Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-107

107. országos ülés 1897. június 2-án, szerdán. 273 szab, (Igaz! Úgy vem/ jobbfelöl.) elsősorban mi öt szebbé, mi őt igazabbá teszi. Nem kell azért a sajtónak ördögi dolgokat végeznie, hogy szabad maradhasson; nem kell a zavarosban halásznia, midőn tiszta borral is szolgálhat. Már pedig ha megnehezítve lesz, hogy különösen honfiakat sértő nem igaz dolgokat nagyon köny­nyen írhasson: a mint egyrészről iparkodni fog minden dolgot kellőleg és biztosan kipuhatolni, úgy másrészről ezen igyekezete tökéletesebbé fogja tenni munkáját, emelni őt a nélkül, hogy szabadságát veszítené; (Igaz ! Ügy van! Helyeslés jóbbfelől.) mert miként való az, hogy a szabad­ság és igazság két különböző fogalom, azon­kópen való az, hogy e két fogalom egymás ellensége nem volt soha és mi igaz, a szabad­ság ellen nem vétett, neki nem ártott soha, neki véteni, ártani nem fog soha. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Részemről csak azt kívánhatom, hogy le­gyen a sajtónak bátorsága, legyen kitartása, legyen jóakarata, hogy a tervbe vett űj jogi intézkedés által nyert új szabadságával, nagyobb biztosságával, melyet hűségesen megoszt leg­jobb barátja, olvasóközönségével; melyet hűsé­gesen megoszt az egész haza összes népeivel, hogy új győzelmével saját maga fölött, hogy áldozatával, melylyel erőt ád, a nélkül, hogy maga erejéből veszítene, az erőtelenuek, és a vereséggel egyedül kevésbbé alkalmas társain : mértékletesen, igazságosan élni tudjon. (Helyes­lés a jobboldalon.) A mi illeti a kérdés gyakorlati oldalát, a mostani állapot fentartásának védői legszíveseb­ben azt hangoztatják, hogy a sajtó a közérde­ket szolgálja, midőn más úton-módon ki sem deríthető visszaélések és büntetendő cselekmé­nyek nyomára vezet. (Halljuk ! Halljuk!) Igaz, senkisem tagadhatja, hogy ily esetek a múltban szórványosan előfordultak; de való­ban esekély számban, míg az épen nem bizo­nyos, hogy a sajtó nélkül, idők folyamán egy­általán nem fakadt volna-e ki a kelevény? Ugy egészen bizonyos az, hogy ez kuruzslás a sajtó valóságos és legszebb hivatását épen nem képezi, fejlődésére épen nem alkalmatos, sőt in­kább hanyatlásának csiráját hordja magában, valamint egészen bizonyos az, hogy minden ezen irányban fennálló joga ezentúl is sértetlenül épségben fog maradni, s hogy semmi sem fogja gátolni abban őt, hogy a kiderítés rendes útjá­hoz bármikor fordulhasson. Csak pusztán ön­érdekből több fáradságra, több tapintatni, nagyobb óvatosságra, nagyobb körültekintésre lesz szük­sége ezentúl, mi úgy neki, mint az esetleg ki­derítendő ügynek is csak javára, csak hasznára, csak előnyére fog szolgálni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VI. KÖTET. Ezzel szemben áll azonban azon nem igen ismert, a nyilvánosságra nem jutott meg­számlálhatatlan sok eset, mely a sajtó vétségeért bírói üldözés tárgyát egyáltalán nem képezte és mégis nyomtatott betű futó tüzével, vagy az ezzel való fenyegetéssel családok és családok egész élete boldogságát tette tönkre; (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) azon sok eset, mely ugyan bírói üldözés tárgyát képezte, de melyekbeu a széket ülő esküdtek egyéni szimpátiáik vagy antipatiáik, miként a tapasztalás minden két­séget kizárólag s annyiszor igazolta s miként ez az emberi természet által könnyen meg is okolható: oly mértékben jutottak érvényre, hogy megölték az igazságot s a bíró szent szava volt kénytelen emelni magasra a legszentebb­jében szenvedő, az igazán sértett, igaztalan gya­lázatát. Ki óhajtaná mindezek pártatlan megfonto­lása után még hű lelkiismerettel mondani, hogy abszolút hasznos értékű volt, abszolt jó volt, igazságos volt a sajtónak ez irányban való mű­ködése. Van-e jogász a világon, ki mondani merné, hogy bűnhődjék száz ártatlan is, csak egy bűnös se meneküljön meg? Fel merem még hívni a figyelmet arra is, hogy a magánszemélyek elleni becsületsértések és rágalmazások esküdtszéki tárgyalása, mint bíínt ismertető, bűnt terjesztő és bűnre csábító fórum a közerkölcsökre nézve mily veszedel­mes, egyenest káros, megmételyező hatású; mert a botrányhajhászásnak szolgál, sőt ez eset­ben, midőn a sértés épen nyilvánossága által fáj legjobban, a sértőt czéljai elérésében a leg­hathatósabban támogatja is és egyenest az ő malmára hajtja a vizet. (Helyeslés jobbfelöl.) Tudjuk, hogy az esküdtszéki tárgyalások iránt a közönség érdeklődése napról-napra fo­kozódik, de nem ám érdeklődésből ezen nagy­szabású, kiváló állami intézmény működéseért, hanem mint a rohamosan fejlődő kultúrának ki­növése, mint az ez szülte nemtelen kíváncsiság, mely jobban érdeklődik a rút, mint a szép, jobban a rossz, mint a jó, jobban a fertő, mint a tiszta iránt, (Úgy van! jobbfelöl. Derültség bal­felöl.) mely miként az ideggyöngék legkedvesebb tápláléka, úgy sokszor azoknak megteremtője is. Pedig az idegesség 16. §-át nem csinálta még meg egy orvos sem. (Mozgás és zaj.) Hogy ezen megvetendő kíváncsiság leg­inkább a magánélet titkaiba szeret befurakodni, tudjuk mindnyájan. Ennek minden belső ok nélkül táplálékot nyújtani s épen e miatt a leg­több sértettet, különösen midőn családi élete belső titkairól van szó, a sértő üldözésétől vissza­riasztani, vagy néha még rútabb czéljai elérésé­ben is gyámolítani, nem volna helyes. (Helyeslés jobbfelöl.) 35

Next

/
Thumbnails
Contents