Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-103
J94 i° 3 « országos ülés 181 hessék, azáltal is, hogy az esküdtszékeket is uralják : ne méltóztassanak hinni, hogy ettől az eszköztől a pártok eltekintenek, mert ez talán a párthívek szerzésének hatalmasabb módját fogja adni. íme ehhez a párthoz kell tartozni, ez életünk, vagyonunk, személyünk, egyéni becsületünk felett bíráskodni fog. Talán önöknek sem szándékuk, hogy ebben az irányban keltsék fel a pártharezot, de be fogják látni, hogy az emberek nem fogják magáktól elutasítani ezt a kínálkozó alkuimat párttendeneziájuk, párthatalmi állásuk megerősítésére, hanem élni fognak vele, hogy mindenhatóságukat a közönség előtt minél nagyobb mérvben megmutassák. Ennek következtében szegülünk ellene annak, hogy meglegyen a törvényben ez a latitude, mely a pártszenvedélyek felkeltését teszi lehetővé és évtizedek múlva egész igazságszolgáltatásunkat kiszolgáltathatja a pártmouopóliumnak, a fanatizmusnak s az intézményekben keresünk garaneziát, azért vagyunk a szelekczió elejtésének hívei, ezért tettünk ebben az irányban indítványt. Ha azonban a t. többségnek most is az lesz álláspontja, hogy ragaszkodik a kiválasztási eszméhez, méltóztassanak legalább ahhoz hozzájárulni, hogy néminemű garancziát vegyünk be arra, hogy a párturalom távol tartassák az igazságszolgáltatás szervezetétől. Azok, melyeket Sághy Gyula és Ragályi Lajos t. képviselőtársaim mondottak, azok mind olyanok, melyek némileg legalább ezt teszik lehetővé. Én is egy csekélyebb, de ebben az irányban elég erős eszközt tartalmazó módosítványt vagyok bátor beadni, mely azt czélozza, hogy az esküdteknek a miniszter által kijelölhető száma ne legyen oly kevés, hogy azt könnyen lehessen pártemberekkel berakni. Budapesten a t. igazságügyminiszter úr elismerése szerint lesz legalább is 60—70 ezer esküdtképes polgár, legalább hivatalos statisztikájuk ezt tartalmazza. Én azt kívánom, hogy ebből az óriási számból csak oly redukezió történjék, mely lehetetlenné teszi, hogy ez mind pártember által legyen betöltve. Budapesten kell egész éven keresztül 3—400 esküdt, ha a t. igazságügyminiszter e számot csekélyre fogja redukálni és 3 — 500 emberből lesz az esküdtszéki liszta összeállítva, ennek pártemberekkel való betöltése sokkal könnyebbé válik, mintha azt mondjuk ki, hogy legalább is 5—6—10,000 embeiből kell a lajstromnak állania. Ezért én némi korlátokat akarnék az igazságügyminiszter intézkedése elé állítani, azt mondva ki, hogy Budapesten legalább is 20-szor annyinak kell az esküdtek számának lenni, mint a mennyi az illető évre szükséges. A vidéken természetesen kevesebbnek kell lenni, mert a vidéken az intelligenczia nincs meg oly arányban, mint a központban. A vidéken megelégedném az ötszörös '. május 25«én, kedden. létszámmal; ez is lehetetlenné tenné, hogy egy párt saját embereivel töltse be a listát. Bátor vagyok azon szempontból kiindulva, hogy ily nagyfontosságú jog, hogy az esküdtek számát minden törvényszéknél rendeletileg maga határozza meg, ne legyen kizárólagosan az igazságügyi kormány kezébe letéve, azon módosítványt benyújtani, hogy az esküdteknek az igazságügyminiszter által megállapított száma Budapesten legalább húszszor, más helyeken legalább ötször annyi legyen, mint a mennyi az illető évben szolgálatra berendelt esküdtek száma. Ez volna ezen szakasz első bekezdése után teendő. Vagyok bátor e módosítvány elfogadását ajánlani. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Kivan még valaki szólani a tárgyhoz? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter ár kivan szólni. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Nem tartom szükségesnek azokra visszatérni, a mik az általános vitánál a szelekczióról elmondattak; azokra visszatérni talán fölösleges volna, A nézetek ki voltak fejtve, a kérdés tisztázva. Azzal, hogy sorsolás útján történjék-e az alaplajstromból az esküdtek kiválasztása, vagy úgy, mint a javaslat tervezi, mindenki tisztában lehet ég meggyőződése szerint szavazhat e szakasz felett. Holló Lajos képn'selő úr igen dicséretreméltóan jelezte, hogy a politikát ki akarja hagyni a tárgyalásból. De én sajnálattal láttam, hogy a javaslat minden egyes rendelkezése politikai okokból,, még pedig — mint vettem észre — pártpolitikai okokból támadtatott meg. E politikai okokra sem akarok reflektálni, hanem most egyszerűen s röviden a beterjesztett javaslatokra teszem meg észrevételeimet. Sághy Gyula képviselő úr indítványa a tisztviselőkre vonatkozik. Kifejtettem az okokat, melyeknél fogva ezeket az esküdtbíróságok lisztájába be kívánom vétetni. A főok az ország viszonyaiból merített szükség és semmi más. Ezt az álláspontomat továbbra is fentartom. Ha Sághy Gyula képviselő úr indítványa, hogy a köztisztviselőknek csak egy negyedét lehessen az esküdtek lajstromába felvenni, elfogadtatnék, egyáltalán felesleges volna ez az egész rendelkezés. Mert ha csak egy negyedet vennénk be, megtörténhetnék, hogy ép ott nem lehetne az esküdtbíróságokat megalkotni, a hol a köztisztviselőkre leginkább szükség van, tudniillik a nemzetiségi vidékeken levő törvényszékeknél. Ez indítványt tehát el nem fogadhatom. De azt biszem, a tovább előadandókkal a képviselő úr skrupulusait el fogom oszlathatni. Ragályi Lajos képviselő úr módosítványa azt óhajtja, hogy e kifejezésben: »a bizottság kiválasztja a következő évre szükséges esküdte-
