Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-101

150 101. országos ülés 1897. májas 22-én, szombaton. is. Ezért a katholikus papnak még tanúskodnia sem volna szabad főbenjáró dolgokban, annál kevésbbé lenne tehát szabad bíráskodnia az esküdtszékeken, hol nem egyszer tárgyalandnak főbenjáró ügyeket. Megtörtént már nem egyszer, hogy oly tőrvénybe, me]y nem egészen világos, a későbbi jogszokás belemagyarázott oly dolgokat, amelyek a törvényhozó intenczió jávai homlokegyenest ellenkeztek. E szakaszszal is megtörténhetik tehát, hogy ha nem vesszük is fel a »pap« szót a »lelkész« után, e szakaszt minden papra kiterjesztenék s így akárhányszor 100 és 100, sőt 1000 korona bírsággal és sújtanák a papot, a ki nem akarna, mert egyházi törvényei szerint nem is akarhatna az esküdtszékben résztvenni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ki kell hagyni a papokat!) Ép azért kérem, vagy méltóztassék a módosítást elfogadni, vagy tessék kihagyni a »lelkész« szót is, mert különben ha a lelkészeket felmentik, a többi papokat pedig nem, ez sérelmes lenne a papokra nézve; ha pedig a többi papra is kiterjesztjük az általános felmentést, akkor még nincs reá ok, hogy miért vegyük be őket, mert hiszen így egyik helyen beleverniük, a másik helyen pedig kirennők őket. Az »eset!Ölesetre« toldást indítványozom tehát azért, hogy oly dolgokra, a hol nekik bíráskodniok nem szabad, felmentésüket kérelmezhessék. Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni, Lázár Árpád jegyző (olvassa): »A 4. §. 2. pontjában a »lelkész« szó után beiktatandó e szó »pap«. EinÖkt A képviselő úr azonkívül kiterjeszkedett már most egy módosításra, mely a 7. §-ra vonatkozik. Azt hiszem, a t. ház helyeslésével találkozom, ha arra kérem a képviselő urat, adja be e módosítását a 7. §-nál. (Helyeslés.) Molnár János: Ez a két módosítás a legszorosabban összefügg egymással. Elnök: Bocsánat, a 4. §-nál csak a 4. §-ra vonatkozó módosítást lehet tárgyalni. (Helyeslés.) Méltóztassék talán beleegyezni, hogy most e törvényjavaslat tárgyalásának megszakításával áttérjünk az interpelláczióra. (Helyeslés.) A mi a jövő ülést illeti, hétfőre e törvényjavaslat folytatólagos tárgyalásán kivtíl, méltóztassék kitűzni, mint sürgős ügyet, a mentelmi bizottság jelentését a hatóság elleni erőszak miatt jogérvényesen elítélt Ábrányi Kornél képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában. (Helyeslés.) Ezzel a hétfői ülés napirendje meg lévén állapítva, áttérünk az interpelláczióra. Molnár Antal jegyző: Visontai Soma! (Mozgás. Halljuk! Halljuk.') Visontai Soma: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) A magyar királyi operaház és nemzeti színház, ez a két nagy, országos műintézet, a király és a nemzet áldozatkészsége által tartatik fenn. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Művészi hirük, fejlődésük meleg érdeklődésünknek képezik tárgyát, nemcsak azért, mert épen a nemzet külön áldozatkészségének adja tanújelét ezen intézetekkel szemben és különösen az operaházzal szemben, s évenkint, a mint ez a költségvetési tárgyalásokból kitűnik, nagyobb összeggel járul hozzá ezen műintézet fentartásához, (Igás! Űgy van! a szélső baloldalon.) hanem azért is, mert ezen két intézettel kívánja az ország, a főváros és a nemzet művészi igényeit és művészi óhajait kielégíteni és ezen intézeteken belül a művészeteket fejleszteni. Madarász József: És az erkölcsöket! (Élénk derültség.) Visontai Soma: Ezért történik, t. képviselőház, hogy minden költségvetési vita alkalmával ezen intézeteknek vezetősége, művészi nivój előadandó daraboknak ei'kölcsi vagy dramaturgiai értéke itt e házban mindenkor különös bírálat tárgyát képezik. A t. intendáns urakkal szemben is szokott a képviselőház erősebb kifejezéseket és bíráló szavakat is használni, a melyek különösen arra irányúinak, hogy művészi szempontból mennyire felelnek meg hivatásuknak és mennyire vannak tudatában azon feladatoknak, a melyeket e kiváló állás reájuk ruház. De meg kell adni, t. ház, hogy ezen intézeteknek belső erkölcsi életével szemben, vagy az intendánsi működésnek helyes erkölcsi érzekével szemben erősebb bírálatra még ebben a képviselőházban alkalom sohasem volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem volt alkalom azért, mert bár egyikmásik intézkedése a t. intendáns uraknak, különösen a jelenlegi intendáns úrnak ki is hívta a bírálatot, mint a milyen például az volt, hogy eltiltotta a művésznők férjeit, hogy úgy feleségöket az öltözőbe kisérjék, (Úgy van! Derültség balfelől.) vagy hogy a színpadtól az öltözőig vezető folyosón taríózkodjanak, vagy például megtiltotta, hogy a tánczszemélyzet tagjait édes anyjuk vagy egyéb gardedámok a színpadra kisérjék; mondom, habár ki is hívta a bírálatot, de ezeket a dolgokat mindig úgy fogta fel mindenki, hogy azt a t. intendáns úr az általa érzett különös rendes fegyelemszereíetből tette. (Derültség balfelől.) Annál megdöbbentőbben hatnak, t. ház, azok a hírlapi közlemények, melyek az utóbbi napokban a sajtó hasábjain világot láttak. Bármennyire fásult Í3 volna valaki ezen események egyéb természete iránt, azonban azzal mindenki tisztában van, hogy azok a közlemények és azok a vádak, melyek ^épen az intendáns úr ellen