Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-104

10a. országos ülés 1897. május 26-án, szerdán. 215 korúak és tanuljanak.« (Hosszantartó nagy zaj a szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Nem lehet mindenki miniszterelnök, tehát tanúlniok kell! (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos: »Én megmutatom önöknek, hogy mindezek nem fognak ismétlődni és én minden rendelkezésre álló eszközzel ezeket a mozgalmakat meg fogom akadályozni!* Hát, t. ház, ezt nagyon szépen lehet úgy magyarázni, hogy ebben a rendszeretet nyer kifejezést, hogy a polgárok jogait védelmezi meg a kormány, a rendőrség ezen zavargó és a közcsendet és a vagyonbiztonságot veszélyeztető turbulens elemmel szemben; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy ö a békés társadalom és a polgárságnak jogvédője gyanánt lép fel stb. Én azonban csekély felfogásommal azt magyarázom ki ebből a fellépésből, hogy ez nem a vagyont és társadalmi békét veszélyeztető zavargó tömeggel, hanem a politikai kérdésekben nyilatkozó szabad polgárokkal szemben jogtalanság. (Élénk'helyeslés a szélső baloldalon.) A ki kimondja azt, hogy »nem fogom tűrni, hogy akár ebben, akár más hazafias vagy politikai kérdésben véleményt nyilvánítsanak*, az azt mondja, hogy »én terrorizálni akarlak benneteket«, (Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy ilyen politikai czélok, a melyek reánk vagy a kormányzatra kellemetlenek, a szabad polgárok által, azok egy része, az ifjúság által szabadon meg ne vitattassanak s annak ebben az irányban szabad véleménynyilvánítása megengedhető ne legyen. Ez azonban az a része a kérdésnek, a mely nemcsak az ifjúságnak az ügye ; ez a polgárok szabad véleménynyilvánításának és politikai jogainak kérdése, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha azt méltóztatik hinni, hogy akár rendőri erőszakoskodásokkal, akár tilalmakkal, akár brutális ítéletekkel meg lehet félemlíteni a polgárságot, akkor én azt hiszem, hogy a lehető legnagyobb mértékben csalódni fognak, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ez olaj a tűzre, a hazafias embereknél; ez csak felbuzdítja és bátorítja őket, hogy bármilyen erőszaknak és rendőri brutalitásnak és önkénynek magukat fölemelt fővel és kitárt mellel szegezzék ellen. Én nem kívánok a közügyekben se mártírokat, nem kívánom azt, hogy ezen politikai üldözési rendszernek legyenek martirjai és — mint a múltban — áldozatai. Sajnos, az ifjúság megmutatta, hogy sem az efféle kormányemberektől, sem másféle kormányemberektől ő hazafias irányától magát eltántorítani nem enged! és ha kell, életével is szolgálja eszményeit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De nem arról van szó, hogy a végletekbe kergessük bele a békés polgárokat épen a kormánynak és épen a rendnek emberei által, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Éu még mindig szeretném azt, ha a t. kormány éi a t. belügyminiszter úr elejét venné azoknak az esetleg veszélyes következményeknek, a melyek aztán igazán a polgárság békéjét, a társadalom nyugalmát dúlják fel, de nem azáltal, hogy ezen mozgalmakat elnyomja, hanem azáltal, hogy a rendőri közegeket a maguk illő hatáskörébe utasítsa vissza. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeu szempontokból bátor vagyok a kö'vetkező interpelláeziót a belügyminiszter úrhoz benyújtani (olvassa): »Iiiterpelláczió a belügyminiszter úrhoz: 1. Van-e tudom belügyminiszter úrnak arról, hogy a rendőr-főkapitány az egyetemi ifjúságnak aquótafelemelés elleni tiltakozó gyűlését azzal az indokolással tiltotta be, hogy az ifjúságpolitikai szereplésre nincs hivatva? »Van-e tudom; miniszter úrnak arról, hogy a rendőr-főkapitány Pest vármegye közönségéhez átírt, melyben a vármegyét mintegy felelősségre vonja azért, hogy közgyűlési termét az ifjúságnak átengedte ? 3. Végűi van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a rendőrség a quóta felemelése ellen tiltakozó ifjúság ellen oly eljáiást tanúsított és néhány résztvevő ifjú ellen olyan brutális ítéletet hozott, mely a jogérzettel bíró embert egyenesen felháborítja s melynek nyilván valólag csak az a czélja, hogy a quotaellencs hazafias mozgalmat rendőri erőszakkal és terrorizmussal elnyomja? Ha minderről tudomása van a belügyminiszter úrnak, szándékozik-e intézkedni, hogy ezek a rendőri intézkedések megszüntettessenek ?« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter (szólni akar. Nagy zaj és nyugtalanság. Felkiáltások a jobbfelöl: Halljuk a minisztert! Zajos felkiáltások a bal- és szélsőbal felől: Eláll!) Elnök (csenget): Csak ki kell mondanom, hogy az interpeliáczió közöltetik a belügyminiszter úrral. (Nagy zaj, nyugtalanság és felkiáltások a sztisö baLldalon: Eláll! Eláll! Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház : (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon : Eláll Eláll! jobbfelől: Halljuk t Halljuk! Nagy zaj.) Úgy látom, a t. képviselő urak nagyon félnek attól, hogy egy épúgy hazafias, (Nagy zaj.) de higgadt és meggondolt szó elronthatja azt a hatást, a mit a képviselő urak most elmondott interpellácziójukkal elérni akarnak. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ép?n anért kötelességem erre az interpelíáczióra azonnal válaszolni. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelől. Nagy zaj és felkiáltások a szélső haloldalon: Eláll! Eláll!) Kötelességem nemcsak