Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-102
102, országos illés 1S97. májas 24-én, hétfőn. 165 dani, hogy egyáltalában a bíróságok tárgyalási nyelvét tartozik tudni az esküdt, az ő szempontjából tessék tehát határozottan kimondani, hogy igenis azt állapítjuk meg, hogy az állam hivatalos nyelvét köteles tudni az esküdt, nem pedig a nemzetiségi törvény megfelelő szakaszainak megváltoztatását itt involválni. Madarász József: Nem kell azt idetenni í Kubina József: De oda kell tenni, nem pedig hallgatólag, mintegy lopva belevinni és azt mondani, hogy van nekünk egy szabadelvtí olyan nemzetiségi törvényünk, a milyen sehol e világon nincs. Azért a magam részéről szintén egy módosítást ajánlok, a mely így szól: A 4. § első bekezdésében ezen szavak helyett »az állam hivatalos nyelvét« tétessék »a bíróságok tárgyalási nyelvét* ; e helyett pedig! »azt írni és olvasni tudja« tétessék »írni és olvasni tud«. És akkor kimaradhat a Fiúméra vonatkozó megjegyzés, mert akkor az esküdtek alaplajstromának összeállításánál minden 26. életkorát be töltött egyén értetik, ha a bíróságok tárgyalási nyelvén írni és olvasni tud. Rakovszky István jegyző: Barabás Béla! Barabás Béla: T. ház! Az előttem szólott t. képviselőtársam úgy látszik egy húron pendül Sierbán Miklós úrral és az előbb felszólalt szäszajkú képviselő úrral. Azt látom, hogy ezen életbevágó és a magyar nemzetre vonatkozó, tehát határozottan a magyar állameszmét szolgáló törvényjavaslattal szemben holmi nemzetiségi kívánalmak is kerekednek felül, pedig ha minden rosszat el tudok is képzelni az igazságügyi kormányról, de azt az egyet nem, hogy a nemzetiségeket akarta volna megtámadni. Ennek a törvényjavaslatnak az volt a czéíja, hogy a nemzetiségeket is egybekapcsolva az egységes magyar nemzet polgáraival, egy nagy, hatalmas magyar állameszmének szolgálatába vonja bele a nemzetiségek polgárait is. Tanuljanak meg magyarul,(Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) ha azt akarják, hogy az igazságszolgáltatásban a többi magyar állampolgárokkal, a magyar nemzet egyenjogú tagjaival együtt vegyenek részt. Ezt tőlük meg lehet és meg kell követelni. A nemzetiségek nyelvét, a nemzetiségek szokásait senki bántani nem akarja, nem is czélozza, de már engedelmet kérek, Magyarországon mindenki elsősorban magyar állampolgár (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) és csak azután valamely nemzetiségnek a tagja. A ki magyar állampolgár, tudjon és beszéljen magyarul és azonkívül beszélhet azon a nyelven, a mit tud s a mi lelkének jól esik. (Igaz! Úgy van! a bal' és szélső baloldalon.) Az én képviselőtársam Sierbán Miklós azt a kérdést vetette fel, hogy mi is az a magyar állameszme, Hát ez furcsa kérdés, a melynél sokkal furcsább az a helyzet, hogy a magyar állam csak eszme. Ez a mi hibánk. Nekünk eléggé fáj, hogy a magyar állam csak es^me, hogy Magyarország nem az az önálló, független és szabad ország, a mely az eszme határán túlmenne s a valóságban léteznék. Bizony szomorú ez, mert Sierbán Miklós felfogása szerint a magyar államnak még eszméje sem létezik, míg én azt szeretném, hogy az eszméből menjünk át a valóságba is. Magára a törvényjavaslatra vonatkozólag egy általános megjegyzésem van és pedig a tanácskozás módját illetőleg. Az igen tisztelt miniszter úr a kényelmesebb módot választja, mert valamennyi benyújtott módosításra vonatkozólag majd legutoljára fogja nézeteit elmondani, akkor, mikor a módosításokat benyújtó képviselők arra egyáltalában nem reflektálhatnak. De nemcsak az illetőknek, hanem — a vitatkozás be lévén fejezve — más képviselőknek nem adatik alkalom arra, hogy a miniszter úr érveit gyöngítsék, felfogását esetleg megezáfolják. Arra kérném tehát a t. igazságügyi miniszter urat, hogy, habár egy kissé kényelmetlenebb dolog is, minden módosítás alkalmával tegye meg észrevételeit, hogy a ház többi tagjainak is legyen alkalma azt esetleg megczáfoíni és hozzászólni. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Van még egy észrevételem és ez arra vonatkozik, hogy bár egy igen fontos törvényjavaslattal állunk szemben, a melyet köríílbelűl már a hatodik napja tárgyalunk és ime a t, többség, a melynek döntő befolyása vau, nem tartja érdemesnek ebbe a vitába belemenni. Azt kell következtetnem ebből, hogy vagy ez a törvényjavaslat nem érdemli meg azt, hogy a nagy többségnek kiváló jogásztagjai kérdéssel foglalkozzanak, vagy az a nagy többség nem érdemli, hojry ebben a parlamentben helyet foglaljon. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, ilyen hanyagul, ilyen közönbös magatartással viseltetni egy fontos törvényjavaslattal szemben, ez nem egyéb, mint a képviselői hivatásnak a semmibevevése, mint a képviselői kötelességnek elhanyagolása. (Úgy van! Úgy van I a bal' és szélső baloldalon.) Azért küldötte önöket, t. többség, ide a nemzet, — már akár önkéntesen, akár önkéntelenül, — hogy ilyen fontos törvényjavaslat tárgyalásánál hozzák felszínre az önök agyában levő felfogást s ne a miniszternek az agyával gondolkozzanak, ne a miniszternek szivével érezzenek, hanem a magukéi mondják el, a maguk fejével gondolkozzanak, s a maguk szivével érezzenek, mert ez