Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-101

101. országos filés 1897. május 22-én, szombaton. 149 csak a kormányzat, de a törvényhozás terén is akarjuk és végezzük el, mi az oka annak, hogy a nőket teljesen és végleg kizárjuk az esküdtképesek soraiból. (Élénk derültség.) T. ház! Lehet e felett sokat vitatkozni és az is bizonyos, hogy vannak büntetésre méltó cselekmények, a melyeknél a nőnek az esküdtszéki bíráskodásban való bevonása talán nagyobb ethikai szempontokól nem is volna helyes. De méltóztassék nekem ezzel szemben megengedni, hogy ha az értelmiséget, az erkölcsi alapot keressük, hogy a felsőbb leányiskolát vagy pláne ma már egyetemet végzett egyik-másik nő nem lesz-e képesebb az esküdt-tisztnek helyes betöltésére, mint a 20 koronával megadóztatott egyik-másik polgártársunk, a ki majd az esküdtszéki tárgyalásról úgy jön vissza, hogy azt sem tudja, mi történt stb. Nem akarok itt konkrét példákkal előállani, nem is akarok a magam részéről ez alkalommal konkrét módosítással előállani, de azzal a meggyőződéssel távozom az esküdtszéki szervezési törvénytől, hogy az lesz a legideiglenesebb törvény, melyet Magyarországon megalkottunk; meg fogja mutatni a jövő, hogy ez a törvény legelőször fog novelláris módosításra szorulni, mert a gyakorlati élet csakhamar fel fogja vetni azokat a bajokat, melyeket a törvényhozásnak rövid idő múlva respektálnia kell. Ezt csak azért vetem most fel, hogy annak idején gondolkozzék a kormányzat és a törvényhozás a felett, nem volna-e helyénvaló a felsőbb műveltséggel biró nőket bizonyos mértékig az esküdtbíróságokba bevonni, igen vagy nem? (Helyeslés a széhő baloldalon.) Ezt akartam röviden felemlíteni, felszólalásomnak főindoka azonban az volt, hogy a Schreiber-féle módosítást elvetni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Személyes kérdésben és szavaim értelmének helyreigazítása czíméu kérek szót. Előttem szóló Polónyi Géza képviselő úr szives volt az én indítványomnak elismerésre méltó lokálpatriotizmus színét tulajdonítani. Én határozottan és külön kiemeltem, hogy indítványom nemcsak a tengerészkapitányokra, hanem a folyamhajózási kapitányokra is kivánja ezt kiterjeszteni, már pedig Adriától egész Dévényig és a Vaskapuig a lokálpatriotizmusom mégis csak általános magyar patriotizmus. (Zaj.) Szavaimat, t. képviselő úr, úgy látszik, ebben a nagy ballet-hangulatban nem hallotta. Elnök (csenget): A t. képviselő urat figyelmeztem arra, hogy az, ki szavai értelmének félremagyarázása czímén szót-|kér, ezzel a joggal csak röviden élhet. (Helyeslés.) Gr. Batthyány Tivadar: Egész röviden fogok beszélni. Én eddig is igen röviden beszéltem s Ígérem a t. elnök úrnak, hogy ezentúl is egészen röviden fogok nyilatkozni. Egyszerűen arra akarom figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a műveltség az általa említett vasúti tisztképző-tanfolyamot végzett egyének .. . (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ez már vitatkozás. Gr. Batthyány Tivadar: Ezt akartam csak kijelenteni. Lázár Árpád jegyző: Molnár János! Molnár János: T. ház! A szóban forgó törvényjavaslat 4. §-ának 2. pontja homályos is, világos is egyszerre. Homályos annyiban, a mennyiben a 4. §. 2. pontja felveszi a lelkészeket az esküdtképesek közé, de a 7. §. 2. pontjában felmenti azokat az esküdtszolgálat alól. így tehát az homályos volna; de ép ez a homály derít fényt a dologra, a mennyiben abból, hogy a 7. §. 2. pontja felmenti a lelkészeket, következik, hogy a bizottságnak, mely ezen törvényjavaslatot beterjesztette, szándéka az volt, hogy necsak a lelkészt, hanem általában minden néven nevezendő papot bevegyen az esküdtképesek közé. Mivel azonban a törvény a régi jogi axióma szerint, »est stricte interpretationis«, vagyis mert valamint a törvényből semmit elvenni, vagy ahhoz hozzátenni, vagy abba belemagyarázni, sem szabad valamint a teljes világosság kedvéért, igen kérem a t. házat, sziveskedjék ezen pontnál azt a módosítást, hogy a 4. §. második pontjába ezen szók után »lelkész« iktattassák ezen szó: »pap« elfogadni, mert különben mind a segédlelkészek, mind a gimnáziumi, szemináriumi, képezdei, nem okleveles papi tanárok, továbbá a kanonokot, szóval a nem lelkészkedéssel foglalkozó papok ki volnának zárva az esküdtségbőh a mit a ház annál kevésbbé akarhat, mert a papságok »értelmiség« czímén, saját inicziativájából vette fel a bizottság a törvényjavaslatba. Az általam javasolt »pap« szót azonban csak akkor kívánnám felvétetni, sőt a már benlevő »lelkész« szót is csak akkor fogadnám el, ha a t. ház elfogadná egy másik, a 7. §. 2. pontjára vonatkozó módosításomat is, hogy tudniillik oda beiktattasaék a felmentésre vonatkozólag, e szók utáu: »az egyházközségek lelkésze«, e szavak: »mindenkor, a többi pap pedig esetről-esetre«, tudniillik ha valamelyik azt kérelmezi. Megmondom mindjárt, miért. Méltóztatik ugyanis tudni, hogy a római katholikus egyház kánonjoga az irregularitásról szóló szakaszában szigorúan inti a papokat, hogy ne merészeljenek bárhogyan is hozzájárulni ahhoz, hogy valaki életét veszítse, habár jogos ítélet alapján