Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-105

105. országos ülés 1897. május 29-én, szombaton. 225 ággal kezében jelent meg a gyűléseken (Ellenmondás jóbbfelöl.) Határozottan mondhatom, igen. Mert daczára a sajtó országos izgatásainak a néppárt ellenében és daczára azon erőszakos eljárásnak, a melylyel a hatóság a néppárti gyűlésekkel szemben viseltetett, a 83 megtartott néppárti gyűlés közül egyetlenegyen sem zavartatott meg a rend és fegyelem. Es mondhatjuk, hogy ez azon erős kihívások daczára, kizárólag a néppárti vezetőség tapintatos és békeszerető indulatának kifolyása volt. Ily körülmények közt és garancziák mellett történt meg a várnai néppárti gyűlés is, és legyen arról meggyőződve a t. ház, hogy nem a néppárti vezetőség tapintatlanságának, hanem a hatóság részéről történt tapintatlansägnak és merő kihívásnak tulajdonítható az a körülmény, hogy a várnai gyűlésből nem a várnai csata keletkezett. Mert mi történt ezen a várnai gyűlésen? Az történt, hogy a szolgabíró első kihívásként, az elnöki emelvényen, a hol el voltak helyezve a párt vezetősége s a gyűlés bizalmi férfiai, gróf Zichy Nándornak, pártunk vezérének háta mögé két fegyveres csendőrt állított. No hát, én az önök igazságérzetére appellálok akkor, midőn kérdem, vájjon nyugodtan és békeszeretőkig tűrhető-e az, hogy az elnöki emelvényen, a hol épen azon férfiak foglalnak helyet, a kik a rend és béke fentartására irányítják fötörekvéseiket, azok háta mögé karhatalmai csendőrök állíttassanak. Nagyon természetes, hogy a csendőrök eltávolítása végett Zmeskál Zoltán és Rakovszky István, akkor még a pártnak elvtársai, jelenleg pedig országgyűlési képviselők, a szolgabírót ezen eljárása miatt felelősségre és kérdőre vonták. Ebből azután olyan hadonázásforma keletkezett, a minőt a t. ház szerdai és mai ülése alkalmából is tapasztaltunk. Ezen liadonázást azután a szolgabíró úgy magyarázta, hogy itt karhatalommal való erőszakos eltávolításról van szó és ezen eltávolítást, a mely tulaj donképen csak ürügyűl szolgált, ezen nagy zajban ismét arra használta fel, hogy a gyűlést szépen feloszlatta.. Már most, t. ház, én jogász ember nem vagyok, hanem az emberi jog- és igazságérzetnek természetes követelményei alapján bírálom el a dolgot. Azt hiszem, helyesen bírálom a dolgot, a midőn arról a gyűlésről szólok, a melyiknek megnyitására és vezetésére gróf Zichy Nándor volt jogosítva. A szolgabíró a helyett, hogy felhasználta volna az alkalmat és azt mondta volna az elnöknek, hogy ily körülmények között az ülés meg nem tartható, ellenkezőleg, egyszerűen a nélkül, hogy azt bárki is hallotta volna, magában hallgatólag az ülést feloszlatta. Ennek a körülménynek tudható be azután tisztán az, hogy gróf Zichy Nándor jóhiszeműleg még saját megnyitó beszédét is elmondotta és Zmeskál Zoltán képviselő is bele- j KÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. VI. KÖTET kezdett beszédébe; mihelyt azonban Zelenyák János, akkor országgyűlési képviselő a tribünre ment és értesítette az elnököt, hogy a szolgabíró a gyűlést feloszlatta, a gyűlés vezetője, gróf Zicby Nándor, nem késett a gyűlés azonnali feloszlatása iránt intézkedni. Már most, t. ház, a szolgabíró — mint mondottam — ezen gyűlésből kifolyólag azt állítja, hogy ő az emelvényről erőszakosan eltávolíttatott és arczúl is legyintetett volna. Hát a vizsgálatnak az eredménye, a hol maga a szolgabíró úr is csak negatív vallomásokat tesz, kétségtelenül beigazolja, az ott jelenlevő csendőröknek és tanuknak kihallgatása folytán, hogy ott semminemű karhatalommal vagy erőszakkal való eltávolítás nem történt. Sőt itt arczúlcsapásról is van szó, a mit a szolgabíró úr csak negatíve bizonyít; azt pedig tudhatjuk mindnyájan, hogy arczúlcsapás csak pozitív alakban történhetik, (Derültség balfelöl.) és így egy negatív arczúlcsapás a mai fogalmak szerint nem is létezik. Ebből, t. ház, kétségtelenül be van igazolva, hogy ennél a? esetnél határozott zaklatás forog fenn. Sőt a gyűlés Julius 19-én tartatott meg, a szolgabíró azonban gondolkozott egészen október 29-ig, vájjon a vizsgálat megejtése végett jelentését a törvényszékhez beadja, és a mikor beadta, akkor is először csak gróf Zichy Nándor és Zmeskál Zoltán ellen kérte a vizsgálat megindítását és csak későbben, tehát a gyűlés megtartása után egy év múlva Rakovszky István ellen is. Nohát, t. ház, mikor az iratokból kétségtelenül kitűnik, hogy a gyűlésen jelenvolt egyidőben Rakovszky István és Zmeskál Zoltán is, azután a közjegyzői hivatalban ismét megjelentek együttesen, akkor, hogy ha itt zaklatás esete nem forog fenn, egyidejűleg kellett volna a t. háztól úgy Zmeskál Zoltánt, mint Rakovszky Istvánt kikérni. Ámde Rakovszky István ellen a feljelentést akkor tették folyamatba, mikor t. képviselőtársam a Szalavszky-ügyben itt a házban Szalavszky ellen erélyes támadást intézett. Hogy a t. ház a megejtett vizsgálat alapján az ügy igazságos elbírálását eszközölhesse, leszek bátor felolvasni a vizsgálóbírónak a megejtett vizsgálat után összeállított jegyzőkönyvét, melyet a királyi ügyészhez intézett (olvassa): »A felszólaló ellen ökölre emelt kezekből erőszakos eltávolítását akarta bizonyítani, a vizsgálóbíró részéről a vizsgálat elrendeltetvén, hogy a szolgabírónak erőszakos eltávolítása kicsoda és mi módon történt, mely kérdés határozottan majdnem szuggesztív, magában foglalja azon tényeket, melyeket a királyi ügyész konstatálni kívánt. Rada szolgabíró diszkrét kérdésekre nem adott oly feleletet, mely a királyi ügyész által a büntetőtörvénykönyv 163. §-a, akár a 165. §-a 39