Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-107

107. országos ülés 1897. június 2-án, szerdán. 273 szab, (Igaz! Úgy vem/ jobbfelöl.) elsősorban mi öt szebbé, mi őt igazabbá teszi. Nem kell azért a sajtónak ördögi dolgokat végeznie, hogy szabad maradhasson; nem kell a zavarosban halásznia, midőn tiszta borral is szolgálhat. Már pedig ha megnehezítve lesz, hogy különösen honfiakat sértő nem igaz dolgokat nagyon könynyen írhasson: a mint egyrészről iparkodni fog minden dolgot kellőleg és biztosan kipuhatolni, úgy másrészről ezen igyekezete tökéletesebbé fogja tenni munkáját, emelni őt a nélkül, hogy szabadságát veszítené; (Igaz ! Ügy van! Helyeslés jóbbfelől.) mert miként való az, hogy a szabadság és igazság két különböző fogalom, azonkópen való az, hogy e két fogalom egymás ellensége nem volt soha és mi igaz, a szabadság ellen nem vétett, neki nem ártott soha, neki véteni, ártani nem fog soha. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Részemről csak azt kívánhatom, hogy legyen a sajtónak bátorsága, legyen kitartása, legyen jóakarata, hogy a tervbe vett űj jogi intézkedés által nyert új szabadságával, nagyobb biztosságával, melyet hűségesen megoszt legjobb barátja, olvasóközönségével; melyet hűségesen megoszt az egész haza összes népeivel, hogy új győzelmével saját maga fölött, hogy áldozatával, melylyel erőt ád, a nélkül, hogy maga erejéből veszítene, az erőtelenuek, és a vereséggel egyedül kevésbbé alkalmas társain : mértékletesen, igazságosan élni tudjon. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi illeti a kérdés gyakorlati oldalát, a mostani állapot fentartásának védői legszívesebben azt hangoztatják, hogy a sajtó a közérdeket szolgálja, midőn más úton-módon ki sem deríthető visszaélések és büntetendő cselekmények nyomára vezet. (Halljuk ! Halljuk!) Igaz, senkisem tagadhatja, hogy ily esetek a múltban szórványosan előfordultak; de valóban esekély számban, míg az épen nem bizonyos, hogy a sajtó nélkül, idők folyamán egyáltalán nem fakadt volna-e ki a kelevény? Ugy egészen bizonyos az, hogy ez kuruzslás a sajtó valóságos és legszebb hivatását épen nem képezi, fejlődésére épen nem alkalmatos, sőt inkább hanyatlásának csiráját hordja magában, valamint egészen bizonyos az, hogy minden ezen irányban fennálló joga ezentúl is sértetlenül épségben fog maradni, s hogy semmi sem fogja gátolni abban őt, hogy a kiderítés rendes útjához bármikor fordulhasson. Csak pusztán önérdekből több fáradságra, több tapintatni, nagyobb óvatosságra, nagyobb körültekintésre lesz szüksége ezentúl, mi úgy neki, mint az esetleg kiderítendő ügynek is csak javára, csak hasznára, csak előnyére fog szolgálni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VI. KÖTET. Ezzel szemben áll azonban azon nem igen ismert, a nyilvánosságra nem jutott megszámlálhatatlan sok eset, mely a sajtó vétségeért bírói üldözés tárgyát egyáltalán nem képezte és mégis nyomtatott betű futó tüzével, vagy az ezzel való fenyegetéssel családok és családok egész élete boldogságát tette tönkre; (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) azon sok eset, mely ugyan bírói üldözés tárgyát képezte, de melyekbeu a széket ülő esküdtek egyéni szimpátiáik vagy antipatiáik, miként a tapasztalás minden kétséget kizárólag s annyiszor igazolta s miként ez az emberi természet által könnyen meg is okolható: oly mértékben jutottak érvényre, hogy megölték az igazságot s a bíró szent szava volt kénytelen emelni magasra a legszentebbjében szenvedő, az igazán sértett, igaztalan gyalázatát. Ki óhajtaná mindezek pártatlan megfontolása után még hű lelkiismerettel mondani, hogy abszolút hasznos értékű volt, abszolt jó volt, igazságos volt a sajtónak ez irányban való működése. Van-e jogász a világon, ki mondani merné, hogy bűnhődjék száz ártatlan is, csak egy bűnös se meneküljön meg? Fel merem még hívni a figyelmet arra is, hogy a magánszemélyek elleni becsületsértések és rágalmazások esküdtszéki tárgyalása, mint bíínt ismertető, bűnt terjesztő és bűnre csábító fórum a közerkölcsökre nézve mily veszedelmes, egyenest káros, megmételyező hatású; mert a botrányhajhászásnak szolgál, sőt ez esetben, midőn a sértés épen nyilvánossága által fáj legjobban, a sértőt czéljai elérésében a leghathatósabban támogatja is és egyenest az ő malmára hajtja a vizet. (Helyeslés jobbfelöl.) Tudjuk, hogy az esküdtszéki tárgyalások iránt a közönség érdeklődése napról-napra fokozódik, de nem ám érdeklődésből ezen nagyszabású, kiváló állami intézmény működéseért, hanem mint a rohamosan fejlődő kultúrának kinövése, mint az ez szülte nemtelen kíváncsiság, mely jobban érdeklődik a rút, mint a szép, jobban a rossz, mint a jó, jobban a fertő, mint a tiszta iránt, (Úgy van! jobbfelöl. Derültség balfelöl.) mely miként az ideggyöngék legkedvesebb tápláléka, úgy sokszor azoknak megteremtője is. Pedig az idegesség 16. §-át nem csinálta még meg egy orvos sem. (Mozgás és zaj.) Hogy ezen megvetendő kíváncsiság leginkább a magánélet titkaiba szeret befurakodni, tudjuk mindnyájan. Ennek minden belső ok nélkül táplálékot nyújtani s épen e miatt a legtöbb sértettet, különösen midőn családi élete belső titkairól van szó, a sértő üldözésétől visszariasztani, vagy néha még rútabb czéljai elérésében is gyámolítani, nem volna helyes. (Helyeslés jobbfelöl.) 35