Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-102

166 103. országos ülés 1897. május 24-éu, liétfóit. a magyar nemzet iránti kötelességük. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mi spec-zialiter a 4. §-t illeti, (Halljuk! Halljuk!) erre vonatkozólag első sorban ki kell jelentenem azt, hogy a Győry Elek t. barátom által beadott módosítást egész terjedelmében elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elfogadom egész terjedelmében különösen annak 2. pontját. Hisz a többire vonatkozólag is előhozhatnám indokaimat, de az ellenzék tagjai igazán lelkiismeretes kötelességgel vesznek részt a vitában, elmondottak mindent, a mi elmondható volt. Én csak két megjegyzést fíízök hozzá. A 26 év leszállítandó 24 re, azért is, mert ha már az eddigi tapasztalatok szerint a 24 évet betölött férfiak kötelességeik teljesítésére nézve kellő garancziákat szolgáltattak az eddigi esküdtszékek bírói teendőinek végzésében, akkor nincs ok, hogy a 24 évet 26-ra emeljük fel. A másik megjegyzésem az, hogy az adófizetés egyszerűen törlendő, mert itt az embernek tisztán veleszületett jogáról van szó, e szerint szükséges, hogy e jogában csak szükségszeríüeg korlátoztassék. Nem ismerek különbséget ember és ember között, annál kevésbbé, mert a szakasz szerint úgyis az értelmi képesség qualifikálja az embereket bírákká. Elfogadom továbbá Sághy Gyula képviselőtársam módosítását is, mert magyarán fejezi ki, a mit mondani akarunk. Ezek előterjesztése után, minthogy valószínűleg a miniszter ár is fog szólani, nagyon kérem, hogy eddigi merevségéből az ellenzék érvei folytán engedjen, mert a nemzet és igazságszolgáltatás érdeke azt követeli, hogy egymást meggyőzzük, nem azt hogy legyőzzük. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Rakovszky István jegyző: Marsovszky Endre! (Felkiáltások: Eláll!) Marsovszky Endre: Elállók! Rakovszky István jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! Sierbán Miklós képviselőtársam azt a módosítványt adta be, hogy az állam hivatalos nyelve helyett tétessék : a bíróságok tárgyalási nyelve. Kubina József képviselőtársam pedig, épúgy mint Schreiber Frigyes képviselő úr, a maga indítványát nem a szabadelvű párt nevében, hanem csak a maga részéről adta be, szintén csak a maga részéről ugyanez értelemben adott be módosítványt. Én és barátaim e módosítványokat nem fogadjuk el, mert az államnak hivatalos nyelve ugyanaz, a mi a bíróságok tárgyalási nyelve és ezen változtatni nem is óhajtunk, így e inódosítványoknak gyakorlati ezéljuk nem lehet, kivévén, ha mögöttük be nem vallott tendencziák lennének, a mit nem is tételezek fel. A mi Sierbán Miklós képviselő ár azon másik módosítványát illeti, hogy románok-lakta' területeken csak az lehessen esküdt, a ki a román nyelvet szóban és Írásban birja, ez már azért sem fogadható el, mert mi az a románok - lakta terület? Magyarország nincs nemzetiségi területek szerint felosztva s nem is kívánjuk így felosztani. Bizonyos értelemben Pestmegye is románok-lakta teriilet, mert itt lakik Sierbán Miklós képviselő úr is (Derültség.) és más íománokis; egyátaláp az ország igen jelentékeny területében vegyesen laknak igen sok különhöző nemzetiségű honpolgárok és testvéreink. Márt most ha mérvadónak tekintjük azt az elvet, a melyre Sierbán Miklós t. képviselőtársunk és utána Schmidt Károly t. képviselőtársunk fejtett ki, hogy eskttdtbíró csak az lehessen, a ki a vádlottnak és tanúnak nyelvét érti szóban és Írásban, vagy akár csak szóban is, akkor t. ház, valóban az a széleskörű bassain, a melyből az esküdteket veszszük, nagyon szűkkörű lesz, mert akkor esküdt csak valóságos Mezzofanti lehet. (Igás! Ügy van! Derültség balfelőL) Én igen óhajtottam volna és mindig vártam felszólalásom előtt, hogy a t. miniszter úr és a kormány részéről nyilatkozat történjék a modosítványra nézve, a melyet Molnár János t. képviselőtársam beadott és melynek egyik része abból áll, hogy ezen szakasz második kikezdéséban a lelkész után soroltassanak fel azok között, a kik taxatíve hosszú lisztában fel vannak sorolva, hogy esküdtképesek a papok is; igen sajnálom, hogy a t. miniszter úr még eddig nem nyilatkozott és kérném őt, hogy ne hagyja nyilatkozatát úgy, a hogy gyakran történik a vitának végén vagy akkorára, a mikor a vita már be van zárva, hogy többé hozzá se lehessen szólni, mert a kérdés megérdemli azt, hogy a ház komolyan foglalkozzék vele. Én azonban, t. ház, azon felfogás mellett nem vagyok, hogy a papokat egyáltalán zárjuk ki az esküdtképességből, és erre nézve előttem a döntő argumentum az az álláspont, a melyet a miniszter úr és a t. többség elfoglalt a köztisztviselőkre nézve, a mint arra Mócsy Antal barátom már czélzott. Azt mondja a t. miniszter úr és az a t. többság álláspontja, hogy a köztisztviselőket azért kell okvetlenül bevenni, daczára függő helyzetüknek, mert különben az ország egyes jelentékeny vidékein igen kevés volna az az esküdtképes elem. Már most, t. képviselőház, bár ezen nézeten nem vagyok és feltétlenül a mellett vagyok, hogy a függő helyzetben levő tisztviselőket ki kell zárni és ki kell hagyni az esküdtképesek közül, de ha helyettük kizárjuk a papokat is, akkor bizonyos, hogy azon függő elemek, a köztiszviselők