Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-104

104- országos illés 189Í. május 26-án, szerdán. 207 és az erkölcsiség e módon is bővebb kiművelésére az országos rendek által elismert jótékony hatása tekintetéből Pesten felállítani óhajtott nemzeti játékszínre nézve következő határoztatik.« Nem egészen csak tisztán társadalmi felfogás szempontjából, de a fennálló törvényes rend szempontjából is joggal kívánhatjuk tehát, hogy a t. belügyminiszter űr az ő figyelmét azon általános erkölcsi rendre is irányítsa, a melyet ezen intézetek beléleíétől és működésétől joggal elvárunk. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Ez a válasz tehát egészen szárazon átsiklik, nem ád felvilágosítást részletesen, ott volt-e az intendáns úr, részvett-e ebben tényleg, az ő állását felhasználta-e ilyenféle mulatság rendezésére, daczára annak, a mit az igen tisztelt miniszter úr igen jól tud, hogy általános felháborodást okoztak azon sajtóközlemények, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyek ezekkel foglalkoztak. De nem nyilatkozott a t. miniszter úr interpelláczióm második részét illetőleg sem, pedig ott igen komoly dolgok vannak. Nemcsak abban nyilvánul a komolyság, hogy a jelenlegi állapok tűrhetetlenek, hanem abban is, hogy a jövőre nézve is kell hogy a t. miniszter úrtól megnyugtatást nyerjünk. Méltóztatik tudni a miniszter urnak, hogy évenként mi itt a képviselőházban segélydíjakat, stipendiumokat szavazunk meg oly énekesnők részére, a kik a magyar királyi opera részére ki akarják magukat képezni. 8000 forintot szavaztunk meg a múlt költségvetés alkalmával, most, épen az intendáns úr óhajára, mint az akkori vitából kiderül, leszállítottuk ezt 5000 forintra. De ez az 5000 forint kell hogy czéltudatosan osztassák ki, hogy ne egyéni szeszélytől, ne egyéni önkénytől legyen függővé téve. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy a miniszter úr mindezekre nézve nem nyilatkozott, hacsak a legkisebb aggály merül fel, csak a legkisebb panasz történik oly irányban, hogy talán szeszélynek képezi alapját ezen stipendiumok kiosztása, akkor a t. miniszter úrnak mindenesetre gondoskodnia kell oly módokról, hogy arra legalább a kormány vagy egy véleménytadó tanári testület mondjon véleményt, vagy gyakorolhasson befolyást; továbbá hogy esetleg a stipendiumok kiosztása, minthogy ez a zeneés az énektanítással szoros összefüggésben van, a kultuszminiszter úr által eszközöltessék, addig is, a míg, a mint az most már általános óhajt képez, a szinészeti ügyek áttétetnek a kultuszminiszter úr resszortjába. Mindezekre nézve a t. képviselőház nem nyilatkozott, hanem megelégedett egy igen rövid válaszszal, a mely az ügynek s az általános felháborodásnak jellegével arányban és összhangban nines: mindezen okokból, legnagyobb sajnálatomra, nem vehetem tudomásul a t. miniszter úr válaszát. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T.ház! Csak nagyon röviden kívánok Visontai Soma képviselő úrnak íijabb felszólalására is reflektálni, hfí maradva azon állásponthoz, a melyet a részletekre nézve előbb is kifejtettem. Arra nézve, hogy nem nyilatkoztam, hogy az intendáns lemondását a kormány elfogadta-e vagy sem, ő tőle, ki a törvényben mégis annyira jártas, hogy tudja, mi tartozik a miniszter hatásköréhez, nem vártam ilyen megjegyzést. Nézze meg a hivatalos közlönynek azon számát, a hol az intendáns kinevezése van, nézze meg azokat, a melyek Zichy Géza gróf és az előbbi intendáns felmentését tartalmazzák ós tudni fogja, miben leli magyarázatát az, hogy én nem nyilatkozhatott! a lemondás elfogadására vonatkozólag. A második pedig, az ösztöndíjakra vonatkozólag : ő teljesen összetéveszt két dolgot. Mert azok az ösztöndíjak, a mely ékről az ő interpellácziójában és a hírlapi közleményekben is szó van, egyáltalában nem tartoznak azon tétel alá, mely az énekesnők kiképzésére vonatkozik és a melyre nézve a ház elhatározta, hogy megszünteti, de egyszerre nem, hanem fokonkint, az idén leszállította 8000 forintról 5000 forintra és idővel teljesen megszünteti, mert nem vezet czélhoz. Hanem igenis az a panasz, a melyet interpellácziója tárgyává tett, de úgy látom, nem egészen helyesen vonatkozik a nemzeti színháznál levő ösztöndíjak kiosztására és ez igenis vizsgálat tárgyává tétetett. Itt vannak az adatok is, a melyekből kiderül, hogy az illető, 600 forintot kért, pedig az egész évben kiosztható ösztöndíj ezéljaira csak 300 forint van a nemzeti színház budgetjébe felvéve ; másodszor az arra hivatott közeg, a nemzeti színház igazgatója, elsősorban tehetségénél, szorgalmánál fogva más egyént hozott javaslatba, a ki megkapta az ösztöndíjat. Madarász József: fán a lakására hívta? (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: Méltóztatott itt hivatkozni az általános felháborodásra. Tartozom a két intézet morális reputácziója érdekében kijelenteni, hogy távolról sem áll az, a mit a képviselő úr mondott, hogy tudniillik ezen intézetek morális reputácziója megingatva lenne. Viszont pedig, a mi azt a felháborodást illeti, azt hiszem, hogy a felháborodás épen olyan jogosult, de még jogosultabb a forrásra és a kiinduláspontra nézve, a melylyel egy intendáns revolvert nem enged a mellének szegezni. ( Rosszantartó zaj.) A másik pedig az, hogy még nagyobb és még méltóbb az a felháborodás, mely a hivatásukat szem elől tévesztett egyes lapoknak azt az eljárását éri