Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-92

92. országos ülés 1897* május 1-éu, szombaton. 11 van megróva: 10 magasabbal, 11 alacsonyab­bal. A magasabb czikkek közül minket közvet­lenül a czukor és a szesz érdekel, jobban mondva csak a második, mert czukorbevitelünk úgyszólván Semmi, összesen 70.000 forint. A szesznél a veszteség, igaz, hogy nagynak tűn­hetik fel, de számbaveendő, hogy a bolgár szeszipar napról-napra fejlődik és semmi kétség, hogy a szeszimportunk oda néhány év múlva teljesen meg fog szűnni. Ennek ellenértékéül leszállíttatott a vámtétel a lisztre, az öntött vasra, a mezőgazdasági gépekre, kályhákra, üvegre, a melyek által nekünk, minthogy e czikkekben elég szép iparunk van, kompenzáczió nyújtathatik azért, a mit a szeszipar révén vesztünk. Ránk nézve legfontosabb momentuma e szerződésnek az, hogy a kormány a priori ki­zárta, hogy a bolgár marhaimport Magyarországba külön állategészségi egyezmény útján létesíttet­hessék és így elejét vette annak, hogy ismét­lődhessenek azok a közgazdasági krizisek, melyek az utóbbi években köztünk és egyes Balkán-államok között ismételten előállottak. A többek között az a határozinány is benne van az egyezményben, hogy afc egyedárúság Bulgáriá­ban csak azon czikkekre fog kiterjesztetni, melyek nálunk is egyedárúság tárgyát képezik, továbbá, hogy a szerződés tartamán belül, a városi fogyasztási adók nem fognak fel­emeltetni. A jogi részt illetőleg méltányosan és helyesen szabályozza az egyezmény az esetleges differencziák kiegyenlítésének módját, a meny­nyiben ezt szakértőkre és bírói személyekre bízza. Mindezeket összefoglalva, tisztelettel kérem a javaslat elfogadását. Lakatos Miklós jegyző: Makfalvy Géza! Makfalvay Géza: T. ház! Hogy a Bul­gáriával kötött kereskedelmi egyezményről szóló törvényjavaslatot kellő értéke szerint megbírál­hassuk, a következő szempontokat kell figyelembe vennünk. Először, hogy az egyezmény a jelen­leginél kedvezőbb helyzetet teremt-e, vagy azt legalább fentartja-e; másodszor megvédettek-e abban úgy a kivitelre, mint a bevitelre nézve Magyarország külön érdekei ép annyira, mint Ausztriáéi? Mielőtt ezt fejtegetném, megjegyzem, hogy szerintem Magyarországnak fontos politikai érdeke, hogy a keleti államokkal, főkép Bulgáriával lehetőleg barátságos politikai viszonyban legyen. E baráti viszony koroíláriuma az is, hogy az illető államokkal a lehető legméltányoöabb keres­kedelmi szerződéseket kössük. Mert visszás álla­pot az, a miben pár évvel ezelőtt voltunk, hí egy velünk szövetséges viszonyban levő álj közgazdasági érdekeinkkel szemben ellens^ álláspontot foglaljon el. Ép ezért csak helyesel­hetem ez egyezmény megkötésénél nyilvánult amaz intencziót, hogy figyelemmel voltak Bul­gária specziális viszonyaira: hogy' tudniillik e 3V3 millió lakossal biró állam népességének 70°/o-a szesz-, dohány-, selyem-, bor-, rózsa-ter­meléssel, állattenyésztéssel, szóval mezőgazdaság­gal foglalkozik, hogy figyelemmel voltak arra, hogy ennek az államnak ipara leginkább a mező­gazdasági nyerstermények feldolgozására van ala­pítva, és figyelemmel voltak arra is, hogy Bul­gáriát nem nagyon fényes pénzügyi helyzete utalja arra, hogy kiadásait nagyrészt és leg­inkább a vámbevételekből fedezze, és így mint­egy rá van szorulva, hogy a beviteli vámokat emelje. Madarász József: Hát mi nem? Makfalvay Géza: Majd arra is rátérek. Ezek előrebocsátása után, mielőtt az első kérdést, tudniillik azt, hogy általában kedvezőbb helyzetet teremt-e, vagy legalább a régi álla­potot megtartja-e a jelen törvényjavaslat, akarom fejtegetni, előbb szükséges egy rövid vissza­pillantást vetnem a szerződés előzményeire. Bulgáriával való kereskedelmi viszonyunkat — mint az előadó úr is kifejtette — a berlini szerződés szabályozza, a melynek 8-ik pontja kimondja, hogy mindazon kereskedelmi és hajó­zási szerződések, egyezmények és megállapo­dások, melyeket az európai államok a portával kötöttek, Bulgáriára nézve tovább is épségben maradnak és egy állam által sem változtathatók vagy szüntethetők meg egyoldalúkig. E szerint Bulgáriára nézve érvényben maradt a Török­országgal 1862. május 22-én 28 évre kötött kereskedelmi és hajózási szerződés, a mely a bevitt árúkat 8°/o-os érték vámnak vetette alá, a Bulgáriából behozott árúk pedig az általános vámtarifa tételei szerint vámoltattak meg. Ezen szerződés 1890-ben lejárván, miután az előző évbenNagy-Brittannia oly megállapodást létesített Bulgáriával, hogy az onnan Bulgáriába bevitt árúk 8°/o-os vámnak és egy félszázalékos illetéknek ós a különböző, érvényben levő köz­ségi illetéknek, a szesz, dohány, só és lőpor és az egyedáruság vagy fogyasztás tárgyai pedig a külön törvényekben meghatározott illetékeknek vettetnek alá; miután Németország is hozzájárult ehhez a megállapodáshoz, nekünk is érdekünk­ben állt hasonló megállapodást létesíteni, hogy magunknak a legnagyobb kedvezmény zavarta­lan élvezetét biztosítsuk. Ezen megállapodás többször megujíttatván, 1895. évtől kezdve Bul­gária viszonyaira való tekintettel lO^a^o-os beviteli vám állapíttatott meg. A jelenlegi szerződés, illetőleg egyezmény s értékvámot állapít meg, a melv igen jkkiiél 16-20°/o-ra emelkedik fel. Ha a*

Next

/
Thumbnails
Contents