Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-104
216 104. országos ülés 189J , május 26-án, szerdán. azon helynél fogva, melyet elfoglalok mint belügyminiszter, de kötelességem azon másik, morális felelősségnél fogva is, melylyel mint az ifjúságnak barátja, az ifjúságnak és az ifjak szüleinek tartozom. (Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Nagy zaj és félkiáltások a szélső baloldalon: Eláll!) Mély sajnálattal, (Folytonos nagy zaj és felkiáltáso 1 : a szélső baloldalon : Eláll! Elnök csenget. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) igazán hazafias sajnálkozással és a legnagyobb aggálylyal eltelve hallottam azt a beszédet, melyet Holló Lajos képviselő úr itt elmondani jónak látott. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon jól beszélt.) De engedjék meg . . . (Folytonos zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon jól, beszélt! Éljen! Éljen! Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ha a képviselő urak azt hiszik, hogy jól beszélt, ám legyen. Annak idején épúgy mondották ezt azok, a kik a Takács Zoltánokat és Szeless Adorjánokat állították az ifjúság élére. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy mozgás és zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Ne mondjon ilyet! Elnök csenget.) Én nem háborítom meg örömükben, (Folytonos, nagy zaj és közbekiáltások a szélső baloldalon: Eláll! Eláll! Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) én nem fogom háborítani abbeli örömüket, a mit abban lelnek, hogy Holló Lajos képviselő úr hazafias pózba vágja magát és mellét kivetve, az ifjúság védelmére kel. (Folytonos, nagy zaj^ nyugtalanság és felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll! Eláll! Elnök folytonosan csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Hanem én kötelességemben állónak tartom, (Folytontartó, nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Rendre ! Rendre ! Elnök csenget.) Miért rendié? (Folytonos, nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Rendre! Rendre! Ez botrány! Elnök csenget Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az egyetemi ifjak első kérelme, a mint én tudom, a rektorhoz volt intézve. (Élénkfelkiáltások a szélső baloldalon: Éljenek! Közbeszólás a baloldalon: Még nem olyan rabszolgák!) A rektorról beszéltem; tehát éljen a rektor! (Derültség jobbfelől.) Az egyetemi rektor pedig nem engedte meg, hogy az egyetem falain belül tartsák meg a tervezett gyűlést. Azután ment az ifjúság Pest vármegye alispánjához. (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy mihelyt a rektor nem adta meg az engedélyt, a főkapitány csak a leghelyesebben cselekedett . . . (Helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó, nagy zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) A mi pedig a második pontot illeti, jöjjünk először tisztába a fogalmakkal. (Nagy zaj, felkiáltások a szélső baloldalon: \As már jó lesz! Halljuk! Halljuk!) Pest vármegyének a székes főváros területén belül levő székháza és annak helyiségei élvezik ebben a tekintetben a területenkívüliséget, hogy önkormányzati ügyeiben a megye saját tisztviselői és bizottsági tagjai bármikor, úgy a plénum, mint egyes bizottságok bármi tekintetben tanácskozhatnak ott, azokat a megye közművelődési vagy más hasonló gyűlések czéljaira átengedheti. De mihelyt Pest vármegye székháza más czélra használtatik . . . (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Reakczi-'! Eláll! Abczug! Elnök folyton csenget.) De mihelyt más czélra használtatik, mint a mi a voltaképeni rendeltetése,... (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon : üljön le! Eláll!) Endrey Gyula: Menjen a lakására! (Egy hang a jobboldalon: Megirigyelték az osztrákok dicsőségét !) Elnök (folyton csenget): Kérek csendet! Perczel Dezső belügyminiszter: Ismétlem, más czélra használtatik, mint voltaképeni rendeltetése, azonnal megszűnik azon területkivüliaég és azonnal oly természetűvé válik, mint bármilyen más helyiség a főváros területén, (Élénk ellenmondások a szélső baloldalon.) Ez olyan axióma, melyet lelármázni, lehurrogni nem lehet. Ez ellen az elfogultság pillanatnyilag felháborodhatik, de a higgadtan gondolkodó ez előtt meghajolni kénytelen. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) És épen azért, mihelyt Pest vármegye székháza termét ilyenvalami czélra engedné át, azon eljárással szemben a rendőrség lép jogaiba és azon gyűlés lefolyását épúgy, mint bárhol tartott gyűlését, a saját hatáskörében ellenőrizheti. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az, a mit a második pontra vonatkozólag válaszolhattam. A mi a Holló Lajos képviselő úr interpellácziójában felsorolt 3. pontot illeti, miután az lényegében teljesen összefügg azzal az iuterpelláczióval, a melyet ugyanerre a tárgyra nézve csak egy pár perczczel előbb Olay Lajos képviselő nr intézett hozzám, (Zajos éljenzés balfelöl.) erre nézve érdemlegesen azon interpelláczióra adandó válasz alkalmával fogok kiterjeszkedni, a melyet — ha az ügy ítélt ügy lesz és ha az ügyről teljesen informálva leszek — adni fogok. De most erre nézve nem vagyok abban a helyzetben, hogy érdemleges választ adjak. Az 1. és 2. pontra nézve kérem, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől. Hosszantartó zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Hock Perczel! Hock belügyminiszter !) Holló Lajos: T. képviselőház! A t. belügyminiszter úr interpellácziómnak két első pontjára válaszolt. Méltóztassék tehát megengedni, hogy ^észrevételeimet megtegyem. 0 a főkapitánynak azon intézkedését, a melynél fogva az ifjúság gyűlését betiltotta és
