Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-104

104. országos ülés 1897. május 26-án, szerdán. 217 azt csak rektori engedélylyel tartotta megtarthatónak, helyeselte. Ezzel szemben hivatkozhatnám magára a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrra, hivatkozhatnám a rektor árnak írásban kiadott határozatára, (Halljuk! Halljuk!) hivatkozhatnám a preczedensekre, az általános polgári jogokra, hogy tudniillik a rektor urnak az egyetem falain belül megvan a gyíílésengedélyezési joga, az egyetem falain belül az ő felügyeleti joghatósága alatt állanak, de az egyetemhez való tartozás nem fosztja meg őket polgári jogaiktól. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És minthogy eddig még a nagykorúsághoz, a mint a t. miniszter úr akarja kötni, nincsen kötve a politikai jogok gyakorlása, ennek következtében az egyetemi ifjúság az egyetem falain kivű'l épen olyan polgár, mint a többi polgár. Vétségeket és kihágásokat nem szabad neki elkövetni, ezért büntetendő; de gyűlések tartását sem a rendőrkapitány, sem a belügyminiszter úr nekik meg nem tilthatja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A másik pontra a miniszter úr azt válaszolja, hogy végre akkor Pest vármegye ne követelje, hogy vele, mint területenkivüli helylyel bánjanak, hanem akkor reá is kiterjed a rendőrség felügyeleti j"oga. T. ház! Azt a ténybeli állítást helyre kell igazítanom, mintha az más czéíokra, mint kizárólag a vármegyének törvényhatósági, közigazgatási, vagy választmányi gyűléseire nem használtatnék, mert az más czéíokra is használtatott eddig is és sohasem volt a rendőrségnek az ellen kifogása és nem emelte fel nemcsak tiltakozását, hanem sohasem éreztette és sohasem akarta éreztetni megrovását a vármegyével szemben, mikor az más, idegen czéíokra, akár ügyvéd gyűlésekre, akár takarékpénztári, akár vöröskereszti gyűlésekre engedte át és nem megyei czéíokra, sohasem mondta, hogy figyelmeztetem a vármegyét, hogy ilyen czéíokra át ne engedje a termét, mert különben a rendőrség joghatósága alá tartozik. Én nem vindikálok Pest vármegye házának több jogot, mint minden háznak, vagyis a házjogot, a mely védelmezi a háznak lakóit az ő otthonukban, de máskülönben úgy igazságszolgáltatási, mint rendőri tekintetben épúgy alá vannak vetve a felügyeletnek, mint bármely más ház, vagy bármely Jakója ennek a fővárosnak. Ok, midőn a termet a gyűlésre átengedték, természetesen a rendőrségnek, mint minden más gyűléssel szemben, a kellő felügyeleti jogát még csak kétségbe vonni sem akarták, és hiába próbálja épen a vármegyét kecsegtetni a területenkivüliség jogával a miniszter úr, jövőben is tudja magát ahhoz tartani, hogyha kívánja, hazafias czéíokra át fogja engedni termét, de ezáltal nem akarja az ott jelenlevőket sem a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VI. KÖTET. rendőrség szeme elől elvonni, sem más közigazgatási hatóság alól kivenni. (Egy hang jobbfelől; Nem is lehet!) Nem is lehet? Hiszen épen erre vonatkozik a főkapitánynak azon intézkedése, a mely megrója a vármegyét, hogy ezentúl ne követelje, hogy ilyen jogokat gyakoroljon, ha ilyen czéíokra átengedi. Hát mi az az ilyen czél? Csak nem azt akarta megkülönböztetni, hogy arra a czélra átengedheted, a mely nekem kedves, de ha olyanokra, a melyek nekem nem kedvesek, átengeded, az én kezembe fogsz kerülni. A második pontra adott választ sem vehetem tudomásul. Azt azonban, t. képviselőház, a mit a t. miniszter úr magának megengedhetőnek tartott, én szó nélkül és visszautasítás nélkül nem hagyhatom. (Zajos helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) Arra nem akarok válaszolni, hogy bizonyos, a történelemben már vérrel megpecsételt ifjúsági küzdelmeket, a hol igenis kitárták mellöket és odaadták életüket egy eszmének, egy meggyőződésnek, egyszerűen pózolásnak minősít a t. miniszter úr; ismétlem, e tekintetben a történelem az ifjúságnak hazafias érzelmeit már évkönyveiben feljegyezte és ezt nem sikerűi a t. miniszter úrnak onnan szavaival letörülni. Ez az összehasonlítás azonban, a melyet tett, midőn azt mondta, hogy hasonló védelemben részesítettük régebbi időben az egyetemi ifjúságnak olyan tagjait, mint Takács Zoltán és Szeless Adorján és ebből a mai esetre paralellát kíván a t. miniszter úr vonni . . . (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon. Élénk ellenmondások jobbfelől.) Perczel Dezső belügyminiszter: Majd felelek rá! Holló Lajos: ...bocsánatot kérek, ezek az egyének lehetnek megrovást érdemlő személyek, de általánosítani és az ifjúságnak küzdelmeit velők azonosítani: ez annyi volna, mintha mi a t. túloldalt vagy az egész képviselőházat azon néhány megrovást érdemlő képviselőnek az egyéniségével azonosítanék, a kik nem díszt, de csak szégyent hoztak a képviselőházra. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Mi nem fogjuk azt mondani, hogy volt idő, midőn önök védelmükbe vették Bokross Eleket, a képviselőház alelnökét; mi nem kívánjuk a képviselőknek azon sorát, a kik önökkel sem szolidárisak, a kikkel önök sem szolidárisak, a kik csak kivételek, és a kik, ha elítélendő személyek is, de sohasem képeznek tipnst és sohasem képeznek egy parlamentnek általánosítására alkalmas egyéniségeket, önökkel azonosítani. Azt mondani a képviselőházban, hogy így védelmezték önök régi időben a Szeless Adorjánokat és Takács Zoltáeokat is és ezzel az ifjúságnak mai küzdelmeit és mai vezetőit azonosítani: ez méltatlan a miniszterhez, méltatlan a házhoz (Zajos he-