Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-103

103. országos ülés 1897. milyen szempontból óhajtottam kihagyni, megmondottam annak idején. Ezt kérem ismét, de miután e tekintetben némileg közel állunk egymáshoz, nem oly nagyon óhajtandó az, hogy épen azok legyenek és minthogy ugyancsak ezen 15. §-ban a szelekezióra nézve van bizonyos elv is kimondva, hogy hogy történjék az, szükségesnek tartanám tovább menni éa bizonyos irányadást adni azon bizottságnak, a mely ezen válogatást eszközölni fogja. Irányadóul csak annyi van mondva, hogy az esküdtszéket a helyben vagy közel vidéken lakó egyének közül kell kiválasztani. Ez az egyik, de ez nem elég. Ha csakugyan igaz az, hogy nem akarják ezt a törvényt felhasználni politikai päríczélokra, ha csakugyan igaz az, hogy nem azt akarja a t. párt és a t. kormány, hogy itt főleg olyanok jöjjenek be, a kik függési viszonyban állanak a kormányhoz, hát — ha ezt akarják — akkor természetesen sokat lehet segíteni a kezelésben ezen a törvényen. De hogy a kezelés így is történjék, és ha van ilyen nemes intencziója a miniszter urnak, akkor talán még odáig is elmehet, hogy óhajtandónak tartja, hogy utódja is kötve legyen ezen nemes intenczióhoz és így legalább kimondassék az, hogy a szelekezióra nézve ilyen elvek legyenek irányadók, mert ha ez uem mondatik ki, akkor hiába méltóztatnak azt mondani, hogy mi nem akarjuk ide a pártpolitikát bevinni, mi nem akarjuk itt a függési viszonyban levőket behozni, ha Önök ezt a módosítást, a melyet én benyújtok, le fogják szavazni, bajosan lesz önökön kivííl valaki a világon, a ki akkor egészen komoly hitelt adjon ennek a nyilatkozatnak. Mert én nem kívánok egyebet belemódosítani, mint a második bekezdés elé ezt: »az esküdteket elsősorban azok kozfíl kell kiválasztani, a kik nem köztisztviselők, vagy egyébként a kormánytól való függés viszonyában nem állanak és köztisztviselőkre csak akkor lehet térni, ha az évi lajstromra nézve megállapított létszám máskép ki nem telik«. A szakasz többi része maradna. Ajánlom módosításomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Rakovszky István jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Malijuk!) Azon esetre, ha Győry Elek t képviselőtársam indítványa elfogadtatik, ezek a mellékes indítványok — azt hiszem — mind tárgytalanokká válnak. Mert ha egyszer az a bizottság a sorshúzás útján állítja össze a jegyzéket az alaplajstromból, akkor nem szükséges megkötnünk a kezét azzal, hogy a tisztviselők milyen arányban legyenek, hogy ne csak annyit számoljanak, a mennyi esetleg szükséges az évi szolgálatra. A sorshúzás — azt hiszem — megnyugtatja az ellenzék összes tagjait, hogy ebben BÉHVU. NAPLÓ. 1896 1901. VI. KÜ'IET. májas 25-én, kedden. j§3 az irányban további módosításoktól elálljon és egyedííi ezen módosítást fogadja el a ház. Ha mégis felszólalok, abból az indokból történik, hogy részemről is egy módosítványt vagyok bátor beadni aziránt, hogy a mennyiben ezen princzipiális módosítvány a t. többség által el nem fogadtatnék, legyen mégis némi csekély megnyugtatás arra nézve, hogy a választás lehetőleg párttekintetek nélkül történhessék. Hiszen nekünk arra kellene garaneziákat keresnünk, hogy későbben az idők folyamán az intézményeket az embereknek rossz tulajdonságai meg ne rontsák. Nem szabad közszabadsági intézményeket folytonosan arra bazirozni, hogy a távol jövőben is mindig esak olyan tiszta lelkületű és jó szándékú urak fogják kezelni a közhatalmat. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a kik soha semmi mellékérdeket és mellékczélt nem tekintenek, egyedül azt a nagy és helyes ezélt, a mely előttünk lebeg az igazságszolgáltatás vezetésére nézve. De mi van ebben a szakaszban lefektetve, t. ház ? Az van, hogy az igazságügyminiszter hatalmaztatik fel arra, hogy minden törvényszék területére az esküdtek számát megszabja. Mondjuk tehát Budapestre megszab 300-at, más vidéki városokra 200-at. Erdély Sándor igazságügy miniszter: 500-et is megszabhat, ha tetszik neki! Holló Lajos: Bocsánatot kérek, én csak azt mondom, a mi ebben a törvényben lefektetve van. Az igazságügyminiszter hatalmaztatik fel arra, hogy minden törvényszék területén az esküdtbírák számát megállapítsa. Tehát meghatározhat 300 at, meghatározhat 30.000-et is, de feltételezhetjük, hogy megszab a fővárosban 300-at, vidékenkint 200 esküdtet, akkor ezen esküdteknek a kiválasztása a törvényhatóság küldöttségére van bízva. Ismét arra van tehát szükség, hogy az a 10—12 ember, azok a pártvezérek, a kik a törvényhatósági bizottságban többségben vannak, át legyenek hatva attól a magas ideától, hogy ne a saját embereiket akarják berakni biztosítékul abba az esküdtszékbe, hogy ő ellenük legalább ne forduljon az esküdtszék esetleges kényes helyzetekben, hanem ők nemes érzéstől és gondolkodástól vannak áthatva. Az én tapasztalatom azonban a közéletben az, t. ház, hogy bármilyen czélzattal szabjuk is meg a törvényeknek rendelkezéseit, ha azokban út nyilik és mód kínálkozik, hogy az embereknek a rossz tulajdonságai és szenvedélyei nyerjenek kifejezést, mindig ezek a rossz tulajdonságok uralják őket és nem azok a nemes indulatok. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ha egyszer lehetőség kínálkozik arra, hogy egyes esetekben a páltok domináló szerepüket kifejt25