Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-104

206 104. országos Illés 1897. május 26-án, szerdán. tette, hogy azon vádak, a melyek báró Nopcsa Elek intendánsi működése és eljárása ellen felhozattak, nemcsak bebizonyítást és beigazolást nem nyertek, sőt az egyes esetekre nézve a jelenvolt közvetlen tudomással biró tanuk kihallgatásával határozottan megczáfoltattak. T. ház! Ez a tényállás. Be kell még jelentenem a t. háznak, hogy báró Nopcsa Elek intendáns azon eredmény daczára, melyet az imént jeleztem, — melynek részleteire kitérni itt nem kívánok, nemcsak saját érzésem és meggyőződésem alapján, de azt hiszem, a t. ház minden tagja méltányolni fogja abbeli felfogásomat, hogy az ily dolgokat mi a ház naplójában ne örökítsük meg — (Helyeslés jobbfelől.) nehogy az ellene indított támadások a vezetésére és gondjaira bízott két országos műintézet érdekeire káros befolyással legyenek, az intendánsi állásról való lemondását nálam benyújtotta. (Felkiáltások a szélső baloldalon: El van fogadva ?) Ezt kívántam az esetre nézve válaszolni, kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Visontai Soma: T. ház! Ha a t. miniszter úr azon kijelentését, hogy báró Nopcsa Elek intendáns úr lemondott, azzal egészítette volna ki legalább, hogy a kormány ezt a lemondást tudomásul vette, akkor sokkal rövidebben nyilatkozhatnám, így azonban hosszabb időre is ki kell kérnem a t. ház becses türelmét. Interpellácziómban lehető tárgyilagossággal megjelöltem azt a két irányt, melyben úgy a sajtó, mint a közönség nem találja megegyeztethetőnek az intendáns úr működését az ő állásának kötelezettségeivel. Két okból lett volna szükséges a szóban forgó tények kiderítése, először, hogy helyreállítsa két műintézetünk erkölcsi reputáczióját, másrészt, hogy az intendáns úr súlyosan megtámadott férfiúi és hivatalnoki tisztessége is teljesen rehabilitáltassék. Sajnálom, hogy a t. miniszter úr csak röviden akar átsiklani az interpellácziómban foglalt tények felett, melyek szerint foglalkoztam egyrészt azokkal a szupékkal, melyeknél állítólag az intendáns úr közreműködött volna, és melyek mindenesetre nagyon kihívják a kritikát, akár az ő parancsára történtek azok a dolgok, akár nem, a mennyiben ő mint a hölgyek főnöke azon szupéknál jelen volt. A t. miniszter úr mindezekre nézve kimerítő választ nem adott. Azt mondja, hogy vizsgálatot indított és az érdekelt hölgyeket kihallgatta. Nagyon jól tudom, t. ház, hogy azon hölgyek kihallgatása az ő nyilatkozataikat tárja elénk és hogy ők leginkább vannak hivatva saját fényeikről nyilatkozatot adni, és őket illetőleg, azt hiszem, a lovagiassággal és a férfiassággal sem volna összeegyeztethető, ha én azontúl még akármilyen bíráló szót használnék, vagy túlmennék a bírálatnak ezen a részén. De nem erről van mászó, hanem arról, résztvett-e a magyar királyi operaház intendánsa ezeken a szupéken, igaz-e, hogy az ő közbenjárásával tartattak meg e szupék, és hogy ő közreműködött abban, hogy a hölgyek vonakodásuk daczára ott megjelenjenek. (Élénk helyeslés balfelol.) Köztudomású, hogy az a jogczím, hogy a »Piros czipő« hallétnek a sikerét akarták megünnepelni, nem egyezik meg a résztvett személyeknek az operában elfoglalt állásával; mert, a mint a lapokban is olvasható volt, — ezt itt nem akartam részletezni, csak általánosságban voltam bátor erre a t. miniszter úr figyelmét felhívni, de a mint köztudomású is volt — nem épen azok a hölgyek vettek részt azon a szupén, a kik a »Piros czipő« előadása alkalmával különösen kiváltak, nem az úgynevezett első négyes tagjai, hanem a második négyesnek sokkal fiatalabb tagjai. (Derültség és zaj bálfelöl.) Abban semmit sem látok, hogy a »Piros czipő« igen sikerült bemutató előadása után a t. intendáns úr valósággal rendezett is egy ilyen kis bankettet, a mint az színházi körökben szokás is egyik-másik darab sikerülte esetén, és az első mulatságon résztvettek tényleg Káldy igazgató úr, a szczenikai felügyelő úr, a balletmester, magok a szerzők is résztvettek és résztvettek különösen azok is, a kiknek alkalmuk volt ebben az igen szép és fárasztó hallétben sikert aratni és a közönség tetszését kivívni. De egészen más természetűnek látszott az a másik estély, és nagyon köszönettel vettem volna a t. miniszter úrtól, ha magas állásából kifolyólag, mely egyszersmind e mííintézetek főfelügyelői állása, legalább erre nézve megnyugtatóbb választ adott volna és kiterjesztette volna figyelmét arra is, hogy ezentúl ilyesmik lehetségesek ne legyenek. Igen jól tudja a t. miniszter úr, hogy az 1836. országgyűlés idejében, midőn a nemzet arra vállalkozott, hogy a nemzeti színészetet közköltségre, nemzeti költségre veszi át, még magában a törvényben is szükségesnek látta kifejezni, hogy ezt csak úgy teszi, ha a közerkölcsiség fentartása és fejlesztése ezzel lehetséges. (Élénk helyeslés balfelöl.) Igen jól méltóztatik tudni, hogy a nemzeti színház és az operaház, a mely a nemzet áldozatkészségéből nagyobb adományokban és segélyekben részestíl, épen az 1836 : XLI. törvény czikkben megállapított instituczió folyománya; már pedig az 1836. évi XLI. törvényczikk, melynek czíme: »A Pesten országos költségen felállítandó nemzeti játékszínről* bevezetésében világosan azt mondja: »A jól elrendelt játékszínnek a nemzeti kifejlődésre, a nyelv pallérozásának előmozdítására