, hogy mire van irányozva. (Élénk helyeslés a baj- és szélső baloldalon.) Ha magánérdek, magánboszú, léhaság vezérli a közlőt, akkor megvetendő és elítélendő az eljárása és akkor semmi kíméletre nem tarthat igényt, akár közhivatalnok, vagy közfunkczionárms, akár pedig magánpolgár ellen intéztetett is a támadás. Ellenben ha a közérdek magasztos szempontjai vezérlik, akkor ugyanazon védelemben részesítendő, akár magánegyén ellen, akár közhivatalnok, vagy közfunkczionárius ellen legyen is az intézve. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A döntő kérdés tehát az, hogy vájjon a közérdeknek szolgál-e a közlemény, vagy sem; ezt azonban nem lehet a priori már a kompetenczia meghatározásánál megállapítani, ezt csak az érdemleges tárgyalás során lehet eldönteni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Egy hang a szélsőbalról: Nincs taxáczió!) A sajtónak feladata a közérdeket a nyilvánosság által minden irányban szolgálni. Míg és a hol eunek megfelel, tiszteletünkre, védelmünkre jogot formálhat, a hol ettől eltér, ott elítélendő, de ezt csakis érdemleges tárgyalás folytán minden egyes esetben lehet elbírálni, a mire csak az esküdtszék alkalmas igazán és ezért van, hogy a 48-iki törvény kivétel nélkül minden sajtóügyet az esküdtbíróság kompetencziájába utalt. Azt mondja az igazságügyi bizottság jelentése, hogy hiszen a magánegyénekre nézve elkövethető vagy elkövetett becsületsértések és rágalmazások esetében a királyi törvényszékek fognak majd a felett ítélni, hogy vájjon a közérdeknek szolgált-e azon közlemény vagy sem? És hogy a királyi törvényszékek bizonyára szintén meg fogják a kellő védelmet adni ott, a hol erre az illető érdemes lesz, mert hisz a a királyi törvényszékek tiszteletreméltó bíróságok és azokra egyébként is sok közérdekű dolog van rábízva. T. ház! Nekem úgy látszik, L hogy ez az argumentum oly sokat bizonyít, hogy semmitsem bizonyít. Az tagadhatatlan, hogy szakbíróságaink tiszteletreméltó bíróságok, melyekre nyugodtan bízhatunk igen sok nagyfontosságú dolgot ; de ha ezt mint argumentumot hozzák itt fel, akkor miért nem bízza a t. kormány ezekre a tiszteletreméltó szakbíróságokra például a súlyos testi
