Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-107
107. országos ülés 1897. junins 2-án, szerdán. 275 olyanok, kik csak hátrafelé néztek, kik nem akarták, nem merték megszívlelni az újat, a jobbbat. Pedig ezen új, ezen jobb mégis csak győzedelmeskedett: az ezredévek emlékeit keltem, hívom fel erre tanúmul; saját műveltségünk hangját szólaltatom meg ezért. (Helyeslés jobbfelöl.) A győzelem vágyában, a győzelem reményében elfogadom a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául, az igazságügyi bizottság által módosított szövegben. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök % Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Miután az idő előrehaladt és még három interpelláczió van, azonfelül a miniszterelnök úr felelete, javaslom, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásának folytatása a holnap 10 órakor kezdődő ülésre halasztassék. (Helyeslés.) Következik már most a miniszterelnök úr válasza gróf Benyovszky Sándor képviselő úr interpellácziójára. B Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Gróf Benyovszky Sándor képviselő úr még ez év február havának 13-án tartott ülésében a háznak egy interpellácziót intézett hozzám. Azt kérdi az interpelláczióban (olvassa); »Van-e tudomása az igen tisztelt miniszterelnök úrnak arról, miszerint Arpádházi királyunk III. Bélának és nejének földi maradványai az antropológiai intézetben egy ládában vannak elhelyezve? És vau-e szándéka az igen tisztelt miniszterelnök úrnak adandó alkalommal intézkedni arról, hogy nevezett dicső emlékezetű királyunk és királynénk hamvai a nemzet méltóságához megfelelően eltakaríttassanak ?« Az ügyiratok és az időközben folyamatba tett tárgyalások alapján a következőket jelenthetem: Az 1848. évben a kérdéses ereklyék a Szent István székesfehérvári bazilikájának felderítése alkalmával kerültek felszinre, midőn Henszlmann Imre, Pauer János volt püspök és Érdy János múzeumi régiségtan őr által alaposan megvizsgáltatván és tanúlmányoztatván, azok III. Béla király és neje Autiochiai Anna csontmaradványainak ismertettek fel. Akkor további érdemleges intézkedés nélkül e maradványok a múzeum régiségtárába helyeztettek el. 1862-ben azonban gróf Pálfy Mór akkori helytartó felhívására az Akadémia foglalkozott e maradványok kérdésével és pedig 1862-iki Julius 28-án és november 17-én és ezen ereklyék hitelességét tudományos alapon egész határozottan megállapította. Ezen minden kétséget kizáró megállapítás folytán az akkori helytartó, gróf Pálffy Mór e csontok ünnepélyes eltemettetését rendelte el a budai Mátyás-templomban, hol azok két egyszerű horganykoporsóba lettek elhelyezve a Zichykríptába és ott befalaztattak. így maradtak az ereklyék 1883-iki november 10-ig, midőn tekintettel arra, hogy a Mátyástemplom beható átalakítása vált szükségessé és vétetett foganatba, a restauráczió érdekéből azon maradványoknak onnan el kellett szállíttatniuk. Az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 1883-iki október 31-én 1806. szám alatt kelt rendeletével intézkedett. Megtörtént, a mint mondottam, november 10-én az átszállítás, még pedig megtörtént bizottságilag a kellő formák mellett, jegyzőkönyv felvétele alapján. Azóta, t. ház, ezen ereklyék az egyetem főépületében levő antropológiai intézet egy külön szobájában őriztetnek és pedig ugyancsak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak ugyanakkori 1806. számú rendeletének megfelelői eg akkép, hogy egy külön szobába helyeztetett el, kellő felvigyázat alá helyeztetett és külön intézkedés tétetett aziránt is, hogy ezen szoba állandó őrizet alatt legyen, az éjjeli őrizet érdekében pedig villamos csengettyűvel lett összeköttetésbe hozva a szolga lakásával. Ezeket, t. ház, az eddigiekre vonatkozólag szükségesnek láttam elmondani, tájékoztatni kívánván a t. házat a dolgok állásával, tájékoztatni kívánván arra vonatkozólag is, a mint e tekintetben a kormány ezelőtt; ezen időpontot megelőzőleg intézkedett. T. ház! A végleges elhelyezésre vonatkozólag intézi hozzám a t. képviselő úr a kérdést; erre vonatkozólag mindenekelőtt ki kell hogy jelentsem, miszerint már az előző idő intézkedései akként tétettek meg, hogy a végleges tisztességes elhelyezése ezen királyunk és királynénk hamvainak a kellő ünnepélyességgel megtörténjék. A Mátyás-templom építésének foganatba vétele alkalmával és az építés folyama alatt is gondoskodva volt aziránt, hogy ezen hamvak oda visszahelyeztessenek és az erre szükséges márványkoporsó elkészítése is foganatba vétetett. A t. képviselő úr interpellácziójának megtétele után a miniszterelnökség is, a mely eddig ezen kérdéssel nem foglalkozott, tárgyalásokat indított meg a budavári koronázási templom építő bizottságával, az egyházi főhatósággal, a műemlékek országos bizottsága pal, a székes fővárossal és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral. Időközben azonban, t. ház, hogy a tárgyalások folyamata rendjén ő Felségének, dicsőén uralkodó koronás királyunknak (Lelkes éljenzés jőbbfélől.) május 25-én hozzám intézett S5*
