Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-105

226 10ä- országos ülés 1897. május 29-én, szombaton. által megkívánt erőszakot még csak valószínűsí­teni is engedné. S miután Rada szolgabíró csak negatíve bizonyít, a karfelemelést veszélyes fe­nyegetés fogalma alá vonni nem lehetett.« Ezt igazolják nemcsak a kihallgatott tanuk, hanem maguk a csendőrök is. A királyi ügyész­ség a vizsgálat eredményével megelégedve nem volt s elrendelte a tanuk kihallgatását és a nyomozást oly körülményekre, melyek az em­lített ügygyei semmi okozati összefüggésben nin­csenek, és melyeket maga Rada szolgabíró sem állított; mire a vizsgálóbíró a királyi ügyésznek kijelentette, hogy a nyomozást folytatni annyit jelentene, mint a tanuknak bizonyos körülménye­ket szuggerálni. (Zaj balfélöl.) Tehát nemcsak a képviselő urak vannak zaklatva, hanem be van igazolva, hogy az ügyészség által maga a vizs­gálóbíró is zaklatva van. Én úgy tudom, hogy eddig a mi igazságszolgáltatásunkban a szug­gerálás nem volt divatban s ez, ha egyebet nem, de azt kétségtelenül bizonyítja, hogy az ügyész­ség részéről erőszakos tanúkihallgatások és tanú­vallomások vételéről van szó. Az ország külön­böző részeiről tisztán az ügyszeretet, a haza­szeretet és a legjobb meggyőződéstől vezéreltetve jelennek meg egyes férfiak gyűlések tartására s ott a hatóság részéről a legnagyobb erőszakos­kodásokat kénytelenek tapasztalni, s a kik a legkisebb ürügyet felhasználják arra, hogy az állampolgárok alkotmányos jogaikat ne gyakorol­hassák, s hogy ha valaki ez ellen az erőszak és brutalitás ellen csak kézmozdulattal is tilta­kozik, az illető egyéneket a vádlottak padjára juttatják. Miután az előadó úr és a mentelmi bizottság véleményét a vád alapjára helyezte, és miután a megejtett vizsgálat folyamán a vád­pontokból semmi sem lett beigazolva, itt hatá­rozottan a zaklatás esete forog fenn s ebből ki­folyólag a mentelmi bizottság javaslatához hozzá nem járulhatok. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Molnár János: T. ház! Csak egypár szóm volna azon ügyre nézve, melyet előttem szóló t. képviselőtársam egégzen jól kifejtett, s ez az a körülmény, hogy a gyűlés Julius 19-én tar­tatott meg; október 28-ig, vagyis a képviselő­választásokig három teljes hónapnál több folyt le és senkinek sem jutott eszébe Rakovszky Istvánt, midőn még nem volt képviselő, vád alá helyeztetni. Október 28-ika óta is lefolyt körül­belül egy félesztendő; lett volna tehát elég ideje annak, a ki ellene vádaskodni akart, de nem tette g csak most, bizonyos újabb átférek után merült fel Rakovszky István vád alá helye­zése. Én tehát ebből mást nem magyarázhatok ki, mint azt, hogy úgy Rakovszky Istvánra, mint Zmeskál Zoltánra nézve zaklatás forog fenn. Ezért kérem, hogy a mentelmi bizottság javas­latát elfogadni ne méltóztassék. (Helyeslés a bal­oldalon.) Elnök: Kíván még valaki a tárgyhoz szó­lani? Ha nem, a vitát bezárom. Szó illeti az előadó urat. Schmidt Gyula előadó: Igen röviden kívánok reflektálni a felhozottakra. A mi azt illeti, hogy július 19-én tartatott meg a nép­gyűlés és csak most kerül az ügy a ház elé, figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a zsolnai szolgabíró, ki mint hatósági közeg jelen volt, közigazgatási úton vitte a vizsgálatot. Míg azt a sok tanút nemcsak Trencsénben, hanem Tu­róczban is kihallgatták, sok idő telt el. Külön­ben Zmeskál Zoltánra nézve a szolgabíró a kihágási törvény 42. §-a alapján is kérte a ki­adatást, a mely szakasz a csoportosulások alkal­mával a hatóságnak való ellenszegülésre vonat­kozik, de akkor nem adtuk ki. Az ügyészi indítvány a trencséni törvényszéknél már no­vember 5-én terjesztetett elő. Tizenöt-húsz tanút kellett minden tényre kihallgatni és ez sok időt vesz igénybe. A mi a többi megjegyzéseket illeti, azt hiszem, hogy igen tárgyilagosan adtam elő a tényállást. Én nem mondottam, hogy brutálisan bántak a szolgabíróval, hogy arczúlütötték, hanem csnk azt, hogy a tanuvallomásokból kon­statálható, hogy Zmeskál Zoltán hadonázás köz­ben a szolgabíró arczát, egy más tanú szerint vállát érintette. Azt sem hoztam fel, hogy a gyűlés bezárása után tartattak a beszédek, mert nem ez a kérdés lényege. Minthogy már most annyira előrehaladt a vizsgálat, maguknak a képviselő uraknak is érdekükben van, hogy az ügy befejeztessék; ebben nincs semmi jogsére­lem. Ki lesz hallgatva számos tanú, a kik az iratok szerint e tényeket csakugyan vallották. Ismételve ajánlom a bizottság javaslatát elfoga­dásra. Elnök: A kérdés az, méltóztatik-e el­fogadni? (Zaj balfelöl.) Csendet kérek, majd nem fogják tudni a képviselő urak, hogy mire kell szavazni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik-e el­fogadni a bizottságnak azt a javaslatát, hogy Rakovszky István és Zmeskál Zoltán képviselő urak mentelmi joga ez esetben felfüggesztessék ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a bizottság jelentését elfogadta. Következik a mentelmi bizottság jelentése (írom. 172) párbaj vétségével terhelt Sándor József képviselő úr mentelmi ügyében. Schmidt Gyula előadó: T. ház! Sándor József képviselő úr és Bartha Miklós úr között ez év február havában Kolozsvárott pisztoly­párbaj folyt le. A beterjesztett iratok szerint a párbaj ténye be van igazolva. Minthogy a gya-

Next

/
Thumbnails
Contents