Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-92

12 92. országos ülés 1897. május 1-én, szombaton. tehát az egyezményt tisztán ebből a szempontból ítéljük meg, akkor azt kell tartanunk, hogy az ránk nézve káros Azonban, ha figyelembe veszszük, hogy a mi kereskedelmünk Bulgáriával szemben nagyon is aktiv és így nagyobb érdekünkben áll velük szerződést kötni, mint nekik velünk; ha figyelembe veszszük, hogy sok árúczikknél a vám 10, sőt 8°/o-ra szállíttatott le az egyezményben; ha figyelembe veszszük, hogy Bulgária kereskedelmünknek, iparunknak és forgalmunknak a legtöbb kedvezményt biztosította és a tranzito-forgalmat minden adó és illeték alól mentesítette; ha figyelembe veszszük, hogy Bulgária az egyezmény tartamára só, dohány és petróleum meg lőpor kivételével egyéb czíkkekre az egyedárúság behozataláról lemondott; végül ha figyelembe veszszük azt, hogy a vámtételek felemelése által megszűnt az a ránk nézve kétségkívül visszás és hátrányos állapot, hogy Bulgáriába bevitt czikkeink minden községben, községről-községre vitelénél a külön ocíroy, községi illetéknek voltak alávetve, és végre, ha figyelembe veszszük azon előnyt, hogy a vámraktárakban felhalmozott árúk csak a mikor onnan tényleg elárúsíttatnak, vettetnek vámilletékek alá a szerződés szerint: akkor el kell ismernünk, hogy összeredményében ez az egyezmény kedvezőbb állapotot hozott létre. De ha már most a másik kérdést vizsgáljuk, hogy tudniillik biztosít e époly előnyöket nekünk, mint Ausztriának úgy a kivitel, mint a bevitel tekintetében, akkor sajnálattal kell kijelentenem, hogy nézetem szerint itt a kormány elmulasztotta azon kötelességét, hogy a mi érdekeinket kellőleg felkarolja. És ezen egyezményben csak folytatását látom annak a szerencsétlen közgazdasági politikának, a mely Magyarország közgazdasági érdekeit úgy ezen, mint az előző kormányok által mindig csorbította. (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon ) Mert tekintsük csak a Bulgáriából való behozatalt. Erre nézve az egyezmény a legtöbb kedvezményt biztosítja, vagyis a Bulgáriából behozott árúk elvámoltatnak az általános vámtarifa tételei szerint, sőt még annál alacsonyabban is. Ámde a Szerbiával kötött szerződés nagyobb kedvezményeket biztosított, és nem vagyunk megvédve az ellen, hogy a bolgárok nyerstermónyei Magyarországba beözönöljenek. Igaz, hogy Bulgáriának behozatala Magyarországba e téren nem valami nagy. 1891-ben Bulgária szem-terményekben behozott 7269 métermázsát 54.000 forint értékben; 1892-ben 4803 métermázsát 30.000 forint értékben; 1893 ban 6942 métermázsát 28.000 forint értékben; 1894beu 85.500 métermázsát 373.000 forint értékben; 1895-ben 87.730 métermázsát 434.000 forint értékben. Ezen adatok bizonyítják, hogy Bulgáriának behozatala szem-terményekben évrőlévre fokozódik. Tehát, a mi nagyon valósziuíí és nincs kizárva, hogy ha Bulgáriának kereskedelme gabonaneműekben, a mely meglehetős nagy, jobban irányúi Ausztria és Magyarország felé, akkor a kereskedelmi szerződés ezen hátrányai nagyon súlyosan fognak a mi mezőgazdaságunkra nehezedni. Ha már most figyelembe veszszük a Bulgáriába való bevitelt, akkor azt fogjuk látni, hogy e téren sem teljesítette a kormány ama kötelességét, hogy a mi érdekeinket kellően megvédelmezze. Az osztrák kormány, mielőtt az egyezmény megkötésébe belement, felhívta a kereskedelmi és iparkamarákat és a különböző érdekelt egyéb tényezőket, hogy adjanak véleményt arra nézve, hogy melyek volnának azon árúczikkek, a melyeknek vámját 14 százalékon aluli tételre leszállítani kívánatos volna. Csak testületek és egyesek meghallgatása és nyilatkozataik kellő megfontolása után ment belé Ausztria az egyezmény megkötésébe. Hogy a magyar kormány Magyarországban hasonló eljárást követett volna, annak legalább a törvényjavaslat indokolásában semmi nyomát nem látom. És csakis így történhetett az, hogy 14 százalékos és 14 százaléknál magasabb vámok sújtják a nyersterményeket, a félgyártmányokat, és a közönségesebb gyártmányokat, a melyeket Magyarország túlnyomóan visz Bulgáriába, míg a 14 százalékon aluli vámok leginkább azon magasabb iparczikkeket érintik, melyeket túlnyomólag Ausztria szállít. Nézzünk egy pár példát. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország legtöbbet visz ki Bulgáriába szeszben. Az 1891 —1895. évi átlag szerint kivisz évenként 395.000 forint értékű szeszt; ennek a vámja 18 százalék. Utána jön a konyhasó 187.000 forint értékben; ez fizet 14 százalék vámot. Utána jön a ló 132.000 forint öt évi átlag-értékben; ez is 14 százalék vámot fizet. Csupán a fűrész-árúk nyerték el azon kedvező helyzetet, hogy nyolcz százalékos vámmal mehetnek be Bulgáriába. Ha már egyéb nem, Magyarország évrőlévre emelkedő sókivitele csak megérdemelte volna azt, hogy ennek az egy nagyfontosságú czikknek a részére alacsonyabb vámot biztosítsunk. Az osztrák kormány nagyon jól tudott gondoskodni arról, hogy a textil-ipar termékei — mert Ausztria ebből szállít legtöbbet Bulgáriába — tíz százalékos vámot fizetnek, hogy a gépek, eszközök nyolcz százalékot, kő-, agyagés üvegárúk 12 százalékot. A bőrárúk 16 százalékot, tehát magasabb vámot fizetnek, és azt lehet mondani, hogy vannak olyan czikkek, a melyek leginkább az osztrák ipart érintik, s ezek bizony igen magas vámmal vannak meg-