Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-101

101. országos ülés 1897. május 22-én, szombaton. 141 Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! Én csak igen rövid ideig szándékozom a ház figyelmét igénybe venni, mert hiszen azok, a mikét a képviselő urak az általános vita folyamán felhoztak, legnagyobb részben részletes kérdésekre vonatkoztak, a mely kérdéseket a részletes tárgyalás folyamán alaposan megvitathatunk. Általánosságban most csak azt jegyzem meg, hogy ki van adva a jelszó, hogy ez a javaslat nem szabadelvű', és ennek a tételnek bebizonyítására a t. képviselő urak beleolvasnak, ráfognak olyat is, a mi ebben a javaslatban nem volt, a mi ennek a javaslatnak nem intencziója, olyanokat is, a milyeneket ma Győry Elek képviselő úr is elmondott, a minek a javaslatban semmi nyoma sincs, a mi a későbbiekben ki fog tűnni. Hanem előbb Polónyi Géza képviselő úrnak észrevételeivel foglalkozom, a ki az 5. szakasz rendelkezéseit támadta meg és abban látott óriási jogsérelmeket, abban látott olyan körülményeket, a melyek miatt 8 a javaslatot el nem fogadhatja. Az 5. §. a kizáró okokról rendelkezik s ki van mondva benne, hogy kizáró okot képez a nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény, ha valaki azért el volt ítélve. Polónyi Géza képviselő úr ezt egész új, semmiféle törvényben elő nem forduló rendelkezésnek találja, pedig ez a rendelkezés az 1883 : I, törvéuyezikk 1. szakaszából van átvéve, mely az államtisztviselők qualifikácziójáról rendelkezik. Azt, hogy mi a nyereségi vágyból elkövetett bűncselekmény, tudja a laikus és az a községi bíró is, a ki az alaplajstrom elkészítésével foglalkozik. Nem fog tehát bekövetkezhetni, a mit a t. képviselő úr felhozott, hogy egy rablógyilkos ott fog ülni az esküdtbírói padon, a ki pedig a másiknak pálczáját eltörte, ki lesz zárva, mert mindenki tudja, hogy a rabló nyereségvágyból követi el a bűncselekményt s hogy abban, ha valaki másnak a pálczáját minden további intenczió nélkül eltöri, nyereségvágy nem foglaltatik s így ez akadályul nem szolgálhat. A t. képviselő úr többi észrevételei szintén kisebb kaliberűek, azokra nem is térek ki, ha indítványt tesz, a részletes tárgyalás folyamán majd bővebben tárgyalhatjuk. A felszólaló képviselő urak és köztük Győry Elek képviselő úr is a törvényjavaslat nagy bűnéül hozzák fel azt a rendelkezést, hogy a köztisztviselőket felvétetni engedi az esküdtbírói lisztába és erre alapítva mondják a javaslatot reakczionáriusnak, mely csak arra való, hogy a kormány tisztviselőivel olyan ítéletet mondathasson, a milyen neki tetszik, ez úton elnyomván a szabadsajtót „is. Ezek a nagy vádak azonban a javaslatra nem illenek. Magam sem rajongok azért, hogy köztisztviselők üljenek az esküdtbíták padjain, nem a képviselő urak által felhozott okokból, hanem mert nem szeretem, hogy egyéb teendőikben akadályoztassanak, ha kétévenkint is egyszer. De az ország viszonyainak figyelembevételénél kénytelen vagyok ezt a rendelkezést fent irtani. Ezek az igazságügyi törvényjavaslatok a nemzetiségi kérdéssel összefüggésbe nem hozhatók, én örömmel fogom látni, ha más nemzetiségű polgártársaink közül is minél többen ülnek az esküdtbíróság padjain, mert ez közelebb hozza őket a magyar állameszméhez, azt azonban kénytelen voltam bevenni a javaslatba, hogy csak az lehessen esküdt, ki a magyar nyelvet Írásban, olvasásban érti, mert fennálló törvényeink szerint a törvénykezés nyelve a magyar. Miután azonban az országnak oly vidékei vannak, melyeken a nemzetiségek nagyobb tömegekben laknak, a statisztika pedig azt mutatja, hogy a magyar nyelvet értő, írniolvasni tudó es'üidtképes egyének száma azon vidékeken igen szűk, a köztisztviselőket segítségül kellett venni. Különben c nehézség orvoslására felvettem a javaslatba a 34. szakaszt is, melyre szintén a reakezió sötét fátyolát borítják. A 34. szakasz útján akarom orvosolni ezt az állapotot oly mómódon, hogy ott, a hol magyarul tudó esküdtek nincsenek elegendő számban, ilyen törvényszékek közül egyet, kettőt, vagy többet is a szükséghez képest egy esküdtbírósági területen egyesíthessenek. Kijelentem azonban, hogy a javaslat 1. szakaszában foglalt általános szabálytól eltérő ezen kivételnek sem vagyok nagy barátja, úgy, hogy én óhajtom azt minél szűkebb körre szorítani, ezt pedig csak akként érhetem el, ha egyes vidékeken a köztisztviselőket az esküdtbíróság megalkotására igénybe veszem. Madarász József: Rosszabb az orvosság! Erdély Sándor igazságiigyminiszter: Ne méltóztassék hinni, hogy rosszabb, mert nincs benne semmi rosszaság. Vizsgáljuk meg érdemileg

1 a dolgot, hogy hogyan áll. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő urak rossznak tartják ezt az intézkedést abból az okból, mert politikai bűncselekmények esetében ezek a tisztviselők a kormánynak az intencziói szerint szavaznának. (Igaz! Úgy van! a szélső balodalon.) Már most nézzük meg, mely törvényszékeknél, hol lesznek a tisztviselők nagyobb mérvben igénybe véve, úgy, hogy a bíróság verdiktjére nagyobb befolyást gyakorolhatnak. Polczner Jenő: Kiválasztják mindenütt!