Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-101

101. országos ülés 1897. május 22-én, szombaton. 147 jesen ismerve ítélkezhessenek abban; már most arra, hogy teljesen elbírálhassák a tárgyalás alatt levő bűnesetet, nem elégséges pusztán nagyjából érteni a magyar nyelvet, hanem azt okvetlen oly mértékben kell bírni, hogy azon a nyelven képes legyen írni-olvasni. Mert a ki az intelligencziának azzal a mértékével sem rendelkezik, hogy más nyelven tud ugyan írni, olvasni és beszélni is, de épen az állam hivatalos nyelvén nem Képes írni és olvasni, az nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy teljes figyelemmel kisérhesse a tárgyalást és teljes nyugodt lelkiismerettel adhassa le szavazatát. Engem nem vezérel ebben semmi nemzetiségi szempont és egyetértek a t. igazságügyminiszter úrral azokban, a miket az imént e pontra vonatkozólag kifejtett; de félek, hogy épen az igazságszolgáltatás szenvedne azalatt, ha Schreiber Frigyes t. képviselő úr módosítványa elfogadtatnék. Azért én a t. háznak a módosítvány elfogadását nem ajánlom. Egyet azonban elismerek módosítványában, hogy ő legalább nyelvileg helyeseit szerkesztette azt meg, a mivel nem mindig találkozunk a magyar kodifikált törvényekben, mert azokban sokszor oly nagy germaiiizmusok fordulnak elő, hogy valóban r.zt kell hinnünk, hogy németül fogalmaztattak, hogy bár magyar szavakkal, de németül szövegeztettek, vagy pedig szó szerint a német szöveg tétetett át magyarra. A most tárgyalás alatt levő szakasz sem ment ettől. Épen azért, hogy e részben legalább az esküdtszéki törvény helyesen legyen szövegezve, bátor vagyok a í. háznak e szakaszhoz egy stiláris módosítványt ajánlani elfogadás végett. A magyar fület nagyon sértően üti meg kifejezés, a mikor azt hallja például, hogy »a ki azt írni és olvasni tudja.« (Zaj.) Elnök: Kérem, ne méltóztassék beszélge tésiikkel a szónokot előadásában zavarni. Sághy Gyula: A magyar ember nem beszél így, hanem azt mondja : A ki ezen vagy azon a nyelven írni vagy olvasni tud. Épen azért helyesebb nyelvi szerkezet szempontjából bátor vagyok egy stiláris módosítást előterjeszteni és a t. háznak elfogadásra ajánlani (olvassa) : »A 4. §. első bekezdésének azon szavai helyett, hogy »azt írni és olvasni tudja«, lenne beiktatandó; »azon írni és olvasni tud.« (Helyeslés balfelől. Derültség a jobboldalon.) Elnök (csenget): A módosítvány fel fog olvastatni. (Halljuk! Halljuk !) Lázár Árpád (olvassa a módosítványt). Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bővebb indokolást mellőzve, csak pár szóval terjesztek elő egy módosítványt e szakasznak kiegészítéséül. (Halljuk! Halljuk!) Indítványom egyszerűen odaterjed, hogy a szakasz 2. pontjában, a hol taxatíve fel vannak sorolva azok, a kik oklevelek alapján képesíttétnek esküdtbírákká, fölvétessenek a hajóskapitányok is. (Helyeslés.) Szándékosan választottam ezt az általános kifejezést: hajóskapitányok, mert ők, úgy a tengerész, mint a folyamhajózásiak, kellő elméleti és gyakorlati előképzettség alapján kapják oklevelüket. Azt hiszem tehát, hogy habár talán bele lehetne is magyarázni a szakvizsga vagy középiskolai zárvizsga fogalmába ezt a két foglalkozási ágat, mégis méltányos őket direkte oklevelük alapján esküdtbírói képességgel felruházni. Indítványom ennek következtében egyszerűen a következő (olvassa); Indítvány a 4. §-hoz. A %. pont ezen szavai közé: »Építész, gazdász«, tétessék: »hajóskapitány«. Csak azt jegyzem még meg, hogy úgy a tengerészeti, mint a folyamhajózási kapitányokat kívánom »hajóskapitányok« kifejezés alatt érteni. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Lázár Árpád jegyző (olvassa a módosítványt). Elnök: Ki következik? Lázár Árpád jegyző: Polónyi Géza! Elnök: Polónyi Géza úron van a sor. Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A benyújtott módosítvány ok felett szükséges, hogy röviden nyilatkozzam. SchreiberFrigyes t. képviselő úr módosítványa kettős irányú. Az egyik az, hogy a huszonhat év helyett tétessék huszonhét év. (Közbekiáltások: Elejtette!) Ha elejtette, akkor nem kell felette tovább vitatkoznom, mert különben a megkülönböztetésre megtaláltam volna az okot, (Felkiáltások balfelöl: A szászok!) hogy miért kívánja épen ő a huszonhét évnek felvételét, de miután elejtette, szükségtelen tovább felette vitatkozni. A második dolog, t. képviselőház, a mi elejtve nincsen, a mi úgy látszik nagyon fontos, jelentőségteljes kérdés, ahhoz behatóan kell hozzászólani. T. képviselőház! T. képviselőtársunk nem kivan kevesebbet, mint azt, hogy ne kívántassák meg az esküdttől a magyarul írni-olvasni tudás, hanem elég legyen az, hogy írni és olvasni tud. Méltóztatik látni, hogy ez nemcsak magát a kérdést igazságszolgáltatási szempontból érdekli és érinti mélyen és behatóan, de egy fontos, nagy horderejű politikai kérdés is. Mikor mi hosszú évek során át az eskiídtszéki instituezió mellett harczoltunk és küzdöttünk, és mikor azt végre törvénybe iktatva látjuk mint az alkotmány egyik biztosítékát, akkor bennünket elsősorban és főleg vezetett az, hogy a 19*