Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-101

146 101. országos ülés 1S97. májas 22-én, szombaton. az esküdtek szolgálatát sokan teherként érzik. Hogy ilyen hangulattal a törvényjavaslat is számolt, azt az idézett esküdtek meg nem jelenésére kiszabott feltűnő magas pénzbírságok illusztrálják. A mi tehát a minősítést megnehezíti, azt sokan könnyebbülésnek vehetnék. De frivolitás volna ezen érvelést tovább szőni, a tárgy komolyságával és a tárgyalás színhelyének méltóságával meg nem egyeztethető frivolitás. T. ház! Az esküdtszéki eljárásnak a bűnvádi perrendtartásba való beillesztését és súlyosabb bűncselekményekre kiterjesztését már törvénybe iktattuk. Várható, hogy az igazságszolgáltatás jövője a döntő befolyással volt érveket igazolni fogja, sőt várható az is, hogy a sajtóügji esküdtbíróságunk működése körűi kellemetlenül tapasztalt bajokon is lassankint segíteni fog, mert az esküdteketa hivatás komolyságának tudatába mindinkább be fogja vezetni. Kötelessége tehát a törvényhozás minden tényezőjének gondoskodni arról, hogy az intézmény részleteiben is megfelelően alkottassák, hogy annak életbeléptetése és végrehajtása előmozdíttassék. Ezen szempont vezérel engem, midőn indítványomat megteszem és indokaim kegyes méltatását kérem. T. ház! Poliglott, mondjuk nemzetiségi állam üdvös működésének két feltétele van; az egyik az állandó és félbe nem szakított fejlődés történelmi alapon, hogy a belpolitika hullámzásnak ne legyen kitéve. Innen vau a történelmileg hivatott nemzetnek vezérlő szerepe. így indokolva az államnyelv meghatározása és» uralma. Ennek és az igazságszolgáltatás követelményeinek bőven és kielégítően eleget tesz a bűnvádi perrendtartásról szóló törvénynek azon rendelkezése, mely szerint az esküdtek lajstromában csak az maradhat, ki az állam nyelvét érti. De a nemzetiségi állam üdvös működésének még egy másik feltétele van. A szaktudomány rendesen úgy definiálja: Az összes állampolgárok anyagi és szellemi jólétének ápolása. Én azt hiszem, szintén jól kifejezem Deák Ferencz emlékezetes szavaival kedveltessük meg velők, tudniillik a nemzetiségekkel, a viszonyokot. Már kérdem, t. ház, meg fogjuk-e kedveltetni velők az esküdtszéki intézményt, ha olyasvalamit beveszünk a törvénybe, mi az intézmény természetéből és működéséből szükségképen nem következik, mi a törvényjavaslat életbeléptetését és végrehajtását csak nehezíti? Pedig ahhoz, hogy az esküdt az államügyész vádbeszéde, a magánvádló ügyvédjének érvelése és — a mi a fő — az elnök összefoglaló fejtegetése után magának ítéletet alkothasson és a hozzáintézendő kérdésekre felelhessen, a nyelv értése elégséges és mindaz, a mit a törvényjavaslat indokolása az államnyelv írás- és olvasásban való bírásának szükséges volta mellett felhozott, voltaképen csak a nyelvértés szükségének kimutatására alkalmas. Magam is helyeslem a törvényjavaslat azon kívánalmát, hogy intelligensebb elem jusson az alaplajstromba, hogy a műveltség dolgában a társadalom legalsóbb rétegéhez tartozók ne vétessenek fel. De ezen kívánalom az én módosítványomban is határozott kifejezésre talál. Én is mondom, hogy írni-olvasni tudjanak és azt sem hiszem, hogy még sem lehetne állítani, hogy oly iskoláztatásnak a kimutatása, minő talán a törvényelőkészítők szeme előtt lebegett, az egyedüli biztosíték aziránt, hogy valakiben a kellő műveltség megvan. Megjegyzem továbbá: okmányoknak megtekintésére és azoknak megbírálására az esküdtek ritkán lesznek hivatva, az e részbeni feladat a külön meghívott szakférfiakat és a hivatalos tényezőket illeti meg, és ha mégis nagyritkán rákerülne a sor, az esküdtek a munkát úgyis maguk közt fel fogják osztani, jegyezgetni pedig ha akarnak azt saját anyanyelvükön tehetik, s miután a statisztikai táblázatok kitüntetik azt, hogy mindenütt kellően képesített esküdtek a szükséges számban rendelkezésre állanak, hát minek a nyelvbeli viszonyok kényszersziilte kizárást még kidomborítani, kiélesíteni? Aztán kik és miként fogják az írástudás szükséges mértékét megállapítani ? Mindezek után kérdem, nem fognak-e az ekként kizárt körök arra a gondolatra jönni, hogy az esküdtbíróság természetéből folyó követelmény határain túl menő törekvés forog fenn ? És ha erre jönnek, megkedveltetve lesz-e velők az esküdtszéki intézmény ? T, ház ! A bűnvádi perrendtartás alkotásakor ez a kérdés tárgyaltatott; a mi egypár hónappal ezelőtt elégségesnek találtatott, tartsuk azt most is elégségesnek, ne menjünk tovább. Kérem a módosítváuy elfogadását. (Helreslések. Felkiáltások balfelöl: Halljuk a módosítványt!) Elnök: Mindenekelőtt fel fog olvastatni a módosítváuy. Lázár Árpád jegyző (olvassa). Elnök: Szólásra ki következik? Lázár Árpád jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy előttem szólott t képviselőtársam érvelését a nagy zajban nem hallottam kellőleg s így érvelésével kellőleg és behatóbban nem foglalkozhatom, de röviden mégis módosítványa ellen vagyok kénytelen nyilatkozni. En soha, semmi körülmények közt ahhoz nem járulhatok. Mert az esküdtbíróságok feladata az, hogy az i lőttük fekvő ügyet alaposan, és mélyen megvizsgálva teb