Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-104

214 104. országos ülés 1897, '. május 26-án, szerdán. de az tudtommal nem is lett megtartva a megyeházán, mert, bár csak ott az ajtóban kézbesítették a betiltó végzést, az ifjúság mégis minden zúgolódás nélkül ott hagyta a termet. A rendőrközegek telefonon be is jelentették a főkapitánynak, hogy rendzavarás nem történt, hogy a gyűlés fel van oszlatva. Ezután, mint elő lett adva, részben az egyetemre, részben pedig, nem is nagy számmal, talán csak a mozgalom vezetői, egy vendéglőbe mentek barátságos beszélgetésre az ifjak. Itt két felszólalás történt, az egyik arra nézve, miként viselkedjék az ifjúság a quőtafelemelés elleni mozgalommal szemben, a másik ezzel nem is függ össze, mert arra vonatkozott, hogy a sajtószabadsági mozgalomban az ifjúság lehetőleg, teljes számban vegyen részt. Ez magánbeszélgetés volt, de ha még gyűlés lett volna is, azt a rendőrség feloszlathatja, de az abban résztvevőket külön büntetéssel sújtani nincs joga. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha mindazt a helyet zár alá akarjuk venni és mindazokat meg akarjuk büntetni, a kik manapság Magyarországon a quótafelemelés ellen beszélnek, akkor méltóztassék elmenni a főváros különböző kerületeibe, méltóztassék az országnak különböző városaiba elmenni, mert ez a kérdés annyira égeti a nemzetnek a testét, annyira ébren tartja a nemzet érdeklődését, hogy ezt bármilyen rendőri erőszakkal is abból kivenni, abból kiirtani nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) De nemcsak a gyűlésen való részvétel hozatott fel, ez talán magában véve mellékesnek is tekintetnék a rendőrség által, hanem a tüntetés, a melyet, mint a saját füleimmel hallottam, a rendőri közegek jelentéséből, ők abban találtak, hogy abból a vendéglőből hűsz-harminczan az ifjúság közül az egyetemre akartak menni, hol rhetorikai estélyük volt, a Kalap-utczából az egyetemre vezető legrövidebb úton a Zöldfautczán és Szerb-utcüän haladva 20 — 30 fiatal ember, a mint ezt nem is teheti másként, zajosabb hangulatban az akkori szálló igéket hangoztatta: »Jöjjön el a lakásomra!« — »Ne legyen olyan vad!« — »Abczug Nopcsa!« — »Abczog rendőrség!« Ez, t. ház, elég volt arra, hogy tüntető menetté minősítsék az esetet; de ha tüntető menet lett volna is az, nem azt tette a rendőrség, hogy a feloszlásra való szokásos felszólítást intézte volna hozzájuk, hanem a mint az egyetem felé befordultak a Szerb-utczánál, körbe vették őket és a kik ellenálltak, egyszerűen befogták és a rendőrségre czipelték minden előzetes megintés és felszólítás nélkül. Ott bent következett a további panasz tárgya, mert még ez mind nem lett volna elég arra, hogy őket megbüntessék, hanem kellett tovább gombolyítani a kihágások elkövetésének sorozatát, hogy azután a végezel elérhető, a büntetés rájuk alkalmazható legyen. Az illető egyetemi polgárok egészen csodálkozva kérdezték lenn az őrszobában a rendőrközegeket: Hát uraim, bennünket is be lehet fogni? Követtünk mi el egyáltalában olyat, a mi kihágás- vagy rendetlenségszámba megy? Igazán egészen vígan és nevetve vették fel az egész dolgot, mert nem hitték, hogy komoly hatóság legyen, a mely komolyan tárgyalja és komolyan vegye ezt a dolgot; de ezt mégis, mint sértést, mint tiszteletlenséget, mint a hatóság közegeivel szemben tanúsított durva engedetlenséget pertraktálták és állapították meg. A büntetésnek harmadik alapja és indoka az, hogy a rendőri közegek előtt, a kapitányság székházában, tiszteletlenül és illetlenül viselték magukat. Én azonban, megvallom, ezt fel nem ismerhetem ebben, de felismerem a következőket. (Halljuk! Halljuk!) A mint ezeket az ifjakat ott befogták, rögtön jelentés ment a főkapitányhoz, a ki, daczára annak, hogy ő felsőbb bíróság, tehát ezen ítéletet esetleg meg fogja változtatni, vagy jóvá fogja hagyni, ő maga személyesen ment el az elsőfokú hatósághoz és hallgatta végig ott azoknak az ifjaknak nemcsak vallatását, de a tanuknak ellenük terhelő vallomását és a jegyzőkönyvnek mikénti felvételét . . . (Nagy mozgás balfelől.) Olay Lajos: Ez a felettes hatóság? Ez legyen a második bíró? Elnök: Kérem, Holló képviselő úr beszél. (Zaj.) Olay Lajos: Tudom, de ez legyen a második bíró ? (Zaj.) Elnök: Olay képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Holló Lajos: A főkapitány tehát, mint ezen ügynek második bírája, az egész tárgyalásában, a tanúkihallgatásokban, a jegyzőkönyv felvételében személyesen vett részt. Nem akarom azt mondani, hogy ő személyes jelenlétével esetleg befolyásolhatta az egyes rendőrségi közegeknek fellépését, de az tény, hogy a rendőrfőkapitány úr ugyanott bizonyos kijelentést tett. (Halljuk! Halljuk!) Nem azt, a mit néhány lap mondott s a mit itt is rektifikálnom kell, mint hogy ha a főkapitány arra hívta volna fel az ifjúságot, hogy ezentúl a tüntetéstől tartózkodjék és csak ezen feltétel alatt bocsátja szabadon. Ez mind nem áll, mert ő a következő kijelentést tette: »En meg fogom mutatni az uraknak, hogy semmiféle rendetlenséget és semmiféle tüntetést nem tűrök,« (Zaj a szélső baloldalon.) »Onök nincsenek arra jogosítva, hogy politikai kérdésekhez hozzászóljanak, önök kis-