Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-108
284 108. országos ülés 1897. jBttins 3-án, csütörtökön. a sajtó útján elkövetett bizonyos vétségekre nézve az esküdtszéknek kompetenciáját meg akarja szüntetni. Ez, t. képviselőház, a jelenleg érvényben levő 1848-iki sajtótörvénynek lényeges megváltoztatása, a mely a sajtószabadságra nézve nagy veszélyt rejt magában, nagy veszélylyel jár. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) Az 1848. évi sajtótörvény a sajtószabadságot — hogy úgy mondjam — három oszlopra alapította. Az egyik az, hogy a czenzurát, prevencziót egyszer és mindenkorra eltörölte; a másik az, hogy a fokozatos és kizárólagos felelősségi rendszert állapította meg; a harmadik pedig az, hogy kimondotta, hogy minden sajtóvétségre nézve kivétel nélkül egyedül és kizárólag az esküdtszéki bíráskodás állapíttatik meg. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen bárom sarkkő az, a melyen nyugszik a sajtószabadság, ágy, a mint az 1848-ban életbeléptettetett, és ezen sarkköveknek egyikét szándékozik most ezen javaslat meggyengíteni, megrontani. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Hol vannak a miniszterek ? (Zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Nincs miniszter! Nem lehet tárgyalni.') Elnök: Kérem, ne zavarják a szónokot! (Felkiáltások a szélső baloldalon: De nincs miniszter !) Elnök: Csendet kérek! Hódossy Imre: Az igazság ügyminiszter úr múltkori felszólalásában kétségbe vonta azt, hogy a sajtóügyek kompetencziájára vonatkozó ezen szándékolt líjítás a sajtószabadságot, a mint az 1848-ban megállapíttatott, valamiképen érintgetné, veszélyeztethetné. Kétségbe vonta először is azt. hogy az 1848-iki sajtótörvényből bizonyosra vehető volna, hogy ama törvény a sajtóvétségek minden nemeire nézve az esküdtszék kompeteneziáját állapította meg, és azt mondja a miniszter úr, hogy az 1848 : XVIII. törvényczikk 17. §-ában csak azon vétségekre nézve, melyek az 1848-iki törvényben megállapítva vannak, van kimondva, hogy ezek az esküdtbíróság hatáskörébe tartoznak. A miniszter úr tudniillik ezt úgy akarja érteni, hogy a mely sajtóvétségek az 1848. évi XVIII. törvényben már meg vannak állapítva és egy bizonyos nomenklatúrával el vannak látva, azokra terjed csak ki az 1848-iki sajtótörvény 17. §-ának rendelkezése, másokra pedig nem, vagyis hogy a sajtótörvény 17. §-a bizonyos kivételeket involvál és megenged. Azt hiszem, hogy ez a törvénynek egészen téves interpretácziója, és ha az igen tisztelt miniszter űr az 1848 : XVIII. törvénynek 17. §-át elolvassa, akkor ezt ő maga is rögtön fogja látni. Jól tudja az igazságügy miniszter úr, hogy a hol a törvény nem különböztet meg, ott nekünk sem szabad különböztetéseket tenni; ubi lex non distingnit, nec nos distinguere licet; már pedig a sajtótörvény 17. §-a azt mondja: »A sajtóvétségek felett nyilvánosan esküdtszék ítél« ; e törvény nem mondja, hogy a XVIII. törvényezikkben megállapított, vagy más valamely vétségek felett, nem is enged semmiféle kivételt, hanem a legnagyobb általánossággal és apodikticze mondja, hogy a sajtóvétségek felett nyilvánosan az esküdtszék ítél. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nemcsak a praxis, hanem a törvény legvilágosabb szavai nyilván mutatják tehát, hogy nem volt és nem lehetett, más ezélja ennek az intézkedésnek, sőt a törvényhozó határozott akarata az volt, hogy kivétel nélkül minden sajtóvétség felett csak az esküdtszék ítéljen. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) . Azt mondja továbbá idevonatkozólag a t. miniszter úr, hogy az 1848-iki törvényben megállapított sajtószabadság azért nincs érintve ezen javaslat által, mert ez a javaslat az 1848-iki sajtótörvénynek anyagi intézkedéseit egyáltalán nem érinti, hanem csakis az alaki és pedig csak a kompetencziára vonatkozó részét. Azt mindnyájan tudjuk, hogy az anyagi büntetőtörvény nagyon közel érinti a közszabadságot, de az csak nyilvánvaló, hogy a perrend, az eljárási szabályok, különösen pedig a kompetencziára vonatkozó törvényes szabályok még közelebbről érintik a közszabadságot. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen az alkotmányosság egyik alaptételét látják abban, hogy a maga bírájától elvonni senkit sem szabad. De vegyük például azt az esetet, hogy büntetőtörvényünket egyáltalán nem niódosítanók, az anyagi törvényhez hozzá sem nyúlnánk, de a kompetenczia tekintetében előterjesztetnék egy törvényjavaslat, mely azt mondja, hogy érvényben tartatván az anyagi büntetőtörvénykönyv, ezentúl minden büntetendő cselekményre nézve a rendőri közegek fognak bíráskodni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vájjon azt mondhatná-e akkor a t. miniszter úr, vagy akárki más, hogy ime, a közszabadság nincs érintve ezen új javaslat által, mert hiszen az anyagi törvény a maga épségében fenmarad és csak az eljárási szabályok, nevezetesen a kompetencziára vonatkozó szabályok lesznek módosítva? (Tetszés balfelől.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Én azt nem így mondtam! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Egészen így volt mondva!)
