Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-101
142 101. országos ülés 1897. május 22-éu, szombaton. Erdély Sándor igazságügymíniszter: Azok a törvényszékek, a melyeknél rájuk szükség van, azon törvényszékek, a melyek nem képeznek kivételes esküdtbíróságot a politikai és sajtóügyekre nézve. Olyan törvényszékeknél jöhetuek tehát alkalmazásba, a hol politikai jelentőségű bűncselekmények egyáltalában elő nem fordulnak, azt pedig, t. képviselőház, nem fogja tagadni senki, hogy közönséges bűncselekmények megbírálásánál és megítélésénél azok a köztisztviselők elég jó szolgálatot fognak tenni és az esküdtbíróság intézményének hátrányára nem válnak. (Ügy van! jóbbfélöl.) Kubik Béla: Est nem támadta senki! Erdély Sándor igazságíigyminiszter: Dehogy nem! Hiszen egész nap arról beszélnek! A politikai és bűncselekmények kivételes bírósághoz vannak utasítva, azok a királyi táblák székhelyén levő törvényszékeknél tárgyaltatnak. Már most, ha meg méltóztatik nézni a statisztikai adatokat, ki fog tűnni, hogy az ilyen törvényszéki székhelyeken a köztisztviselők számaránya a más esküdtképes polgárok számarányához képest elenyészően esekély. (Felkiáltások balfelöl: De ki lehet választani!) Nem lehet kiválasztani: nem lehet a törvény értelmében, azt is ki fogom mutatni. Az egész proczesszus folyamában nem következhetik be egyéb, mint hogy akkor, a mikor az esküdtbíróságnak meg kell alakulnia már a törvényszék előtt, lehet az esküdtek között 3 — 4—5 köztisztviselő; a terheltnek azonban kilencz bírót van joga visszavetni; ha nem tetszenek neki a köztisztviselők, azoktól az esküdtbíróságot megszabadíthatja. Itt tehát épen a politikai bűncselekményeknél, a melyektől a képviselő urak annyira félnek, semmi félelemre ok nincsen; ezekből, a, miket előadni szerencsém volt, azt hiszem, minden objektiv bíráló megadja nekem azt a bizonyítékot, hogy nem vétettem a szabadelvüség ellen, mikor ezt a rendelkezést felvettem. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Visontai Soma képviselő ár egyebek között a cabinet noire-ral gyanúsított. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy az igazságügyniiniszteriumban van egy alkalmazott, a ki nem csinál egyebet, mint a lapokat kutatja és a lapokban felfedezhető bűncselekmények után hajhász; s akkor ha ilyeneket felfedez, én halomszámra küldöm a parancsokat az ügyészekhez, hogy alaptalan sajtó- és egyéb politikai jelentőségű bűnpereket tegyenek folyamatba, és hogy már ebben az évben ilyen pert legalább húsz, huszonnégy vagy huszonkettőt küldtem az ügyészekhez. Hát, t. képviselőház, az igazságügyminiszteriumban nincs egyetlenegy személy, a ki a lapokat abból a czélból olvasná, hogy az azokban elkövethető bűncselekményeket kutassa. Senki ilyen czélból ott lapot nem olvas. A lapok ellenőrzése az ügyészségekre van bízva. Van az igazságügyminiszteriunmak egy rendelete, a mely akként szól, hogy ha politikai jelentőségű bűncselekmény miatt akar valaki pert indítani, erre az igazságügy minisztérium engedélyét kell kikérnie. Ezen eljárás következményeként megtörtént, hogy a mai napig az összes ügyészségtől az igazságügyminiszteriumba jött huszonkét jelentés, a melyek mindegyikében a bűnper megindítására volt indítvány téve. E huszonkét esetből én a per megindítását elrendeltem hét esetben, az ügyész indítványára, (Helyeslés a szélső baloldalon.) nem pedig a magam kezdeményezésére. Megmondom azt is, hogy milyen esetek voltak ezek. Valami »Áilam nélkűl« czímű lap jelenik meg, gondolom a Schmidt-féle, (Zaj. Elnök csenget.) ez volt az egyik; a másik a »Tribuna« elleni; a harmadik a »Zasztava« elleni; a negyedik a »Trpstva« elleni; ezek nemzetiségi izgatásokra vonatkozuak; a » Magyar Néplap« ellen, melyben zsidó felekezet ellen történt izgatés, és a »Vörös irány « rágalmazás miatt; továbbá egy szocziaíista lap ellen. Ennyi az egész, a mi a mai napig politikai jelentőségű perek tekintetében történt, ezek is inkább szocziaíista és nemzetiségi izgatásokra vonatkoznak. Én miniszterségem óta csak egyetlen egy esetre emlékszem, a mikor saját inicziativámból utasítottam az ügyészt arra, hogy pert indítson; valami pécsi lap esete volt, a melyben azt írták, hogy ügynökök jártak közbe állami közegeknél kiállítási érdemrendek és kiállítási érmek kieszközlése végett. Megindítottam ezt a pert azért, s azon határozott utasítást adtam az ügyésznek, hogy annak kipuhatoíására fektesse a fősúlyt, hogy léteztek-e ily ügynökök vagy nem, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy tisztán lásson a dologban a közönség. Én, t. ház, ezeket nem védelmfíl hoztam fel; csak a száraz adatokat közöltem a t. képviselőházzal és aztán a képviselőház bölcs belátására bízom, hogy e fölött ítéletét kimondja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Madarász József.* Mamelukjaim, ítéljetek ! (Derültség.) Erdély Sándor igazságíigyminiszter: Méltóztassék a képviselő úrnak is objektíve ítélni, s én az ítélettől nem fogok félni. (Egy hang a szélső baloldalon: Szavazni, szavazni, nem ítélni!) A felhangzott kifogások közt fő és első szerepet játszik a javaslatban kontemplált szelekczió intézménye. E tekintetben, t. ház, én nézetemet a múltkor tartott beszédemben tehetségemhez képest kifejtettem, ragaszkodom azokhoz, a mit ott elmondottam és a javaslatnak e rendelkezését egész határozottan fentartom, (Élénk
