Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-105

242 105. országos ülés 1897. május 29-én, szombaton. szabályszerííleg bejelentetett a rendőrségnek és a rendezőség a gyűlésen előfordulandó rendetlenségek, stb. tekintetében felelősséget vállalt. A gyűlésen előzetesen is gondoskodás történt arról, okulva a legközelebbi múlt eseményein, hogy oda csak meghívottak mehessenek be és mindenesetre olyan turbulens elemek, a melyek a gyűlés méltóságát zavarhatták volna, — már milyen instrukeziók alapján, az más kérdés, — onnan távoltartassanak. A gyűlésre felvonuló fővárosi polgárság mindenesetre visszatetszéssel észlelte, hogy midőn polgári jogának gyakorlatában a törvény oltalma alatt egy népgyűlés tartására vonal, az utezák és terek, a melyeken elvonul, valóságos rendőri ostromállapotba helyeztettek. Mindenesetre különös dolog, t. képviselőház, ha a fővárosi polgárság a saját adófilléreibő! fentartott rendőrségről azt tapasztalja, hogy az nem előlegezi a polgárság irányában a törvény iránti tiszteletet, hanem ellenkezőleg, a polgárságot előre proszkribálja és nem azt tartja rendeltetésének, hogy a személyes szabadság, a jogok gyakorlata, a vagyonbiztonság megőriztessék, hanem egyenesen azzal a tendeacziával vonal fel, hogy itt a polgárságot, ha lehet, tömegesen be kell kisérnie. Midőn elérkeztünk a gyűlés termébe — mellesleg szabad megjegyeznem, mint szakembernek és talán mint autentikus tanúnak, hogy én, a ki meglehetős szépszámú népgyűlésen vettem részt, az értelmiségnek ilyen fokán álló úgynevezett disztingvált népgyűlést még talán egyetlenegyet sem láttam a fővárosban, mint ezt — de midőn felérkeztünk a gyűlés termébe, már feltűnt, hogy a rendőrség nem csupán a rend fentartására kirendelt egy kapitánynyal vagy tanácsossal van képviselve, hanem azonkívül még két fogalmazó is egy asztalt foglalt el, a kik helyet kértek maguknak, hogy a polgároknak egymásközt való bizalmas beszélgetéséről is ilyen proskribáló jegyzeteket csinálhassanak. Daczára ezen auspicziumoknak, t. képviselőház, a gyűlés a legnagyobb rendben indáit meg és ezen rend nem is zavartatott meg senki által sem, mivel konstatálnom kell, hogy a gyűlés rendezői által szólásra feljegyzett és előre meghatározott szónokok mindnyájan birtak annak tudatával, hogy a törvény iránt tisztelettel tartoznak és ott sem a személy-, sem a vagyonbiztonság, sem az állameszme ellen, sem a törvények ellen semmi néven nevezendő agitáczió vagy izgatás egyáltalán nem czéloztatott, annál kevésbbé fordult elő. Mi már most, t. ház, daczára annak, hogy a dolog így történt, a gyűlés folyama alatt a legünnepélyesebb csend pillanatában egyszerre csak közbekiált a rendőrkapitány: »Kérem az elnök urat

; vonja meg a szónoktól a szót s utasítsa rendre!« mert ezt ő nem tűrheti. Ismételten fordult ez elő, t. ház, úgy, hogy az első pillanatra azt kellene hinni, hogy valami rendkívüli nagy államrendítő dolog történt ott, hogy egy rendőrközegj magát ilyen módon

; exponálja. Szükséges tehát, t. ház, röviden, dióhéjban és a történeti hűségnek megfelelően elmondani, hogy ott mi történt és karakterizálnom a történteket. Az első beavatkozására az szolgáltatott neki ókor, hogy az egyik szónok a mai kormánypártot a rend és fegyelem szempontjából olyan kitűnően szervezettnek állította, hogy egy történeti példára is hivatkozni jónak látta; semmi egyéb nem történt. A másik dolog, t. ház, az egész képviselőház előtt illusztrálni fogja a belyzetet, hogy méltóztassék annak az uri embernek fogalmai felől teljesen tisztában lenni, a ki ott a rendet képviselte. Mindjárt tisztában leszünk vele, ha elmondom, hogy mi történt. (Halljuk! Halljuk !) Ugron Gábor, a ki, mint mindnyájan tudjuk, a hasonlatoknak mestere és szivesen szeret hasonlatokkal foglalkozni felszólalásában, a többi közt kiejtette azt a merész szót, hogy »a kormány hősczinczére«. (Derültség.) Hát, t. ház, mi történt erre? A rendőrközeg odamegy az elnökhöz és kéri, hogy azonnal vonja meg a szót Ugron Gábortól, mert a szónok Wlassics Gyula miniszter urat megsértette. (Zajos derültség.) Hát, t. ház, hogy jövendőre legalább a czinczér fogalma iránt a rendőrség tájékoztatva legyen, szükséges, hogy elmondjam, hogy a természetrajzban én azt tanultam, hogy van az úgynevezett közönséges czinczér, van a futóczinczér, van a pézsma-czinczér, van a havasi czinczér és van a hősezinczér. (Derültség.) A hőseziuezérnek tudniillik az a kiváló sajátsága, — ezen igen szép és barátságos bogárnak, — (Derültség.) hogy valamennyi czinczér közt neki van a legnagyobb bajusza. (Élénk derültség.) Hát, t. képviselőház, hogy ezen a réven a kormány tagjai közül az, a ki a czinczér fogalmával tisztában van, nem juthatott el Wlassics Gyula miniszter úrhoz, azzal, azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk. Ez a dolognak komikus része. Már most, t. ház, én nem szándékozom ennek az egész inczidensnek nagyobb fontosságot tulajdonítani, mint a minőt tulajdonítani addig, míg választ nem kapok, szabad, tudniillik azt, hogy egy tapintatlan rendőrtisztviselőnek túlkapásával állunk szemben; és, t. képviselőház, nem szándékozom ebből vádat kovácsolni a kormány ellen a legtávolabbról sem, sőt felteszem, hogy még maga a felettes főkapitányság is mindenesetre helyteleníteni fogja az ilyen közbeavatkozást. Nekem eszembe jut ilyenkor mindig, t, ház, mikor ilyen magát túlbecsülő