Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-105

238 105. országos ülés 1897. május 29-én, szombaton. kap, ha cBak utólag törvénymagyarázattal nem lehetne ezen segíteni. Azt hiszem, hogy az eltöltött szolgálati idő jutalma nem attól függ, hogy épen 10—20 — 30 évig szolgált-e, hanem azt jutalmazni lehet 18, 22 év után is. Azért javaslom elfogadásra, hogy a tíz évi szolgálati idő után, minden egyes eltöltött szolgálati év után emeltessék fel a nyugdíj 10 forinttal és menjen fel negyven esztendő alatt 400 forintig.« Ha tehát valaki tizennyolcz évig szolgált az állam kötelékében mint díjnok, kap 180 forintot, ha huszonhét évig szolgált, 270-et, míg a törvény javaslat szerint sokkal kevesebbet. Módosításom tehát erre nézve az, hogy (olvassa): »Szolgálatképteleuség esetén tíz évi szolgálat után száz forintot, minden újabb következő egy évi szolgálat után tíz forintot olykép, hogy negyven évi szolgálat után 400 forintot tegyen ki a nyugdíj maximális összege.« Megjegyzem, hogy az elhalt díjnok özvegye a nyugdíj felét kapja. Az elhalt díjnok után hátramaradt hitestársról a törvény egyáltalában nem intézkedik, a mit sajnálattal veszek tudomásul. Elnök: Van még módosítványa a képviselő úrnak ? (Derültség.) Városy Gyula: Van, még pedig meglehetősen lényeges dolog, a mely a í. szakminiszter úr beszédéből teljesen kimagyarázható, a ki azt méltóztatott az előbb mondani, hogy a díjnoki állás az állandóságnak jellegét nem birja magában és így elejteni kérte azon módosításomat, hogy végérvényes, vagy állandósított bizonylat adassék ki. Erre nézve az a megjegyzésem, hogy egy pálya sem állandó. A bírósagoknál kezdődik a szolgálat az albírónál és végződik a kúriai tanácselnöknél, de valamennyinél különkülön kinevezési okirat adatik, tehát annak a járásbírónak, törvényszéki vagy táblai bírónak mindig újabb és újabb kinevezései és okiratai jönnek az illető minisztériumtól, illetőleg ő Felségétől. A díjnoki állás sem állandó jellegtí, mert ha jobb állást kap valaki, azt bizonyára ott hagyja. De, fájdalom, látunk ezen intelligens rabszolgai állapotban egészen megöregedett embereket, a kik talán szerették volna elhagyni ezt az állandóság jellegével nem biró pályát, a mely rájuk nézve állandó lett és mégsem bírták azt elhagyni, minek következtében, mert igen sok szegény emberre ez a pálya, a mennyiben nem tud más jövedelmezőbb pályára áttérni, helyzeténél fogva, állandó, a 2. §. 6. pontjára nézve a következő módosítást ajánlom. A 6. pont így szól: »elbocsáttatása — ha nem saját hibájából történik — egy havi felmondásidőhöz van kötve és csak alapos okból történhetik.« E helyett ajánlom: »Az egy évi szolgálat után véglegesített díjnok csak saját hibájából bocsátható el.« Elnök: Van még egy módosítványa a képviselő úrnak? Városy Gyula: Kérem, van még több is. (Derültség.) Elnök: Ehhez a szakaszhoz? (Derültség.) Városy Gyula: Nem! (Derültség.) Elnök: Kivan még valaki a szakaszhoz hozzászólani ? Mócsy Antal: T. képviselőház! Miután Városy Gyula t. képviselőtársam kilátásba helyezte, hogy még több módosítása is lesz, én a magam módosítását csak igen röviden kivánom megokolni. Csatlakozik ezen módosításom a Ragályi Lajos képviselő úr által beadott módosításhoz, a melynek olyképeni kiegészítését czélozza, hogy a 2. §. harmadik pontjához Ragályi Lajos képviselőtársam módosítása után e szavak jönnének: »vagy ha munkaképtelen és segélyre szóróit szüleit és nagyszüleit tartja el«, hogy tudniillik a díjnok, ha fegyvergyakorlatra behivatik, ebben az esetben is kapja meg napidíját. Méltóztatnak tudni, én legalább az országban igen sokszor sajnosán tapasztaltam, hogy nemcsak az egyszerű osztályokban, a földmívesek körében, de még a tanultabb osztályokban is a gyermekek kötelességeiket szüleikkel és nagyszüíeikkel szemben nem szeretik teljesíteni. Én tehát azon vagyok, hogy a mint ezt a moralitás és a társadalom érdeke is egyaránt kívánja, a szülők és gyermekek közti összetartásnak és gondoskodásnak érzete minden úton-módon fejlesztessék. Különben is ritka eset lesz az nagyon, hogy a díjnok szüleiről, vagy nagyszüleiről gondoskodjék. Ha mégis előfordulna ilyeu eset, valóban méltányos, hogy annak a szegény 80 krajczárra utalt napidíjasnak szülei és nagyszülei megkapják ezt a napidíjat, ha a napidíjas fegyvergyakorlatra be lévén szólítva, nem képes rólok gondoskodni. Kérem Ragályi Lajos t. képviselő úr indítványát ezen toldással kiegészíteni. Bátorkodom ezt elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a haloldalon.) Elnök: Kívánják a képviselő urak, hogy a módosítás felolvastassák? (Nem!) Van még valaki, a ki ezen szakaszhoz szólani kivan? (Nincs!) Miután senki sincs, a ki ezen 2. §-hoz szólani kívánna, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Kötelességemnek tartom röviden reflektálni azon számos módosítványokra, a melyek a 2. §-hoz beadattak. Münnich Aurél képviselő úrnak módosítványa a 2. §. első pontjához azt kívánja, miszerint kimondassák, hogy ezen napidíj az illető szorgalmas és munkás magaviselete esetén fel-